Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-07-20 / 14-15. szám
1963 augusztus 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL ekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) — Körülbelül öt éve. Francis kapitány kisérte hozzánk. Egy néger faluban akadt rá, ahol hadifogságban volt. — Feltételezem, hogy valami pénzt is hagyott számára. Az asszony mosolygott. — Nagyon keveset, de mi soha hozzá nem nyúltunk. Ez alig valami és azért a kevésért, amire szüksége van, dolgozik nekünk. — Tudta ön, hogy erősen az ivásnak adta magát? — Francis kapitány mondta ezt nekünk. Ez volt az oka is annak, hogy ránkbizta. Tudta, hogy mi nem tűrj ük az alkoholt a házunkban! — Csak az a sajnálatos, hogy mégsem tudták ettől a méregtől távoltartani. Értelmét az alkohol ezidőszerint is teljesen feldúlta. Price asszony nagy csodálkozással nézett vendégére. — Hogy volna ez lehetséges? Nincs egy fillérje sem és sohasem hagyja el a házat! — Nincs is erre szüksége, — válaszolt Trent keserűen. — Attrában vannak gazemberek, akik szeretnék, ha mielőbb kimúlna az árnyékvilágból és ez majdnem sikerült is nekik. Most csíptem rajta egy néger fiút, aki titokban rumot szállított neki. És ez látszólag már régen ördögi rendszerességgel történt. — Mily borzasztó! Ez férjemet nagyon kínosan fogja érinteni. Azt fogja képzelni, hogy bizonyos értelemben viszszaélt a kapitány bizalmával. — Hiszen ő nem tehet erről, — nyugtatta meg Trent. — El kell mondanom önnek az esetet. Nem szabad azonban beszélnie róla. Monty gazdag ember lesz, ha megkapja mindazt, ami megilleti és erről én fogok gondoskodni! Elkísér majd engem Angliába', elutazásom azonban még néhány hétig késni fog. Ha visszatérésemig vigyáz rá és valakit megbíz, hogy éjjel-nappal őrködjék felette, férjének a miszsziós pénztár részére száz fontot ajándékozok és ezenkívül JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8480 SOUTH STREET Telefon: VInewood 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 egy templomot is építtetek. Nem kell csodálkoznia, mintha nem volnék eszemnél. Vagyonos ember vagyok, ennyi az egész és nélkülözhetem ezt az összeget. De bíznom kell abban, hogy Monty itt jól el van hegyezve, amig Angliába viszszatérhetek vele. Gondoskodni fog róla? — Szívesen, nagyon szívesen. Megteszünk mindent érdekében! Trent egy bankjegyet helyezett az asztalra. — Ezt csupán annak bizonyítékául, hogy eleget fogok tenni Ígéretemnek! Körülbelül egy hónapig maradok ez országban. Teljesítse tehát kívánságomat, nem fogja megbánni! Gondolataiba mélyedve ment Trent vissza Attrába. Világosan látta most útját. El volt határozva, hogy Montyt hazaviszi Angliába és dacolni fog a következményekkel. HUSZONHARMADIK FEJEZET. Váratlan viszonlátás. Trent pipával szájában és hátát egy pálmafának támasztva, egy óráig tartózkodott egy kis domb tetején és a tropikus éjszaka mozdulatlan csendjében gondolkozott. Bár rendszerint jól szokott aludni, most attól a pillanattól kezdve, hogy fejét a párnákra hajtotta, álmatlanság gyötörte. E mártirium ellen minden eszköz hatástalannak bizonyult. Fölkelt tehát és kiment a levegőre. Társai mélyen aludtak a sötét éjszakában. Olyan sötétség volt, hogy a fojtó meleg dacára tüzet kellett gyújtani, hogy elűzze valami titokzatos szorongás érzését. A fahasábok sápadt izzással lobogtak a holdfényben, amely a tájat mágikus ködbe burkolta. Magasabban fekvő őrhelyéről Trent kilóméternyi távolságra felismerte az ösvényt, melyet nappal bejárt, a fehér cövekeket, melyeket a felügyelők vertek a földbe és a háttérben Bekvando hegyeit. Már egy hetet töltött el megerőltető munkában. Szinte lehetetlen összevisszaságot, elégedetlenséget és bátortalanságot fedezett fel a munkahelyeken. A Bekvando-társaság angol megbízottja szerződésszegést akart elkövetni. A felügyelők sok pénzt pocsékoltak el, anélkül, hogy erélyesen megkísérelték volna kimondhatatlanul nehéz feladatuk megoldását. Mindenütt az volt a felfogás, hogy Trent terveinek kivitele lehetetlen. Mindenekelőtt az ut még teljesen rossz állapotban volt. Nyíltan megmondták Trentnek, hogy a szükséges munkaerőket nem lehet előkeriteni. Szerencsére ismerte a vidéket és vasenergiáju ember volt, aki nem ismert akadályt. Személyes beleavatkozására a zavar magától kezdett oszladozni. Samnak, aki ott munkaadóként és főnökként szerepelt, azonnal felmondott s ennek az volt a következménye, hogy kétszer annyi néger jelentkezett munkára. Még más segédcsapatokat is talált, azonnal munkára küldte őket és megvető közönyt mutatott az angol földmérő kételkedésével szemben, hogy a tervezett kivitel lehetetlen feladat. Csalhatatlan éleslátásával ő maga választott ki felügyelőt. Féliv papirosra ceruzával rajzolta fel az útvonalat, mely a földmérők egyikét gondolkozásra késztette és nagyrabecsülését a londoni tőkepénzes irányában lényegesen emelte. Most éppen arról az útról voltak visszatérőben, mely Bekvando közelébe vezetett, abban az irányban, ahol az uj utat tervezték. Az előkészületek megtörténtek. Száz és száz bennszülött azzal volt elfoglalva, hogy pálmákat döntsön ki, cserjéket irtson, a talajt tisztogassa és a néger falutól a tengerpartig húzódó utat egyengesse. A munka haladásáról táviratok számoltak be Londonban és más előnyöktől eltekintve, tudta Trent, hogy a helyszínén való személyes jelenléte által vagyont takarított meg a társaságnak. A holdfény megnőtt és az egész táj úgy terült el, mint egy térkép. Trent összekulcsolt karokkal meredt maga elé. Eleinte lelki szemei előtt látta az utat, mely ökrösfogatokkal teli, fehéren és szélesen nyúlt a láthatárig. Azután eltűnt ez a látomány és egy leánykép mosolygott rá, melynek kifejezése állandóan változott, — egyszer élénk és vidám volt, Szeretettel kérjük, ha hátralékba van előfizetési dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. máskor ismét nyugodt és csábítóan gyönyörű. Trent telhetetlenül szívta pipáját. Ellentétes érzelmek dúltak benne. Először Irene lebegett szemei előtt, majd az a kislány, aki az elhalványodott fényképről tekintett rá. Vájjon a fejlett ifjú nőben ki virult-e mindaz, amit a gyermek ígért? Mindenesetre tudatában volt annak, hogy gyönge oldalát találta meg életének. Aa érzékenység különös rohama, mely a fényképpel való játékra indította, hirtelen égő szerelemmé változott, amikor a leányt személyesen is megismerte. A gazdagság és hatalom utáni vágyat felülmúlta most az a kívánság, hogy a nőt elérje. Londonban ezt nem merte magának megvallani. Itt, az őserdő magányában, az érzések ismét hatalmába kerítették, gyönyörű, bátor álmok népesítették be képzeletét éa korbácsolták fel érzékeit, mig vére rohanni kezdett ereiben Hűvös szél süvített végig a síkságon és Trent pipája kialvóban volt. Talán most majd alhatik egy órácskát. Felállott, ásítva nyújtózkodott és még egy pillantást vetett a holdvilágban fürdő tájra. Hirtelen lélekzetfojtó várakozásban megállóit. Ott hátul, a bokrok szélén, emberi alakok inogtak feléje, holtra fáradtan, megsebzett lábakkal. Egyik közülök európainak látszott. Trent megbizonyosodván afelől, hogy revolvere övében van, lesietett a dombról — a jövevények elé. Öt néger közeledett, egy ismeretlen törzsből származó bennszülött és egy európai, aki erőtlenül támolygott menetközben. Trent, akit közeledtekor gyönge kiáltásokkal üdvözöltek, meglepetten kiáltott fel: ráismert Francis kapitányra. A következő pillanatban egymással szemben állottak, de a tiszt semmi jelét sem adta, hogy felismerte Trentet. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17» MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
