Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-08-05 / 15-16. szám
1962 augusztus 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Trent átvette az írást. — Rendben van. Megígérem önnek, hogy valamit adok neki, de határozott összegre nem kötelezhetem magamat. Meglátjuk ... Remélhetőleg megtartja szavát, Trent! ... Úgy szeretném, ha drága kisleányom megtudná, hogy utolsó gondolatom az övé volt! ... — Nyugodjék meg. Bár kissé eltér megegyezésünktől, de az ügyet majd elintézem. Kíván még valamit? Monty nem válaszolt többé. Hátraesett. Arca hirtelen megváltozott. Trent, aki már több embert látott meghalni, összerázkódott és fogait egymáshoz szorította. — Sietnem kell, hogy tovább jussak, — szólott lassan, kemény hangsúllyal. — Egyáltalában nincs kedvem ahhoz, hogy megölessem itt magamat, mert én tovább akarok élni. Pár kőben megakadt. Iszapágyából egy kis fekete gyik nézett fel rá sárgás szemeivel. Dühösen rátaposott és az állatot formátlan tömeggé gyúrta. További utján mintha azt vette volna észre, hogy a levegő átlátszóbb és a fullasztó gőzök lassan szétszóródnak. Az éjszakai csöndben azt képzelte még néhány órával előbb, hogy hallja a tenger távoli zúgását. Fáradtan csillogtak szemei, kezei ökölbe szorultak és igy hatolt előre nehézkesen. Valami kábulat tartotta fogva, de az agya lázasan tovább dolgozott. Szívósan betartotta a megkezdett irányt. De mi volt ez? Ez az állandó egyhagnu morajlás? Csak nem a tenger? És mi ez ott? Világosság? Vagy csak a szemei kápráznak? Buchomari fénye ez, vagy a halálé? ... Néhány órával később eszméletlenül találtak rá a telep közvetlen közelében. * * * Három estével később, 2 férfi ült egymással szemben, egy hosszú faépületben, amely legnagyobb és legfontosabb épüJOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezí 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 lete volt Buchomarinak. Egyik közülök Scarlett Trent volt, pipával a szájában. Arcán már alig látszottak nyomai a borzalmas napoknak. Hiram Da Souzával beszélgetett, a világtól elhagyatott vidék legbefolyásosabb tőkésével. E portugál kereskedő faji hovatartozandósága felől senki sem lehetett kétségben, aki csak egyszer látta, — nagy és jellegzetes sarjadéka volt törzsének. Szennyes vászonöltözékben ült ott és sötét szivart szívott. Mind a két piszkos kis ujján brilliáns gyűrűt viselt. Duzzadt ajkán mosoly játszadozott. A négerek királyával megkötött szerződés, mely gyűrött és pecsétes volt, az asztalon hevert. Souza vezette a tárgyalást. Trent úgy tett, mintha az egész ügy alig érdekelné. — Lássa csak, kedvesem, — jegyezte meg a portugál, — az ön kis koncessiója, ha helyesen ítéljük meg, egy rendkívül kockázatos vállalkozást jelent. Azok a félvad emberek a legkisebb becsületérzéssel sem rendelkeznek. Ezt elégszer tapasztaltam saját hátrányomra. Trent megvető hallgatásba merült. Da Souza vagyont szerzett azzal, hogy rumot szállított a Kongó-területre és igy ő is elősegítette a kultúrát még nem ismerő vadak erkölcsi süllyedését. — Bekvandó lakóinak rosszhírük van, igen rossz hírük. És ami az ön felfogását illeti a szerződés megtartását illetőleg, épp oly joggal várhatja, kedvesem, hogy lábaink előtt gombamódra gyémántok nőnek ki a földből. — Az okmányt a király aláírta, — válaszolt Trent, — mégpedig Francis kapitány jelenlétében, aki itt az angol kormányzóság főmegbizottja. Ne gondolja, hogy mindez ajándék volt, meglehetős sokba került ez nekem! Negyven teherhordót kellett bérelnünk, akik adományainkat Bekvandóba szállították és három hónapra volt szükségünk, hogy az üzletet nyélbeüthessük. Az ügyön annyit lehet nyerni, hogy mindketten milliomosok lehetünk. — Miért akar akkor részesíteni engem az üzletben, — érdeklődött Da Souza vágytól szikrázó szemekkel. — Mert egy rézgarassal sem rendelkezem többé. Készpénzre van szükségem. Még' sohasem volt ötezer angol font a kezemben, sőt ötezer shillingem sem volt. Hanem ha ön előlegezi nekem az alapítási költséget, akkor én becsültesen eleget teszek kötelezettségeimnek! A portugál hátradőlt székében és farizeus képpel ég felé emelte kezeit. — De kedvesem, ön talán i még álmában sem gondol arra, hogy egy papirTongyért ötezer fontot kaphat? Arcának csodálkozó, félig aggódó, félig megrovó kifejezését pompásan betanulta. De Trent nem volt könnyű dió. Nem hagyta magát megtéveszteni. — Ezért a papirrongyért, itt, amint azt maga nevezi, feláldoztuk verejtékkel szerzett filléreinket és heteket és hónapokat töltöttünk a mocsarak és erdők poklában. Röviden, én nem azért jöttem ide, hogy csevegjek önnek. Akar részesedni, igen vagy nem? Ha azonban meg akarja kötni velem az üzletet, hallgassa meg feltételeimet: ötezer’ angol fontot ad egyhatod részesedésért. — Egy hatodért, — dadogta Da Souza, — egy hatodért! — Az üzlet legalább tiz milliót ér — fontot, értse meg! Egyhatod rész óriási vagyont jelent. Ne pazarolja idejét arra, hogy szemeit forgassa előttem. Da Souza újból betűzni kezdte az Írást. — Ez a koncessió Scarlett Trent urra és bizonyos Montyra szól. Ki ez a Monty és milyen szerepet tölt be tárgyalásainknál? — Társam volt, de útközben meghalt, azon a borzalmas utón visszafelé, amely majdnem az életembe került nekem is. Trent elhallgatta, hogy négy nap és éjszaka barlangokban és fákon kellett rejtőzködniük, hogy a bekvandói király bennszülöttei elől, akiket utánuk küldött, meneküljenek, hogy teherhardóik szétfutottak és kénytelenek voltak elhagyni a jó utat, hogy az őserdők ismeretlen ösvényein keresztül utat törjenek maguknak. És társának részesedése? — érdeklődött a portugál. — Mi van azzal? Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizetési dijával, sziveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. — Reám száll teljesen. Ebben állapodtunk meg, mikor a szerződést megkötöttük. Becsületes megegyezés volt. Olvashatja a szerződésben. — De személyesen is jelen volt társa halálánál? Meg van ön győződve, hogy meghalt valóban? — Meghalt, jobban senki sem halhat meg. — Felajánlok önnek... kezdte Da Souza. — És ha négyezerkilencszázkilencvenkilenc fontot ajánl nekem, szakította félbe Trent, — örömmel lemondok róla ... De Souza sóhajtott. Ez a Scarlet Trent nem olyan ember volt, akivel alkudni lehet. — Rendben van, — határozta el magát. — Amennyiben beleegyezésemet adom, ön késznek nyilatkozik a nyereség egy hatod részét átengedni úgy a maga, mint elhalt társa nevében. — Úgy van! Elő a pénzzel és ön megkapja a maga részét! — Négyezer fontot adok önnek egy negyedért. Trent kiverte pipáját és fölállott. — Nem akarok több időt vesztegetni. Távozni akarok. De Souza kezét a szerződésen tartotta. — De kedves barátom, ön nagyon kurtán bánik az emberrel! Legyen belátással! Ötezer fontot adok önnek egy negyed részesedésért. Ez vagyonom fele. — Adja ide a szerződésemet. Isten önnel! — Egy ötödrészért, — jajgatott Da Souza. Trent szó nélkül a kijárat felé indult. De Souza felsóhajtott. — Ön tönkretesz engem. Úgy éljek én! Nos, legyen, ötezret egy hatodrészért. Kidobott pénz ez. — Ha igy gondolkozik a dolog felől, nem kell szerződnie velem, — szólt vissza Trent a küszöbről. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17» MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
