Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-07-20 / 14. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó Göre Gábor bíró úr levelei AZ KÉLYGÁZRUL SZORZOTT TAPASZTALAT Mondok most mán vetők egy nagy tzikkölyt a zujságba, hadd bámujjon a zadóhivatal, hogy még aszondi hiba van a zén írásomba, hát azért is mög mutatom, hogy amit én iíok kinyomtati a zulyság, de még a zü nevüket nem láttam a nyomtatásba. Hát mögen irok mi történt a faluba. Mondom az kántor urnák, mi az a zopéráció kélygázzal, akit a zujságba ditsémek. Homlokára böki az kántor ur a zujját, oszt aszondi: — Operáció az foghúzás, a kélygáz pedig ulymódi gyönyö­rűség. Összvetanácskozok a zesküt­­tekkel, hogy mondok mögtró­­báljuk-e a zulymódi gyönyör­­üségöt? Mert azér van hátrább a paraszt a zurnál, hogy söm­­mit se teróbál, hát ráhatároz­tuk magunkat, hogy kiteróbál­­juk a zulymódi gyönyörüségöt, az kösség kötségin, de foghú­zás nélkül. Minekokájér kotsi­­ra is ültünk és bedefetáltunk az városba az doktorhon. Aszondi, hát minek gyónnék eccöre ennyien a szobámba.! — Hát mondok abbul a kély­­gázi gyönyörűségből tisztöltet­­nénk magunkat, ha nem der­­ága. — Azéi' aszondi nem számit­ok sömmit, de aszondi hát ögy­­gyenkint. — Mondok: Mönnyék ked János bácsi előre, mer ked a legöregebb. Avval mögindul a zegyfogu harangozó előre. Hát alig nézhetőtt jóformán maga körül odabe, ettzör tsak kihaj juk a zordétását. Aszódi a sógor de hangosan gyönyörködik a zöreg.-r- Hát mondtuk egymásn­ak, öreg embörnek nem is való a zulymódi gyönyörűség. No üttetött is Turus János sógor és harangozó bennünket a mennydörgős ménkűvel. Mejhöz hasolló lyókat kív­ánok a tisztőt olvasónak. Göre Gábor biró ur. * IGAZIS! A múlt hétön vót a szüret és az méltóságos bárón­ét egy hordó musttal tisztőtt­­em mög az község termésibül. — Maga nagyon kedves, asz­ondi néköm, az mustot korty­olgatva és ez finom lyó must. — Möghiszöm azt, mondok mer méltóságod tisztöletire az saját lábajimmal tapostam. Hát mög is vót velem elé­­gödve, csak azt nem tudom, hogy a szöme mér kezdött dül­­ledözni. Mejhöz hasolló lyókat kíván Göre Gábor biró ur. A “Kis Dongó11 hirdetései a legeredményesebbek ! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi cimre küldeni: Régi előfizető: ......... Uj előfizető: ........ Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ............................................................................ Város: ............................................................................ Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — KI IRTA ? A gyászos emlékű tr: anoni békekötés után történ;. Az egyik felvidéki iskolában belép a cseh tanító az osztályba és látja, hogy a táblán nagy be­tűkkel fel van írva: “Talpra magyar!” Irtózatos haragra lobban a cseh iskolamester és üvöltve kérdi a megszeppent gyereke­ket, ki irta ezt? Természetesen a lurkók hall­gattak. A tanító cselhez folya­modott s igy szólt: 100 szokolt adok annak, aki megmondja ki irta! ... Erre kijön az utolsó pádból a szőke tót gyerek: Jankó. — Tanító ur kérem, én meg­mondom, ha előre ki tetszik fizetni a 100 szokolt. A tanító már előre bosszútól lihegve, odaadta a pénzt a gye­reknek, mire Jankó mélyen meghajolva, a következőket mondta: — Talpra magyar! Petőfi Sándor. Irta:----------------------------!­MÍG ő felesel Kiküldötte a majszter uram után a csizmadiáné inását, hogy vigyen neki ebédet a szántóföldre, ahol az éppen aratással foglalkozott. A gyerek csak este jött visz­­sza, valahol eljátszotta az időt, amiért is a mesterné nagy mér­gesen megverte a ruhaszárító kötéllel. — Gaz kölyök, ha kiküldlek félórára, hát csak esteiig fogsz kimaradni? (pif, puf) . . . Fe­lelj nekem tüstént, hogy hol kóboroltál? — Hát iszen csak arra men­tem . . . — Mit? még mersz feleselni? (pif . . . puf).____------------------­AZ ÖRDÖG Egykoron' Visegrád felé jővén a török követ, ócsán lovakat váltatott; de ezek a mezőn vol­tak s várakoznia kellett. Hogy az idő jobban teljék, szerecsen szolgájával előadatá csibukját, s rágyújtott. Az ócsai biró, aki még akkor a dohányról mit sem tudott, de szerecsent sem látott soha, csak úgy bámult a látott iszo­nyú dolgok fölött. A követ, hogy udvariasnak látszék, megkínálta a bírót is egy pipával, de amint a szere­csen feléje tartotta, és az égő fidibuszt is feléje tartaná, nagy meghunnyászkodással t a r t á ga elé kezeit, s mondá: — Köszönöm szépen, édes ör­dög uram, — nem élek tűzzel. 1962 julius 20. KI MILYEN Az, aki nem tud valamit, és nem tudja, hogy nem tudja: az hülye. Az, aki nem tud valamit, és tudja, hogy nem tudja: tudat­lan, tanítani kell. Az, aki tud valamit, és nem tudja, hogy tudja: álmodozó, fel kell ébreszteni. Az, aki tud valamit, és tud­ja, hogy tudja: bölcs, utánozni kell.-------------------------­AZ ORVOSI TILALOM Az egyik újság szerkesztősé­gébe bejár egy ur, aki erős do­hányos, de nem gyanúsítható meg azzal, hogy sok pénzt ad ki szivarra. Inkább kéri a szi­vart, mint veszi. A szivar­­pumpnak azonban uj formáját találta fel, mert igy szokott szi­vart kérni: — Kérlek, öregem... az or­vosom megtiltotta a szivaro­zást, ezért el se hoztam a tár­cámat... mégis rágyújtanék,., adj egy szivart! És adnak neki. De már nagyon elfajult ez a bácsi. Egy nap kétszer, három­szor is hangzott: — Az orvosom megtiltotta a szivarozást . . . Végre elfogyott a szerkesztő türelme. Ráorditott a bácsira: — Olyan orvost már láttam, aki megtitja a szivarozást. De micsoda komisz orvos az, aki megtiltja a — szivarvásárlást? Legolcsóbb és legszebb ajándék “Kis Dongó“ Hevesi dalok HOSSZÚ ÉVEK ÓTA ... Hosszú évek óta járt egy kisleányka Nyáron piknikekre, télen pedig bálba. Szép volt a kisleány, udvarló is akadt, De biz a kérőkkel mindig hoppon maradt. Jaj, mi lesz belőlem, vén leány maradok, Vajon férjhez menni én miért nem tudok? Benő komám aztán meg is mondta neki: Hogy a fanyar almát senki sem szereti. Savanyu vagy sokszor, mint a citrom leve, Ha valaki rád néz, biz elmegy a kedve. De hogyha elsétálsz a HEVESI BÁRBA, Ott igen finom bort töltenek pohárba. Attól a kedélyed vig és jókedvű lesz S a jókedvű lánynál, hamar esküvő lesz. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom