Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-11-05 / 21. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó 1963 november 5. Göre Gábor bíró úr levelei EHUN A FOJTATÁS Mondok a sógornak úgy egy óra múlván, hogy mondok al­szik-e sógor? — Dehogy alszok aszondi, nem alszok. — Én se mondok. — Mér? aszondi. — Azér mondok mer azt a tótot sajnálom én, akit a má­sik állomáson kivetöttek a Ba­­gonybul. — Aszondi hát aztán mér sajnáli kend ö. m. a f. — Azér mondok, mer lássa kend sógor annak a tótnak alihanem Kátsa vót a szom­­széggya. — No aszondi nem lőhet ór­ásképpen ö. m. a f. — Mondok hát mán most mit tseleköggyünk? Mer e nem Igasság. — Hát hogy gondoli kend? — Az a Zigasság, hogy a tó­tér mönnyön vissza a gőzös, vögye föl, Ktsát mög tőgye le. — Micsoda igazságrul beszél kend. — A tótnak a Zigasságárul. mer ahun együtt van a tót a tzigánnyal oszt a tótnak elvesz valamije, etzörre tudom, hogy kinél keressem. — No, aszondi a sógor ken­dőt a jó Isten is bírónak terem - tötte. Fölkelök oszt kikurjantok a zablakon, hogy mondok Kan­doktor ur! Háromszor is kurjantottam, de nem hallotta a nagy zör­géstől. Fölemeli a fej it egy utazó társunk oszt aszondi tán baj van? — Av van mondok. — Hol? aszondi nagy Ijet­­ten. — Mondok ne Ijedgyön mög, mer nem itt a baj, hanem egy tót van bajba. — Hát aszondi akkor huzza mög kend a veszödelöm jelzőt arra való az. — De monndok huzza a fene tisztőtt ur, mert etzör húztam mög életömbe akkor is 20-sz koronát fizettem érte. — No aszondi, ha tsakugyan veszödelöm van, möghuzom. — Av van mondok. Hát möghuzta. A gőzös mögáll, nagy a sza­ladgálás mindönfelé. Kajátt a Kandoktor, mi baj, mi baj? Itt huzták-e mög a veszödelmet? — Itt mondok, de nemén. — Hát mi a baj? — Az a baj mondok, hogy a tót lemaratt, vissza köll érte mönni mer embör embör ha tót is, ez a Zigasság. Hát lám még neköm estek mint a 12-t sárkány, hogy fi­zessek. — Mér mondok. A hiába való megállásért. — Mondok es se igazság, de aszondi a zur, kend monta hogy veszödelöm van. Beszélhettem én akármit a vége állott, hogy mögen en­­göm büntettek mög 20-sz koro­nára. No rágott a mérög, hogy mi­­hánt kitöszöm a falubul a lá­­bamot, tsupa hamisságba üt­közők, de ker'üjjön tsak a zén biróji székem elé vasúti embör majd iszen möghuzná a veszö­­delömjelzőt. A sógor vigasztalt, de még a tsutora se tudott engöm mög vigasztalni, annyira bán­tam a 20-sz koronámat. Mikor mögen lefeküttünk, hegy aluggyunk, mondok mán ögyeböt nem töhetök de mög ne lássam azt a Kátsát többet meg mögemlögeti. Éjfélkor éppen elaluttam vóna, gyütt sok nimöt, hogy engeggyünk helyet. Úgy teli ülték a bagonyt, hogy nem maratt egy hej se üresen. Aszondi a sógor lássa kend éj félik alhattunk vóna, ha nem veszökedik kend, de most mán nem alhatunk ö. m. a f. — No mondok magamba, bár inkább is a szőlőbe indul­tunk vóna, hogysem párizsba, de most mán nem fordulhatok vissza. Egy ketskefejü barna ur ült velem szembe a sógor mellett. A sógor is elbóbiskolt, az is. Egyször aztán átötték egymás vállán a nyakukat, mint dél­be a lovak oszt úgy holkol­­tak. Magamrul se gondutam soha életömbe, hogy ülve is tuggyak alunni, de addig bag­­gadoztam, hogy utójjára én is összve dűltem egy ketskével, oszt elaluttam. Mikor fölébrettem mán ak­kor ojan világos vót, hogy a nap is sütött. Kinézök a zablakon, hát ak­kora högyek közt jártunk, ho­gy guggon ülve is alig láttuk némöjiknek a tetejit. Vártunk, hogy mikor hagyi mán el a gözös a sok Högyet, de lám még iradatlanabb nagy tömérdek Högyek követköztek. Aszondi a ketske szakállu utazótársunk, hogy aszondi: — Haj, de szép Högyek! Ez osztán szép ország. — Hálistennek mondok ho­gy a mi hazánk nem ijen szép. Ketskének való ország e nem embörnek. Délben mán ojan tzudar m­­eleg vót, hogy gőzölögtünk, mint a levesös fazék. Kitekin­tők a zablakon, hát látom, hegy fehér a Högyek teteje. — Nézzön már ki kend is, mondok a sógornak, álmodok-e vagy tsakugyan havat látok? Kipeslog a sógor is, oszt asz­ondi, hó az valósággal ö. m. a f. f. — De mondok kánikulába! Nem hihetöm. Aszondi a ketske, hogy asz­ondi éppeg azér jár errefelé annyi embör, mer ezeköt a ha­vas hegyeköt bámujják, — Hit mitsoda ország ez, hogy én ennek hirit sohase hallottam. Aszondi nimöt lakik itt min­dönfelé. — No mondok ha nimöt, hát nem is hiszök neki, mer a nóta is azt tarti, hogy aszondi, Ne higy magyar a nimötnek! Hát aszondi a sógor, hogyan lőhet az mégis sógor? — Nem lőhet másképpen mondok, tsak úgy, hogy igazé tsupa kopárság a hogy töte je. — Igaz, feleli a sógor. — Hát mondok nem lőhet másképp mint hogy bemeszel­ték. Attul fogva osztán nézhette akárki a högyeket, mink ki se peslantottunk, mer mondok, világbolonditás ez végig. A tanár magyaráz: “Hogy ezt a könnyű kérdést jobban megérthessük, vegyünk egy bonyolultabb példát.’’ * * A régi görög színházakban, sohasem szerepelt nő. És ha már szerepelt, az rendszerint férfi volt.” *>{.*■ “Csodálatos a néger törzsek nőinek anyai szeretete. Ag­gódva ügyelnek kicsinyeikre, le nem veszik róluk tekintetü­ket egy pillanatra sem és ép­pen ezért gyermeküket állan­dóan hátukra kötözve hord­ják.” * % * “A nagy lipcsei csata után sűrűn lehetett olyan lovakat látni, amelyeknek két, három, sőt mind a négy lába el volt lőve és gazdátlanul futkostak. * ¥ * “A nagy király egyik lábá­val már a sir szélén állott, de a másikkal bizakodva haladt a szebb jövő felé. ” * * * “Amint látják uraim, önök most a lombikban nem látnak semmit és hogy miért nem látnak, azt mindjárt meg fog­ják látni.” * * * “Nagy pompával temették el Székesfehérvárott a legna­gyobb élő magyart.”-------------------------­NEM LEHET KÉREM Büszkén megyen János, a kisbiró vasárnap délután vé­gig a falun, mert egy gyönyö­rű uj furkósbotja volt. Találkozik az utón egy falu­belivel, akinek feltűnik a bot szép fogója s tréfálkozva mond­ja: — Ejnye, de szép botja van János. — Szép, szép, de egy kicsit hosszú. — Le kell vágni belőle. — Nem lehet kérem, mert felül hosszú, s akkor nem lesz fogója. Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 előfizetési felhívás A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 24 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................ Város: ....................................................................................... Állam: ................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom