Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-01-05 / 1. szám
6-IK OLDAL Kis Dongó 1962 január 5, TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A bogár A bogár a földön mászik. De akár mászik, akár nem, mindenesetre három főrészből áll, úgymint: a fej, a tor és a potroh. Szervezetileg tehát sokkal fejlettebb, mint az ember, amelynek csak egy főrésze van, úgymint: a has. Némely embernek a hasa helyett szintén potroha van, az ilyent méltán nevezik aztán csunyabogámak. A bogár bogarakkal táplálkozik. A nagy bogár megeszi a középszerű bogarakat, a középszerű bogarak a kis bogarakat, a kis bogár' a legkisebb bogarakat. A legkisebb bogárnak pedig pechje van. Olyen ez kérem, mint az üzleti élet: A mamut vállalatok megeszik a nagyvállalatokat, a nagyvállalatok a kisebbeket, a kis vállalat a mégkisebbeket. Na, és az egész üzletre a vásárló közönség fizet rá, mert neki pechje van. Tetszik most már érteni?... Én nem. CSAK AZÉRT SZERETEK .. Csak azért szeretek falu végén lakni, Hogy az én galambom arra jár itatni. Arra jár itatni, magát fitogtatni, Magát fitogtatni, a lovát ugratni. Mig a lova iszik, lehet vele szólni, Piros két orcáját meg lehet csókolni.--------------------------CSAPLÁROSNÉ, GYÚJTS VILÁGOT . . . Csaplárosné, gyújts világot, Hej! van-e kökényszemü lányod? Ha nincs kökényszemü lányod, Hej, aludjék el a világod! “Borom is van, söröm is van, Hej! kökényszemü lányom is van.” Jó borodat iszogatjuk. Hej! szép lányodat csókolgatjuk. Daloljunk CSAZ AZT UGATJA Csak azt ugatja a kutya messzirül: Én vagyok a világ rossza egyedül. Bepanaszlom az Istennek magának, Mért tartanak engem világ rosszának?! A csillagok feketébe öltöznek, j jAz irigyek mindig rólam beszélnek. Verd meg Isten, a sok irigy nyelveket, Mért szólták el tőlem a szeretőmet! Felfogadom, hogy ezután jó leszek, Fogadásból a templomba elmegyek, i Békét hagyok a bornak s a leánynak, ! Ezt fogadom az Istennek 1 magának. BÚZA KALÁSZ... Búza, búza, tiszta búza kalász, Ez a világ csak engemet gyaláz, Veled együtt vetnek fel a szóba Kis angyalom nem tehetek róla. Búza szemét kinyomtatja a ló, Kis angyalom te vagy hozzám való. E világnak hadd járjon a szája, Megélünk úgy mint az ég madárja.-------.-«5 £ m*------BÚZA KÖZÉ SZÁLL Búza közé száll a dalos pacsirta, Hogyha magát már odafenn kisírta. Búzavirág, buzakalász árnyában Reá akad rég siratott párjára. ♦ Én is szállók, a lelkem száll dalolva. De leszállni nem szállhatok sehova, Nem fogad be, hova szállnom kellene: Buzavirágszemü kis lány kebele. Sokféle bogár van, ilyenek: a cserebogár, az a cserekereskedelmet űzi, a körisbogár, az bogár is meg kör is, a bogarak családjában a cincér a pincér, a szarvasbogár... na, azt ne is mondjam, a vizicsibor, a katicabogár. A poloska, a bolha, meg a tetü még a bogaraknál is- közmegvetésnek örvend, ők a bograk kiközösitettjei, s nem is szabad a nevük után a bogár szócskát használniok. Viszont a bogár a fejben, egész más kategóriába tartozik. A számos egyéb bogáron kívül azután még van vagy ezemyolcszázmillió-féle bogár, persze mindegyikből csak egyegy, amennyiben a földön ezernyolcszáz millió ember él és mindegyiknek van egy-egy privát bogara. Némelyik bogár a napot kedveli és a száraz helyeket, másik a sötétséget és a nedves földet, odúkat, pincét s nyirkos helyeket. A pincebogár és a vá-NE, NE, NE, NE, NE ! Lassú csárdás. rosi szegény ember közt eleinte némely tudós hasonlatosságot vélt fennforogni, később azonban más tudósok kimutatták, hogy ez a hasonlatosság nem forog fenn, mert a két brans között jelentékeny különbség van: mert mig a pincebogár szivesen lakik a pin-Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja cében, addig a városi szegény ember nem szivesen, ha nem is szivtelenül, de a legnagyobb muszáj következtében. Vannak bogarak, amelyek a szabad természetet s a falusi [élet nyugodt örömeit szeretik, [ezek az erdőben és a mezőn élnek. Vannak viszont kulturbogarak, amelyek a nagyvárosi élet pazar fényét és pompáját, a modern neonfényes, televiiziós kényelmét kedvelik, mint például a konyhasváb, mely el jsem tudja képzelni az életet jégszekrény, zománcos mlosogató, vagy automata mosógép nélkül, a rusznyi, a poloska és egyebek, ezek a nagy bérpalotákban élnek s mint kulturlények, régen levetették falusi rokonaik nyers és vad tulajdonságait, már nem élnek más bogarakkal, — szóval, nem emberevők — hanem kedvenc táplálékuk a rovarpor. A jószivü városi emberek el is látják őket naponta friss, illatos, zöld és sárga rövarporral s igy bőségesen táplálkozhatnak. Ahol persze nem hintik tele a lakást és mellékhelyiségeit rovarporral, ott eleinte éheznek a szegény bogarak, később pedig kitör bennük az atavizmus és megeszik egymást. Ilyen helyen aztán a lakók igen beképzelté válnak és igy dicsednek: ó kérem, nálnuk nincsenek poloskák, mert mind megették a tetük. Ahol tehát nem használnak a lakosok rovarport, ott a szegény bogarak éheznek s igy csakhamar kipusztulnak. T
