Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-12-20 / 24. szám
A “Kis Dongó1' uj cime: C/O “Kárpát” Publishing Co. 5705 DETROIT AVENUE Cleveland, Ohio 44102 P Cs. P Vol. 25. évfolyam. _ Cleveland, Ohio — 1964 december 20. — 24 szám. KEDVES OLVASÓINKNAK SZÍVBŐL KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK! K Adj’ Isten jó estét, bujdosó magyarok! Halljátok szavamat kicsinyek és nagyok! Mást hirdettek ide, engem nem vártatok, Elkésve érkeztem, de mégis itt vagyok. Időbe indultam, . . . de a szörnyű határ . . . Drótsövény . . . vasfüggöny ... na meg az aknazár! Robbant is egy akna, szakálam megtépte, Nyakamon volt rögtön sok vörös pribékje . . . Cipeltek hát vissza . . . Andrássy <ut hatvan . . . Kipróbáltam én is! Aztán elinaltam. Jól sejtitek tehát, jöttem onnan átról Kárpát koszoruzta Duna-Tisza tájról. Lágerek környékét kerültem gondosan, Óceánt megléptem, csak úgy . . . gyalogosan . . . Nem volt “dipi” hajó, mely áthozott volna, Nem is volt utitárs, aki átkozódna . . . Egyedül jöttem csak! Micsoda árvaság?! Megleplek, gondoltam, sok kis magyar család. Minek szaporítsam tovább a szót? Megismeritek még jó Mikulás Apót? Mást vártatok, tudom! Vajh’ kinek a bűne? De a hirdetett ur, az szépen eltüne . . . Mi törfenF? Hogyan volt? Elmondom én szépen . . . Itt zajlott le a harc az “ÉkRI-E léken . . .” A tó partján jöttem, épp rátok gondoltam, Mikor egy ál-Mikulás im elébem toppan! Sok színű szarvasok szánja elé fogva, Stilizált menyétek követték őt nyomba . . . Megismertem menten, hogy nem fajtámbéli, “Hajdú ju du” tőlem azonnal azt kérdi. Hajdú ?! Sohsem voltál, de ki vagy 'te koma, Hogy olyan hegyesen ülsz ama szánkóba! Buta vagy! Nem tudod? A nevem Santa Claus! (Micsoda egy szerzet, hijnye a zanya Krausz?) S addig ógok-mógok, mig csak rám nem reccsent: Honnan az a ruha, amit maga elcsent? Hová megy ? Mondok: magyar családokba . . . E szavakra esik menten sárgaságba. Maga nem! Én megyek! S ez utolsó szava, Kitörőben menten iszonytató csata . . . Odavágott egyet. A fejem elkaptam S itt vagyok. Ja és ő? Őt meg fekve hagytam! Régen jártam erre, sok év, biz nagy idő, Azóta nem volt az ablakokba’ cipő . . . Nőnek a gyerekek. Öregek vénülnek, A lányok, asszonyok továbbra szépülnek . . . Itt Csaba, ott meg Zsolt, Piroska és Csilla, Enikő, Ildikó, Bulcsu meg Atilla . . . De sok az uj gyerek. iSok uj arcot látok, Ez mind idegenbe’ látott napvilágot. És mivel nem tudja Gizuska, Gézuska, Milyen is volt otthon hajdan a Jézuska, Ha idefigyeltek Mikulás Apóra, Elmondom tinéktek, sorjába, apróra . . . Amikor megjött a disznóöíő idő, S ablakokba került kis csizma, kis cipő, Én meg jártam sorba, faluról-városba, Sóik édes s drága jót raktam biz’ azokba . . . Szánomat nem húzta se szarvas, se menyét, De látták mögöttem angyalok seregét . . . Aihlaktól^ablakig angyalkák repültek, Szorgalmasan gyűjtők a kis leveleket, S mikor egy ángyainak a zsákja már tele, Repül a mennyekbe nagy gyorsan felfele. És mikor a földön mindent elvégeztem S kicsi Jézuskának jelentést megtettem, Az ég ablakai kinyiinak sorjába Az angyalkák sok pelyhet nem hagynak párnákban . . . Hull a sok fehérség! . . . Hova vagyok szánva? A sokat szenvedett szép Magyarországra! . . . Itten nem ismerik örömét a télnek, “Piszwork”-ha dolgoznak, robotolva élnek. Ottan, nem sózzák be éjszaka a havat, Amely fekete lesz a sok autó alatt! Ott gyönyörű a ítél! Zuzmarás a világ, Muskáf'ks ablakon nyílik ", yígyteájg. ______ Gyémántos bokréta minden apró gally s fa, Buja jegeclomibok ejtnek káprázatba . . . Hangtalan némaság . . . Végtelen fehérség . . . Semmibe elvesző tündéries térség . . . Álomország! . . . Vége, se kezdete nincsen Lakói osztoznak képzeleti kincsen . . . Karácsony havában harangszóra ébredsz, Sietve indulsz a hajnali miséhez . . . Büszke nép a magyar! Azonkép rátarti, Adventben ott nincs tánc, s nincsen “kriszmesz” parti . . . Megbékélt lélekkel várják a Jézuskát S Jancsi reménykedj a kardot, a puskát. Egy két nappal aztán a szent este előtt, Angyalkák szállítják Kárpát-ról a fenyőt . . . A betilehemesek házról-házra járnak, Mondják történetét a “Három király”-nak . . . S mert karácsony táján szivek kitárulnak, Kolbász, kalács, mimás tarisznyába jutnak. Végre elérkezik a várva-várt este! Sok kandi gyerekszem bezárt ajtót leste! Fagyott hő ropog a csizma sarka alatt, Az égre pedig egy fényes csillag szaladt! Csenget a Jézuska! Az ajtó feltárul! Térdre rogy a 'gyermek a csodálkozástól . . . Valami csodaszép, valami tündéri, Nem is földi ez már, valóságos égi . . . “Mennyből az angyal ...” száll, . . . száll a magasságba, Áhítattal néznek a csodaszép fára . . . A fa alja tele régen vágyott kinccsel S a sok kis gyermeknél ma boldogabb nincsen . . . Égő gyertyák fénye . . . Angyalhaj aranya, A osillagszórónak millió csillaga, Csillogó-viJlogó sok-sok fényessége, Fenyő s gyertyaillat szent ölelkezése Mosolyt varázsol a barázdás arcokra, Nem gondol ma senki az élet harcokra . . . Béke van a házon, béke a Családon! Ilyen volt . . . hajdanán ... a “Magyar Karácsony!” 1964 — Ezüst jubileumi Évünk —- 1964 N. J. Hangi Csaba. Cleveland ^ MAGYAR KARÁCSONY
