Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-09-20 / 18. szám
1962 szeptember 20. Kis Dongó 3-IK OLDAL GYERMEKROVAT ATTILA, A HUN KIRÁLY A malom A kézi és vízimalmok ma már ritkaság számba mennek az egész világon. Már csak mint múzeumi tárgyat őrizgetik egyiket-másikat. Valamennyit kiszorította a gőzmalom, sőt már a gőzmalmot is kezdi kiszorítani a villanymotorral hajtott malom. A nagyipari malom, hatalmas üzem. Berendezésének lehetővé kell tennie igen sok gabona elraktározását, aztán a gabona tisztítását és őrlését, végül a termékek elraktározását. így tehát a nagy malom négy főrészre oszlik: a buzaraktár, a koptató, a tulaj donképeni malom és a lisztraktár. Ezekben a nagy malmokban minden munkát gépek végeznek. Gépek válogatják, tisztítják, mossák, szárítják, a búzát, átöntik a koptató- és őrlőgépekbe, megőrlik, szétválasztják a különféle finomságú lisztet. Még a csomagolást is gépek végzik: zsákokba töltik és raktárakba szállítják a kész lisztet. A liszt nagyon könnyen gyullad, s a levegővel kevert lisztpor majdnem olyan veszedelmes robbanóanyag, mint a puskapor. Ezért a malmokban nagyon vigyáznak, mert a legkisebb szikra az egész malmot lángba boríthatja. -----------ÍS'.--------------Molnár legény — Tréfás népdal — Molnár legény voltam én, Annak ser jó voltam én, Elővettem a kupát, Mind elmértem a búzát. Csizmadia voltam én, Annak se jó voltam én, Elővettem az árat, Meglyuggattam a szárat. Szabó legény voltam én, Annak se jó voltam én, Elővettem az oUót, Elnyirbáltam a posztót. Korcsmáros is voltam én, Annak se jó voltam én, Elővettem a korsót, Mind megittam a jó bort. Diák legény voltam én, Annak se jó voltam én. Elővettem a pennát, Feldöntöttem a tentát. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Igen nagy néppé sokasodott a hun nép. A hun pásztorok az esti pásztortüzeknél arról mesélgettek, hogy a hun nép lesz a világ ura. — Ha előkerül Isten kardja! — mondták az öreg pásztorok. A fiatalok nem tudták, mi az Isten kardja. Kérték az öregeket, mondják el nekik, mit tudnak arról a kardról? — Egyszer réges-régen, — kezdték a mesét az öreg hunok — egy turulmadár szállt le az égből. Kardot hozott a csőrében. Akié a kard, azé a hatalom a világ népei felett. Hatalmas is lett ,aki megkapta. De mielőtt a világot elfoglalhatta volna, elveszett a kard, Isten kardja. Amelyik nép megtalálja, amelyik nép fejedelme a derekára köti az Isten kardját, az legyőzi a többi népeket. Az lesz az világ ura! így szólt az Isten kardjának ősi története. Sok száz év múlt el. A hunok birodalma Ázsiától már a Duínáig terjedt. De ez még nem volt az egész világ. Úgy történt, hogy egyszer az egyik pásztor ökre a mezőn belelépett valamibe, ami fölsértette a lábát és az állat sántítani kezdett. Figyelmes lett erre- a sasszemü pásztor és utána nézett, hogy mitől sántit az ő szép fehér ökre. Amint keresgél, meglátja ám, hogy egy kard hegye áll ki a földből és abba lépett bele az ökör. A pásztor kiásta a kardot, amely mellől egyszerre csak tűz és láng csapott ki a főidből. Amikor az kialudt, a pásztor fölvette, akkor látta csak, hogy egy gyönyörű, arannyal kivert, kard van a kezében. El is vitte Attilához, a hunok nagy királyához. Attila táltos papjai megmondták: Ez az Isten kardja, ami száz évekkel ezelőtt elveszett! Attila ekkor felkötötte a kardot, kihúzva azt tokjából a világ négy tája felé sújtott vele és kihirdette, hogy elindul, hogy meghódítsa az egész világot. Attila a Nagy-Alföldön lakott, valahol a Maros és a Tisza folyók találkozásánál. Ott volt felállítva királyi szállása. Innen kormányozta a sok meghódított népet. A nagy Duna folyónál azonban a hatalmas római birodalom katonái álltak őrt, Ezeket kellett először legyőznie. Attila hadai átkeltek a Dunán, meg is verték a rómaiakat. Ekkor Attila tovább nyomult nyugat felé. Hadserege addig soha nem látott nagy sereg volt. Nemcsak hun vitézek tízezrei voltak e seregben, hanem a leigázott, vagy szövetséges nemzetek csapatai is. A mai Németország területén előrenyomulva, elérték a mai Franciaország területét. Itt azonban hasonló erős ellenségre akadt a hun király. A csata előtt Attila megkérdezte táltosait, a bölcs pogány papokat, hogy mi lesz a csata sorsa? A táltosok megjósolták neki, hogy az ellenség egyik vezére elesik a csatában, de azért Attila sem lesz győztes. Attila lelkesítő beszédet mondott vezéreihez és elindította a támadást. Ezzel kezdetét vette a világ legöldöklőbb csatája. A krónikások azt Írták, hogy a csatatéren folydogáló kis patakból hatalmas vérfolyam lett, annyi vér folyt el az ütközetben. Kora reggeltől késő estig folyt a küzdelem. Estére százhatvanezer harcos holtteste fedte a mezőket. Hősi halált halt Theodorik gót király is. A sötétség beálltával mindkét sereg visszavonult. Attila szekerekből sáncot vont tábora körül, a nyergekből máglyát rakatott a tábora közepén. Azt mondta, hogy ha az ellenség újra támadna, akkor meggyujtja a nyereg-máglyát és a lángokba veti magát. A nyugatiak serege azonban annyira megfogyott, hogy ők sem támadtak, hanem reggelre kelve szépen csendben elvonultak a csatatérről. A nagy harc, mely a katalauni síkságon folyt le, eldöntetlen maradt, — ahogy azt a táltosok megjövendölték. A következő évben Attila, a római birodalom szive, Róma városa ellen vezette hadait. Az Adriai-tenger partján Aquileja várának hős védői azonban több, mint egy évig feltartóztatták seregét. Végül Attila elfoglalta a várat és földig leromboltatta azt. Az elmenekült lakosság a tenger vizében nagy cölöpökre épített uj várost, mely ma is meg van. Ez a mai gyönyörű Velence. Attila azután elfoglalta Milánót és Róma városa ellen fordult. A római pápa azonban díszes küldöttség élén eléje ment. Arra kérte a hatalmas pogány királyt, hogy ne bántsa a kereszténység szent városát, Rómát. Attila megkegyelmezett Rómának és hazavezette hadait. További hóditó terveket kovácsolt marosmenti palotájában. Attila nagyon egyszerűen élt. Nem viselt semmiféle diszt, fatányérról evett, fakupából ivott. Az udvarában élő legyőzött királyoknak és a hozzá érkező vendégeknek aranytálakból szolgáltatta fel a legfinomabb ételeket és arany meg ezüst kupából itták vendégei a bort. Nagy király volt. Mindenki tisztelte és rettegte. Az ő királysága alatt volt legnagyobb a hun birodalom. Több derék fia volt Attilának. Sokszor elgondolkozott azon, melyik fia lesz majd az ő méltó utóda. Fiai közül legjobban a legfiatalabbat, Csaba királyfit kedvelte. Akik jártak Attila udvarában, azt jegyezték fel, hogy Attila mindig komoly volt, csak akkor mosolygott, ha Csaba királyfi melléje ült. Attila hatalmas király, nagy hadvezér volt. A fél világot meghódította, úe az egész világnak még sem lett az ura. Egy éjjel váratlanul meghalt 453-ban. Halála után az utódok háborúskodásaiban szétesett az egész hatalmas hun birodalom.-------------§*>----------------Éjjel a Tiszán — Irta: Gárdonyi Géza —• Feljött a hold a Tiszára, Csend borul a fűre;, fára. Szeged alatt a szigetnél Áll egy ódon halászbárka. Holdvilágnál fenn a bárkán Halász legény ül magában; Ül magában s furulyái, Furulyái az éjszakában. A Tiszára a sötétség Gyászfátyolként terül hosszan, Gyászfályolon a csillagok Csillagdáinak gyémántosan. Talán épp a bárka alatt Lenn a vízben, lenn a mélyben Fekszik egy nagy halott király, Halott király réges-régen. Koporsója arany, ezüst, Vasból van a burkolatja, És a hármas koporsóban A király a dalt hallgatja,-----------§9»-------------íratlan naptár Odahaza, falun kedves magyarjaink megvették ugyan a nyomtatott naptárt, de azért meg volt az ő Íratlan naptárjuk is. Ez pedig úgy alakult ki közöttük, hogy megfigyelték az időjárás változásait. Tudtak olvasni a természet nagy könyvéből. Tapasztalataikat azután átadták fiaiknak, unokáiknak és igy szállt apáról-fiura az íratlan naptár. Ezt mondják szeptember végéről: Szept. 21-én. Hogyha Máté jó napos,, Az ősz három hónapos. Szép időben kedved telik, el egészen decemberig. És jósolni azt is merem: jövőre sok gyümölcs terem. 29-én: Ha megdördül Mihály felett, Hosszú őszt várj, kemény telet. Ha sok a makk fenn a fákon, nagy hóval jön a karácsony! HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL!
