Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-04-05 / 7. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó 1964 április 3. Göre Gábor bíró úr levelei LEGÚJABB DIVAT — Hallod-e, ember, azt olva som az újságban, hogy a legú­jabb divat a szoknya alól kilógó alsószoknya — mondja egy asz­­szony a férjének. — Na lelkem, ha a lyukas ha­risnya divatba jön, le leszel a legdivatosabb asszony egész Amerikában! — jegyzi meg a férj csendesen. PÓKER-PARTY Egyik tag feláll a bárpult mellől, odamegy egy másik unatkozó taghoz s azt mond­ja: — Nem volna kedve negye­diknek lenni egy pókerparti­ban? — Szivesen! — mondja a megszólitott. — Nagyszerű! Akkor men­jen és keressen egy harmadi­kat, én meg kéritek egy máso­dikat és akkor meg leszünk né­gyen és leülhetünk kártyázni!--------------------------­GALAMBLÉLEK Volt egyszer Spanyolország­ban egy zord hadvezér. Mikor halálos ágyánál a gyóntatója megkérdezte tőle: ebben az órában megbocsájt-e minden ellenségének? a marsall, — a pap legnagyobb meglepetésévé — igy válaszolt: — Nekem nincsenek ellen­ségeim. A pap kételkedve néz rá, mire a haldokló hozzáfűzi: — Nekem nincsenek ellen­ségeim; mert mindet agyon­lövettem. VAN BELŐLÜK ELÉG A paraszt beadja a derekát és állataival bevonul a szövet­kezetbe. Másnap azonban a kakasok elszállingóznak. A pa­raszt megkérdezi tőlük, miért? “Azelőtt mi költöttünk min­denkit, itt most mindenki ak­kor kel fel, amikor akar.” Harmadnap a szamár hagy­ja el a szövetkezetei. A paraszt újra megkérdezi, miért? “Elég szamár van itt nélkü­lem is.” Negyednap pedig a szarvas­­marha unja meg a szövetkeze­tét. A paraszt kérdésére ez a válasza: “A vezetőség csupa marhából áll, nincs ott rám semmi szük­ség.” DEHOGYIS... — Bocsánat, asszonyom — szól egy férfi egy nőhöz — az ön kisfia ásta el a fürdő­köpenyemet a homokba? — Dehogyis! — tiltakozik az asszony. — Az a sógornőm kis­j fia. Az én fiam ilyet sose csi­nál. Ő épp most tölti tele víz­zel az ön kalapját . . .---------j !?*»--------­KÜLÖNBSÉG — Mond, Gonzales, hogy ne­vezi a vőlegény azt a leányt, akit eljegyzett? “Menyasszony”. — Na és mit mond neki egy év múlva, amikor már azt a nótát énekli neki: Elmúltak a mézes hetek. Asszony, mit csináljak veled... — Akkor már azt mondja: “Menj asszony!" A GYESZNYÓVAL MÖG EMIGY JÁRTUNK Panaszkodik a zasszony hogy aszondi, mán három napja nem öszik a gyesznó tsak kornyad­­ozik. Nézőm a gyesznyót, hát tsakugyan le van eresztve a farka. Mondok sömmi jót nem né­zők ki ebbül a gyesznóbul. Hát aszondi a zasszony, hó­nap röggel úgyis hetivásár lö­sz, vigye be kend, oszt ággyá el, ha mögél hónap reggelig. A gyesznó másnap se öszik, tsak lógati a farkát, hát befo­gatok Durbints sógor szánkój­ába oszt behajtunk a városba. A gyesznó jó mutatós vót. Valami fiatal házaspár mög is vötte 16-t forinton mög 50-n gi'ajtzárcn. — No mondok a sógornak az 50-n grajtzárt mögisszuk, aztán nézünk egy jó kövér gyesznót. Van üdő. Hát bemöntünk a Vig Hu­szárhon cimzött kotsmába, oszt ott melegöttünk kivül belül, mivelhogy hideg vót. Aztán délfelé mögen kitekintöttünk a gyesznó pihatzra. Mán akkor nem sok gyesznó vót ott de vót egy igen Kövér, alig suszogott a zsirjába. Éntök a sógarnak a pélpám végirül, hogy mit szól erre! Hát ü is pesdant egy laposat, hegy aszondi az Isten is ne­künk teremtötte. — Mi a zára? — mondok. — 150-en korona — feleli a zemböi*. — Állijja föl mondok, hallá­ssam. — De aszondi ojjan kövér ez, hogy nem tud mögállani a maag lábán. —Mondok tán e zis a Vig Huszárbul gyött ide. Hát tarti 100-z 50-ven koro­nára. ígértünk 60-at, tarti 100-z 20-szra gondolok ügy­­gyet mondok 50-et se ér, addig addig hogy mög is vöttük 68-tz koi’onán, no ijjen fene ótcsón. Mondok a sógornak, gyerü­nk vissza a Vig Huszárba, enn­ek a záldomását is mögisszuk. De aszondi a sógor, engöm mán most is tsak a tsizmám szára tart ö. m. a f. — Mondok egy kis pálinka jó lössz ebbe mirges üdőbe. Hát mögittuk a pályánkat, oszt böfögtünk. A gyesznyó hátul a szalmába, mink elől a zülésön. Ahogy visszapeslantok útkö­zbe, mondom a sógornak, hogy mondok egy-e ez a gyesznó v­­agy kettő? Aszondi én is kettőt látok. No mondok akkor biztosan eggy, mer ha kettő vóna, ak­kor négyet látnánk. Ijen jó italt mérnek a Vig Huszárba. Hanem genesz szél kereköd­­ött, fjta a havat a szömünkbe, mikor a zuraság tőtésin hajtok eltévesztöm a zutat, lefordul velünk a szánkó a nagy hóba. Énneköm is elvesz a világ a szömöm elül. Emelgetöm a fe­jemet, de tsak a hó szakadoz rám. Egy darabig ott pihenők, mondok magamba, árokba va­gyunk-e vagy güdörbe? Mer hanyatt estem, oszt a sógort átfőztem a mejjemön, ahogy szűri borostás képicel a zort­­zámat, mög a szagával nehe­zíti. — No mondok tágujjunk s­­ógor. Hát akkor látom a röffeneti­­rül, hogy a gyesznó fekszik ra­jtam. — Sógor! kajátom, huzza le rulam ezt a büdös gyesznót! Hát előkaszálódott valahon­nan oszt mögfegta a gyesznót a farkánál fogva lehúzta. De félóra is belétellöt mig rá tuutuk tzipelni a szánkóra a gyesznót, mert hol a gyesznó dőlt el, hogy a sógor, hol én tántoröttam mög velük, de vé­­ktére tsak föl vonszoltuk, de úgy erőköttünk, hogy a nagy tzepelkedésbe, mindön elszak­­att, ami a dörökamon feszült. Beállítunk estefelé a gyesz­­nóval, hát a zasszony nézi a gyesznót oszt rám sivalkodik, hogy aszondi mögbolondult-e kend vagy sokat ivott? — Mér mondok, a zegész gyesznópihatzon nem vót en­nél dörökabb. — Hát nem lati kend, hogy ennek is lóg a farka? Én bizony a farkát elfelej­­töttem mögnézni. Hát mostmán ögykutya m­­ondek, ha leszűri az embör ak­kor is tsak mögdöglik, akar igy akar úgy a vége az, hogy mög­döglik. Hivatom is röktön Ka­­tufrék sógort, hogy fogd a kést, oszt hamar mig természetös halállal kaphattkuk. Hát a vérirül láttuk aztán, hogy egészségös vót, tsak mivel a sógor a farkát fogta mög m­­ikor lehúzta rulam, hát attul szomorodott mög a farka. ÍVHLYEN A HÁZASSÁG? i A házasság édes, mint a méz, keserű, mint az epe, ne­héz, mint az ón, könnyű, mint a pihe, kies, mint a tavasai nap, zordon, mint a téli ziva­tar, csendes, mint egy lenge zefir, zajos, mint a mennydör­gő fergeteg; mennyei üdvösség, pokolkin — amint ki-ki azt a szerencse fazekából kihúzza. (Kisfaludy Károly, jeles köl­tőnktől. 1788-1830) ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 24 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!" — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó" egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ........................................................................................ Utca, box: .................................................................................... Város: ....................................................................................... Állam: .......................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — 1964 EZÜST JUBILEUMI ÉVÜNK 1964

Next

/
Oldalképek
Tartalom