Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-06-05 / 11. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1963 junius 5. CSATA UTÁN Szarka Géza elbeszélése (Folytatás.) Bogár Mihály valami vészt szimatolt a levegőben. Moharos a minap azt kiáltotta oda a szérűn Czövek Máténak, de úgy, hogy ő is hallotta: — Te Máté, hallottad, hogy Hantoson már visszavittek néhány kötött Jovat a csendőrök. Elvitték, amit mások elkötöttek. Jó zsírosat nevetett. Mihály szerette volna megmártani benne a vasvilláját. Pedig abból ez a fáintos zablopó, urak hajcsárja nem eszik, hogy ő valakinek visszaadja ezt a lovat, akit a Ferike küldött nekik! Többet nem fogta be a Rózsát. Egyik éjjel koromsötétben kilopta a hantosi szőlőbe. A szőlőcsősz, valami Kábái János dugta el egy elhagyott, düledező présházba. Csikózásig ott marad. Belekerült neki három zsák kukoricába, de megéri. Mindenfelé azt hiresztelte, hogy eladta a kormos lovat. Semmitérő volt, amolyan garabonciás ló, túl nagy volt benne a természet. Megbukott vele no, röstelli is, dehát mit csináljon az ember gyereke. Megcsalódik, ameddig csak lélegzik. Nagyot néztek az ujparasztok, amikor egy szeptemberi reggel meglátták az öreg Bogárt a földjén. Tarlót hántott könnyű faekével, ahogy azt a föld törvénye megkívánta. Csakhogy az ekébe ő maga volt belefogva, a Julis pedig, Tikász Ferenc hadifogoly felesége, az ekeszarvát kormányozta. Simon, a tehenes vette először észre a csodát. Át is kiáltott Moharosnak, a farszomszédjának: — János bácsi, látja, meghibbant a Miska bácsi! — Vagy csak lába nőt szegény párának még kettő! — huncutkodott félig komolyan, félig tréfásan a parádéskocsis, aki két aszott üszővel próbálta túrni a földjét. Nem is túlzott. Olykor igazán úgy látszott, mintha Bogár Mihálynak még két lába nőtt volna, mert el-elbotlott az eke terhe alatt négykézlábra. Húzott, veselkedett hevederbe cövekelve a testét, félkarjával átölelve szorosan a tézslát. Nem sokáig birta, de megláttatta a népekkel, hogy itt nincs ló, csak ember, gyürkőző, emberpára ... Már előhullottak a messze kéklő dombok mögül a kálomistá varjak, akik a szántóvető ember ekéje nyomán pénteken is megeszik a csimaszhust, — mikor hivatalos bizottság szállt ki Szilfapusztára. A törvénybiró jött ki Hantosról az állatorvossal, meg egy rendőrrel. A jószágok körül akartak rendet teremteni. Minden uj számos állatról be kell mutatni a járatlevelet a hivatalos pecséttel... Vasárnap déltájt értek Bogár Mihályhoz. A biró az alsóajkával belehúzta a szájába sáfrányszinü bajuszát, igy a tudálékos arc vallató fontosságot nyert. — Itt köll lenni egy idegen lónak, — mondta bizonyossággal a hangjában. — Talált jószág, igaz-e Bogár uram? A vén kocsis szemöldök-eresze összébb tolult. — Hászen vóni vót, biró uram, de má nincs. Eladtam. — Mikor? Kinek? — Má van vagy két hete. Földváriaknak. A törvénybiró összenézett az állatorvossal. '. — Két hete? — Annyi lehet. — Nézze gazduram — szólt közbe az állatorvos és lehajolt az ekéhez. — No, most majd kihallgatjuk az ekét. No, mit mondasz eke komám? Lemarkolt az eke kormányáról egy marék friss, csillogó agyagot. — Friss föld, látja apám? Tegnapi szántás ... Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. — Nos, kinek a lovával vagy barmával szántott kend? — szegezte neki a biró kegyelemdöfésképen. — A magaméval. Ezt már úgy kiáltotta. A szomszédok oda csődültek a kerítéshez. — Hol a ló? — kérdezte most egyszerre a három hivatalos ember. — Hun? ... Itt e! A combjára ütött. — No ne csináljon belőlünk bolondot elvtársam, — méltatlankodott a rendőr. — Nézze, mink csak rendet akarunk. Nem lesz semmi bántódása. Hol az a ló, mutassa meg! — Nö, idesapám, m'ondja má meg! — ndszogatta az öreget Julis, aki eddig az aszszonyok muszáj-csendjét választotta. — Megmondom. — A vén kocsis fölszegte a fejét. —Itt van a ló e! Itt áll maguk előtt. Én vagyok a ló. Magamat fogtam be! ... — Hallja, szomszéd, csapja be az öregapját, ne minket! ... Előadja a lovat, vagy nem? Hanem most a kerítés mögül szólalt meg valaki. — Pedig úgy van, ahogy Bogár szomszéd mondja, ő húzta az ekét, mink láttuk!... Az öreg Bogár megrázkódott erre a hangra. Moharos János szólalt fö melette. Hát lehetséges ez? — Egyik szomszéd nem vájja ki a másiknak a szemét! — tamáskodott a biró. — Nem ám, nem. Csakhogy mink nem puszi-szomszédok vagyunk ám, hanem haragosok! — erősködött Moharos. — Tanúsítja az egész Szilfa. — Úgyis van, — hangzott innen is, onnan is. A vizsgálók most már hittek Bogár Mihály szavának. Szépen elköszöntek és továbbálltak egy pusztával. Az öreg Bogár meg csak állt, csak állt ott a faeke mellett, mintha valami elkiáltott igazságot nem tudna eszével föl fogni, és most töri a fejét rajta. Hogyan?... Jól hallotta? Moharos János az ellenség, mellette vallott? Lassan, maradozó léptekkel megindult a kerítés felé. A szomszéd még ott volt. — Köszönöm, János, — mondta rekedten Bogár. — Szívesen, Mihály! — felelte csendesen a parádéskocsis. — Emberek vagyunk. — Azok. Szegény emberek. Szenvedő szomszédok. Mihály szeme a sir felé tévedt. Lelkében fölvillant valami fény: a kis áldozati bárány emléke mozdíthatta meg Moharos szivét. Kezet szorítottak a kerítésen át. — Többet nem gyünnek má vissza ezek a lónyomozók, — toldotta meg a kibékülést Moharos. — Ösmerem őket. Nyugodtan haza hozhatod... a lovadat! De Bogár Mihály nem hozta haza. Még szüret előtt meg-Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán), Telefon: VInewood 1-2290 — Tire és battery szolgálat, valamint megbizható autójavítás. csikózott a Rózsa. Mihály még jókor érkezett ki Julissal. A kormos ló ott remegett csatakosan, reszketve és nyögve a szükségistálló homályában. Aranyszőrü, gömbölyű csikó feslett elő a kormos ló rozzant testéből. — Akár a piskóta! ... olyan tiszta és formás, — állapította meg Julis anyatársi szakértelemmel. — Hát akkor legyen Piskóta a neve! — mondta ki az áment a vén Bogár. Veregette, simogatta a ló tomporát. Évmi 11 i ó k szeretet-parancsával nyalogatta a Rózsa a kis Piskótát. — Milyen furcsa az élet, —• bölcsködött Kábái, a szőlőcsősz. — Milyen rozzant gyökér ez a gebe, osztán illen csudaszép élet fakad belüle. Bogár Mihály csak a csikót melengette a szeme parazsával. — Te Julis, mennyibe kerülhet egy kü-kereszt a Ferikének? — kérdezte csendesen a leányát. — Nem tudom, idesapám! — Aztán szinte ijedten kérdezte vissza: — Ebbül a csikóbul akarja?... — Nem, lányom! A Piskóta a munkáé lesz majd a fődé, az uradé, ha megjön. Az életé ... De az öreg Rózsa árából... Nem folytatta... Szeme elmerengett, mintha látná a nagy kőkeresztet, talapzattal, kerítéssel és Krisztus Urunk szent testével rajta, az ártatlan Bárányéval, aki mindnyájunk bűneiért meghalt... —VÉGE—--------------------------SZÉKELY GÓBÉ! — Magasrangu hivatalnokot vitt a székely. Hegyek között, erdők sűrűjében vezetett az ut. A városi nagy-ur megszeppent egy kissé, halkan kérdi a góbétól: — Kocsis, vannak itt zsiványok? — Nincsenek biz itt, nagyságos uram, ha csak most nem viszek egyet. Gyi te! JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8480 SOUTH STREET Telefon: VInewood 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel a£ angolul nem beszélő hivek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5, egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.
