Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-02-05 / 3. szám
6-IK OLDAL Kis Dongó 1962 február 5. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A kenguru Az az asszony, aki az utcán előttünk megy és egy pólyába csmagolt gyereket cipel, még kirántsem fiahordó, már csak azért sem, mert hátha leánya van. Az a kereskedő, aki nagy bőrtárcában hordja a kabátja belső zsebében, tehát a keblén, sőt, mivel a hasa a nyakáig ér, a hasán, az ezreseket, még nem erszényes állat, sőt nem is fiahordó. Ludendorff, aki a világháború alatt gyakran kijelentette, hogy “győzni fogunk, mert győznünk kell”, még nem ősállat, csak egy nagy szamár. Mindezekkel szemben “fiahordó”, “erszényes állat”, sőt ősállat, a kenguru. Még pedig nem azért fiahordó, mert lyuk van a hasán, nem is azért erszényes állat, mert a mellső lábai rövidek, a hátsók pedig legalábbis háromszor olyan hosszúak, mint az elsők, és nem azért ősállat, mert lehetőleg Ludendoffnál is butább, — hanem azért, mert a hasán erszénynek nevezhető bőrtarisznyája van, amelyben fiait születésük után jóidéig olyan szeretettel hordja, mint a kereskedő az ezreseit és mert a ma élő állatfajták közül a legrégibbekhez tartozik a kazuárral s a csőrös emlőssel együtt. Marakodnak is eleget egymással, hogy kinek régibb a családfája, de ezideig még nem sikerült azt megállapitani. A kenguru, melynek többes száma: “kendtek gurulnak”, Ausztráliában él, mindenesetre jobban, mint mi, szegény, üreserszényü és fiainkat nemcsak- nem hordó, hanem még eltartani sem igen tudó munkásemberek. Más földrészen ez az ugrándozó baromfi nem is fordul elő, és amennyiben pedig mégis előfordulna, hát eltévedt. A kenguru feje hasonlatos a nyuléhoz, de jóval nagyobb. Az egész alakja hallatlanul groteszk, még groteszkebb a kis Róthénál is. Járni tulajdonképen nem is tud, csupán hátsó lábaival ugrál. (Hja kérem, könnyű annak ugrálni, akinek tele az erszénye.) Úgy szökdel, mint egy veréb. Ezzel a szökdeléssel persze nem tud olyan gyorsan haladni, mint a keleti express, de mégis gyorsabban közlekedik, mint a városi autóbuszok. Sokszor az útjába kerülő kisebb bokrokat árkot stb. keresztül ugrálja. Ezt próbálja meg a városi autóbusz. A kenguru növényi eledellel táplálkozik és rá vizet iszik. Semmi különös szokása nincsen. Bélyeget nem gyűjt, angóra nyulat nem tenyészt, nem horgászik, ennek következté-Becsültesd meg külföldön a magyar nevet! (Széchenyi) ben legyeket sem fog. Nem káros és nem hasznos, párosával vagy kis csapatokban él. Sok j öröme nincsen, nem úgy, mint a tigrisnek, amely kedvére kikegyetlenkedheti magát, ami — miként az emberek példája is mutatja — hozzátartozik az élet gyönyöreihez, sem úgy, mint a kőszáli sasnak, amely nagy vidékeket beszállva, ha moziba nem is járhat s a “természetből” jelzésű, három dimenziós filmeket meg nem nézhet, mégis aránylag elég tűrhető panoi ámákban gyönyörködhetik. így hát a kenguru csak úgy eléldegél az ő apró kis örömei közt, mint egy csekély nyugdijára támaszkodó jobbfajta tisztviselő, persze azzal a különbséggel, hogy a kenguru két hátsó lábának alszárán állva, inkább csak erős farkára támaszkodik, ha nem is azért, hogy életét tengesse, hanem csupán azért, hogy el ne dűljön. A jobbfajta tisztviselők persze erre acélra más használnak. A szerény körülmények közt szerény életét szerényen tengető kengurunak csupán vágyai vannak a nagyobb stilü életi’e; egyszer egy kenguru például, mivel neki teli erszénye volt, magát gazdagnak képzelte s odament egy másik kenguruhoz és nagy döjfösen igy szólt hozzá, erszényéből egyik kölykét előhúzva: — Kérem, váltsa föl nekem ezt a fiu-kengurut két leánykengurura. RAKJÁL TÜZET RÓZSAM Rakjál tüzet, rózsám, Hadd melegedjem meg, Gyenge két karomat Hadd melegítsem meg. Gyönge lábam fázik, Köpenyegem ázik, Piros pej paripám Kert alatt bánkódik. CSENDES AZ ÉJ . . . Csendes az éj, füzes partján, Magamat úgy kisírhatnám, De mit ért könnyem hullása, Ha a rószám, kedves rózsám azt nem látja.-----------------------CSAK TITOKBAN AKARTALAK . . . Csak titokban akartalak szeretni, De ki kellett annak világosodni No de se baj! hadd tudja meg a világ, így is, úgy is, hü leszek én tehozzád. Leány, leány én tégedet szeretlek, Mig az égen a csillagok fénylenek. Túl a síron, hogy az Isten is. szeret, Néked adom, nem ö neki lelkemet. BÚSULTAM ÉN . . . Búsultam én, búsulok is, Rám fér én rám, ha sírok is; Megöl engem a sok sirás. Nem is olyan vagyok mint más. Mi magasabb az egeknél? Mi nagyobb a szerelemnél? Kit a szerelem körülfog, Nem kell annak semmi dolog. ------—-------SZÉPEN LEGEL... Szépen legel az uraság gulyája, A kisasszony maga sétál utána, Még messziről kiáltja a gulyásnak: “Szivem, Bandi, terítsd le a subádat!” Hogy teríteném én le a subámat, Mert behajtják az én falka gulyámat. Hiszen azzal Bandi szivem ne gondolj. Kiváltja az édes anyám, ha mondom. Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak, Hogy én téged egy gulyásnak adjalak! Nem bánom én, édes anyám tagadj meg. De a szivem a gulyásért hasad meg! Még a búza ki sem hányta a fejét, Már a madár mind etfeordta a szemét. Jaj Istenem, én Istenem, Istenem! 1 Látod anyám, mire vis« a szerelem! JRJ BE REGEN UOLT. Vígan, ütenyszeriien.
