Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-06-05 / 11. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1964 junius 5. A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: Történetek egy ócska kastélyban — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás.) Teringettét! Itt már csak vígan fogunk élni. Elvezettetém vele magamat a tiszttartóhoz, onnan azután visszaküldtem. A tiszttartó egy harmincz éven túl járó férfi lehetett, finom urias kinézéssel; arcza a fekete bajuszon és oldalszakálon kívül simára borotválva; homloka magas és jóformán kopasz, erős, húsos szemöldökkel ;termete szikár, hajlékony, egész magaviseleté inkább egy miniszteriális ügyszoba főnökéhez, mint tiszttartóéhoz hasonló. Megtudva, hogy én vagyok a jószág jelenlegi birtokosa, gratulált; elmondá, hogy igen jó karban levő jószágot vettem által: a megholt gróf szenvedélyes gazda volt és sok javítást létesített jószágán, amit az újabb kor rendszere üdvösnek talált; beszélt nekem a Howard-ekékről, a Clayton cséplőgépekről négy ökörerőre, dráinirozott vadvizes helyekről, esparzettről és kövi lóheréről; angol malaczokról. rambouilleti kosokról, szarvatlan tehenekről, amik húsz icce tejet adnak, rétöntözésről, gipszezésről s mindenféle kellemetes tárgyról, a mikbe én magam is halálosan beléjük vagyok bolondulva. Mindezek foganatba vannak már véve jószágomon, diszlenek, tenyésznek, jó karban vannak; cselédség, tisztek belé okultak. Nekem valóban igen nagy okom van megelégdve lenni azzal, hogy ezt a kis jószágot megszereztem. Éppen ilyen veit az én ideálom. örömömben egy szivarra akartam gyújtani. Malczer ur, az volt a tiszttartó neve, látva előkészületeimet, igen udvariasan instált, hogy ha csak lehetséges, tegyem meg azt az áldozatot a kedvéért: ne szivarozzam az ő jelenlétében. Én rögtön visszatettem a zsebembe szivartárczámat. Bizonyosan mellbeteg szegény, s tiltva van neki a dohányfüst. Ellehetek nála nélkül; várhatok mig hazamegyek. — Hanem egy dolgot találok furcsának, mondám a tisztartónak; mi a csuda lelte ezt az itteni cselédséget? a viz okozza ezt, vagy a levegő? hogy ennek mind valami sajátságos hóbortja van: a kocsisom az egész utón sirt, a utoljára gyilkosságot vallott magára, a kapuőr pálczalovon nyargalt előttem, a vadász úgy bánt velem, mintha ő volna az én gazdám, a komornyikomat pedig semmi ígérettel nem tudom rávenni, hogy hagyja egy perezre abba a nevetés dolgát. A tiszttartó bámulva nézett rám: — Kegyed nem kapott volna erről felvilágosítást az ügyvédtől? — Miféle felvilágosítást? Miről? — Hogy ezek a cselédek mifélék, és más egyebekről; azt nagyon csodálnám. Hisz ez az eladási feltételekkel együtt jár. No ez nem volt rendén, ha ezt kegyed előtt elhallgatták. Már most persze késő. Azok az emberek uram mindnyájan őrültek. A megboldogult grófnak az a sajátságos szenvedélye volt, hogy mindenféle tébolyodottakat gyűjtött maga körül, azokat maga gyógyította, tanulmányozta, és valóban nagy sikerrel mindannyit okos, kitartó, leleményes bánásmóddal annyira tudta vinni, hogy ismét ember lett belőlük. A kocsisa egy olyan maniácus volt, aki búskomorságból háromszor el akarta magát ölni; azt annyira vitte, hogy most már csendesen megvan, legfeljebb egy kicsit sirdogál még, ha bűntetteire gondol, a miket soha sem követett el. — Tehát nem igaz, hogy testvérét megölte? — Kegyednek is elmondta már? Annyi testvért sem ölt biz az, mint mi ketten. A kapus Szerkesztői üzenet SZÜLETÉS- ÉS NÉVNAPRA rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a “KIS DONGÓ”-t, mert az a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. dőre volt, a ki még a megenni és nemenni valók között sem tudott különbséget tenni: a gróf ápolásával ebből is hasznavehető ember lett. A vadász dühös bolond volt; mikor ide hozták, láncra volt kötve, tépett, harapott: lassankint ezzel is annyira ment, hogy a szeme járásával igazíthatta: s most nem látszik egyéb különös, mint az őrültek rátartó büszkesége, hanem azért szófogadó és engedelmes; a komornyikját pedig épen mint gyógyíthatatlan bolondot hozta ide; a ki egyre lármázott, kacagott, bukfencet hányt, és most, ha az ember nem ügyel a nevetésére, igen jó fiú. Ez bizony egy kissé mágnásnak való szenvedély volt a gróftól, mint a mi igen nagy mértékű emberbaráti foglalkozás, a mihez nem mindenkinek van szenvedélye s épen azárt hiba volt az ügyvédtől, azt kegyednek előre el nem mondani, mert az eladás feltétele lévén az, hogy e pártoltjai a grófnak,, halálukig itt maradhassanak, a vevőre nézve érdeklő lehetett megtudni, hogy azok miféle emberek? — Nem mondott az énnekem erről egy szót sem. Igaz, hogy nem tanácsolta, hogy magam is ide jöjjek lakni; hanem mindössze annyit mondott el, hogy egy inas, egy kocsis, egy vadász, egy kapus, egy tiszttartó és egy fogadott leány a jószágon fognak maradni. — Apropos: hát az a fogadott leány hol van? Remélem, hogy az nem őrült? — Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen szelíd, szánalomraméltó tébolygó, a kivel különben kegyednek találkozni sem igen lesz alkalma, mert a kastélynak azon szegletében lakik, a honnan külön van kijárás s hacsak a dal nem háborítja kegyedet, egyébbe1 nem alkalmatlankodik. — Boldog Isten. Tehát én öt őrülttel lakom egy házban? — Uram, nincs különben. — Kérek tintát és papirost; hadd írjak annak az ügyvédnek egy levelet; legalább egy kicsit megmosom neki a fejét, a miért ezt elhallgatta előlem. — Tessék. Itt az Írószer. Mingyárt behozatom a lámpát, mert sötét van már a szobában. Lelültem írni; egy kicsit ugyan furcsának találtam a lámpást, a mit az asztalra tettek, az egész be volt vonva sűrű és vékony ércsodronnyal, mint a Davy-féle bánvalámjpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet a lámpa körül, mintha kőszénbányában volnánk? a tej üveget akarja ez pótolni? Hanem hát ezen én most nem sokat okoskodtam, hevenyében megírtam nagy nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg kellett volna mondania, Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztositja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Kiagyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A. JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8480 SOUTH STREET Telefon: VInewood 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 micsoda Bedlámot veszek én itt a nyakamra? és hogy most nagyon goromba tudnék lenni, ha kárpótlásul egy olyan derék, okos embert nem nyertem volna, mint ez a tiszttartó. Ennek köszönheti, hogy most kibékülök a dolgokkal s iparkodom a helyzetbe beletalálni magamat. — Punktum. Hajtsuk össze a levelet. Kérek egy gyertyát meg spanyolviaszt. A tiszttartó a fogát szíttá. — Nem méltóztatnék inkább ostyával pecsételni? — Nem! spanyolviasz kell. — Az ostya erősebben zár. — Nem szeretem, no. (Magam sem tudom, miért nem szeretem? denique haragos voltam!) — Akkor hát majd odakint méltóztassék, a másik szobában lepecsételni, ott lesz gyertya. — De hát nem könnyebb azt a gyertyát ide hozni, mint nekem odamenni ? — Bocsánatot kérek, szólt a tiszttartó, egészen elsápadva; meg kell uraságodnak mondanom, hogy én egy rendkívüli betegségben szenvedek; az ért tüdőmben a levegő rögtön hydrogénné válik, úgy hogy az a szoba, ahol én egy óráig vagyok, lassankint megtelik hydrogénnel kilehellésemtől, és ha abba a szobába akkor égő gyertyával lépnek, vagy egy gyufát felgyújtanak, a robbanó lég egyszerre explodál s az egész házat felvetteti. Én csak hátra estem a székemben; — hisz ez a főfő bolond! — Hisz én igy hat bolond közé jutottam, magam vagyok a hetedik, a ki ezt a szép társaságot megvettem pénzen. Már most mit csináljak? Adjon valaki tanácsot. Ha itt maradok, akkor elébb-utóbb magamnak is bolonddá kell lennem; ha pedig elfutok innen, cserbehagyok kastélyt, kertet, gazdaságot, akkor még nagyobb bolonddá lettem. (Folytatjuk.) Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyik István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás.
