Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-07-05 / 13. szám

8-IK OLDAL 1963 julius 5. Kis Dongó CSAK VELE NE ... HA VÁRSZ EGY KICSIT Egy tudós ember szobájában ülve olvasgatott, amikor egy őrült ember rohant be hozzá és a kezében levő revolverrel hadonászva igy szólt: — Úgy tudom, te egy csoda­tévő, okos' ember vagy. Tégy csodát és ugorj le innét az ab­lakból, különuben agyonlőlek! A tudós kinézett az ablakon, amely alatt a négy emeletnyi mélység tátongott, aztán nyu­­gondtan igy szólt a tajtékzó­száj u emberhez: A negyedik emeletről le­ugrani, az nem cscda. Azt mindenki meg tudja csinálni. De ha vársz egy kicsit, akkor lemegyek az utcára és onnan felugróm a harmadik emeletre. ----------------------­AZ AUTÓBUSZ Két ember beszélget az autó­buszon: Első ember: Érdekes, hogy a villamosról vagy a vonatról mennyi vicc születik, de az autóbuszról nem tréfálgatunk. Látszik, hogy nem népszerű. — Dehogyisnem. Éppen ma hallottam egy kedves autó­­busztörténetet. — Mondja el gyorsan, mert a következő utcánál leszállók. — Egy pasas bemegy a pa­tikába és megcsináltat egy re­ceptet. Azt mondja a gyógy­szerész: “Ne tessék elfelejte­ni otthon jól felrázni!” Azt mondja a vevő: “Fölösleges kérem. Autóbuszon megyek haza.” Pénzre van szüksége a Bibás cigánynak, bemegy a tem­plomba és buzgón kéri Szent Antalt, hogy juttassa hozzá sürgősen kétezer forinthoz. Ámde a templom körül set­tenkedő párt-titkár észreveszi a cigányt és mikor az a tem­plomból kijön, alaposan le­hordja: Hallod-e cigány! Te már haladó ember vagy, mi­nek jársz a templomba? — Hát csókulom á gercseit ázs elvtársnák — mondja a ci­gány, — háládónák háládó vágyok, mer egis a templomig háládtám, dehát nágyon meg vágyok saruivá, őst egy kis ányági pizst kirtem á Sent Ántáltól. — Itt van ezer forint, ha pénzre van szükséged, —- szólt a párttitkár, — de nehogy új­ra meglássalak a templomba! A cigány zsebrevá°1a a pénzt, megvárja mig a párttitkár el­megy, azután visszamegy a templomba, odamegy a Szent Antal szoborhoz és igy szól: — Drágá Sent Tónikám, ke­senem, hogy ilyen gyorsán se­gítettél, de ligy sives máskor ne ázzsál a frányá pártitkárrál kild á pénzsecskét, mei’t látod á gercses most is elloptá á fe­lit. Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉ­SZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. SZERETI ŐKET... Rezeda: Nicsak, nicsak! Kit látnak szemeim. Hiszen ez a Majorka elvtárs! ... Mi újság, mire vár itt? ... Majorka: Hülye kérdés... Hát mire várhat az ember egy villamosmegállónál? ... Villa­mosra. Rezeda: Arra ugyan várhat. Az nem jön. Majorka: Na látja. Például Kruscsevra nem mernék ilyen nyugodtan várni... Már volt példa, hogy eljött. Pedig nem is várta senki. Rezeda: Maga úgy látszik, nem szereti az oroszokat. Pe­dig, ha többet olvasna róluk, biztosan megszeretné őket. Majorka: így is szeretném őket, Rezeda elvtárs. De még mennyire szeretném őket... Szeretném őket látni, ahogy kivonulnak innen... Tudja, hogy milyen derék emberek lehetnek ezek odahaza Moszk­vában, Lenningrádban, vagy a szibériai pusztákon? ... Az ember nem is hinné, ha itt Kecskeméten találkozik velük, vagy Pesten egy eldugott, sö­tét utcában, éjszaka.--------§ 5-.----------­RETTENTŐ KELLEMETLEN Egy roppant korrekt, pedáns angol úriember, egyik napon javításba adta esernyőjét: tisz­tességének szimbólumát. Mi­kor másnap, mint rendesen, reggel a földalattin az irodá­jába ment, gépiesen a mellet­te ülő utas esernyője után nyúlt, és annak felháborodott tiltakozására nagy bocsánat­kérések között volt kénytelen azt visszaadni. Mivel ismerte saját szórako­zottságát, és hogy elkerülje az ilyen kellemetlenség megis­métlődését, mikor elhozta a megjavított esernyőjét, azon­nal vett magának még egyet pótlásnak, hogy mindig legyen kéznél egy, ha a másikkal baj van. így a két esernyővel á ke­zében ült be hazafelé a föld­alattiba. A szembenlevő ülésen ott ült a reggel tiltakozó utas. Megvető pillantást vetett a két esernyőre, aztán félhangoson megjegyezte: — Úgy látszik, azért ma mégis sikerrel működött . . . '----------------------­MIÉRT HÁROMSZOR? A tanító egy római hősről mesél a gyerekeknek, aki min­den reggel, még a reggeli előtt háromszor átúszta a Tiberist. Egyszer csak Móricka elkezd hangosan kacarászni. — Mi az Móricka, tán ké­telkedsz abban, hogy egy gya­korlott úszó ezt meg tudja csi­nálni? — kérdi a tanitó. — Dehogy, tanitó ur kérem, miért kételkednék? ... Csak azon csodálkozom, hogy az a római miért nem úszott leg­alább négyszer, hogy arra a partra kerüljön vissza, ahol a ruháit hagyta? Magyar sors Xantus János, hires magyar tudós, 1825 október 5-én szü­letett. Veit szökött katona, Ham­burgban matróz, Amerikában napszámos, utcaseprő, térké­pészeti rajzoló, zongoratanár, latin, görög, francia, spanyol tanitó. Beutazta az egész Ázsi­át, Észak- és Dél-Amerikát, Af­rikát és résztvett Kolorado és Kalifornia akkor még isme­retlen részeinek felkutatásá­ban. ő alapította az első ameri­kai meterológiai állomást a Csendes-óceánon. Angolul, spanyolul irt könyvet az indi­ánokról és indián szótára ma is a legismertebb. 32 általa felfedezett növény,’ ásvány és bogár viseli még ma is nevét a tudományban. A hires washingtoni múze­um — Smithsonian Institute — szoborral örökítette meg emlékét. Az ő néprajzi gyűjté­se leg becsesebb része a ma­gyar Néprajzi Múzeumnak. Xantus János alapította a budapesti állatkertet is. És bár amerikai egyetemek hívták meg tanárnak, s a londoni Földrajzi Társaság ünnepelte, nem akart távozni szeretett szülőhazájából és Magyaror­szágon, mint muzeum-őr halt meg nagy szegénységben.-------------------ísacJgjPi-------------------­JÓ TANÁCS A népidemokrácia minden­tudó vezetői nagy probléma előtt állnak s mivel nem tud­ják azt megoldani, nagy ti­tokban elmennek egy kőbá­nyai öreg kártyavetőhöz, hogy adjon nekik tanácsot. — Na mi a bajotok, gyere­kek? — kérdi a vén tarisznya az előkelőségeket. — Aztán, lakáshiányban is szenvedünk, mit tegyünk? — kérdi az egyik miniszter. — Nézd fiam, ha megnyit­játok a határokat nyugat felé, rögtön megszűnik a iakáshi­­ány ... Aztán még mia a fáj­dalmatok? — Az élelmiszerhiányon sem tudunk segiteni. Azt hogy old­juk meg? — Látjátok milyen tökkel ütöttek vagytok? — szól a ba­nya bizalmaskodva, — ennél mi sem egyszerűbb. Zárjátok le a határt Kelet felé ... Gondoljon az ÓHAZÁBAN szenvedő VÉREINKRE ! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 24 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom