Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-05-20 / 10. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 május 20. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A macska A macska igen őszinte állat. Ha éhes, eszik; ha jóllakott, fekszik; ha jól érzi magát, dorombol; ha valami baja van, keservesen nyávog. Ez gondolatainak és érzelmeinek oly közvetlen kifejezése, amit a képmutató emberek sehogy sem tudnak megérteni, tehát valami hallatlanul körmönfont ravaszságot sejtenek mögötte s ezért azt mondják a macskára, hogy ravasz. Azt hiszik szegény macskáról, hogy ő is olyan, mint a galiciai, akiről a másik galiciai tudta, hogy Tarnopolba utazik s amikor a pályaudvaron megkérdezte tőle, hogy hová utazik, az az felelte, hogy Tarnopolba, igy szólt rá: Micsoda svindli ez már megint, miért mondod te, hogy Tarnopolba utazol, mikor csakugyan Tarnopolba utazol!? Az emberek, magukból indulva ki, a macskától is azt kérdezhetnék, hogy: miért nyávogsz te, mintha valami bajod lenne, mikor csakugyan bajod van. Az emberek a macskát ravasznak tartják, de ez csak azt jelenti, hogy az emberek ravaszok. Semmi mást nem jelent ez, még azt sem, hogy például: minél koszosabb a malac, annál jobban dörgölődzik, vagy hogy: ha foltos is a ruha, az nem szégyen, csak rongyos ne legyen. A macska kicsiny állat, ami az ember egocentrizmusára vall, mert a bolha szerint a macska óriási nagy állat, legalább is akkora, mint az ökörnek egy százholdas legelő. Van házimacska és vadmacska, a vadmacska jóval nagyobb, mint a házimacska, amit igen helytelen természetrajzi szabálynak tartanak mindazok, akiknek valaha vadmacskával ügyes-bajos dolguk akadt, például, akiknek a vadmacska a nyakukba ugrott: ezek sokkal helyesebbnek tartanák, ha a vadmacska jóval kisebb lenne, mint a házimacska. Na, de még örülhetnek, hogy nem az a vasszerkezet ugrott a nyakukba, melyet a hajósok vasmacskának neveznek. A macska egérrel táplálkozik, amellyel, mielőtt megeszi, játszik. Ha nincs egér, akkor persze beéri tejjel, zsemlyével, grízzel és hússal is. Ha nagyon keveset adnak a szegény macskának enni, vagy ha pláne eleszik előle a zsemlyét és a te. jet, akkor elfogy a fogyó holddal, sarlóvá hajolva. A macska hasznos állat anynyiból, hogy az egereket megeszi, sőt a patkányt is megfojtja, de haszontalan annyiból, hogy a legyet, szúnyogot, polos- j kát és konyhasvábot nem eszi meg. Hasznosságát csak fokozza az, hogy a nyulat is helyettesíti a vendéglők asztalán. A macska karcsú, fess állat, jóképű, kis tömpe orra szórakoztató pöcögetésre igen alkalmas. A bajuszát nem pödri s a nősténynek is van bajusza, ami miatt sokszor kétséges, hogy vájjon csakugyan nőstény-e. A macska a nagy macskafélékkel — tigrissel, oroszlánnal, jaguárral — rokonságban van, tehát a nagy és hatalmas vadaknak egyenes leszármazottja, őseire azonban semmiesetre sem olyan büszke, mint Szemere Miklós volt Hubára. A kismacskát cicának hívják, a cicus ellenben egy kis nő, akit, ha valami komiszságot követ el, szintén macskának szoktak nevezni, különösen, ha elég sovány ehhez a kifejezéshez. A macskáról azt állítják, hogy bármilyen magasról dobják is le, mindig talpra esik. E természettudományi tétel azonban még nincsen teljesen megerősítve s ajánlatps lenne, ha az ellenőrző kísérleteket lefolytatnák s léghajóról, nyolc kilométeres magasból dobnának le egyszer egy macskát; a természettudósok foglalkoznak is ez eszmével, de a léghajósok, kiknek nincs sok -érzékük az elméleti tudományok iránt, eddig szinte bűnös módon közömbösek voltak e problémával szemben. Nótázzunk egy kicsit! ÁRVA AZ A MADÁR . . . Árva az a madár, Kinek párja nincsen Én is árva vagyok, Mert szeretőm nincsen. Veled rózsám, veled, Veled voltam egy pár, De te nálad nélkül Árva vagyok immár. Sok helyet bejártam, Sok szivet próbáltam, De a magaménak Párját nem találtam. BEFORDULTAM IBECSALIBA JÁRNAK HIRES LÁNYOK . . . Becsaliba járnak hires lányok, Rézitcéből isznak a betyárok; Becsali csárdába I Magam is bejárok, Becsali bandába Magam is beállók. Mert ottan a csárdást ugyan rakják, IA sok cirógatást nem is várják, Csárda ide-oda, De ha szól dudája, |De ha szól dudája, A legényt becsalja. Befordultam a konyhára, Rágyújtottam a pipára . . . Azaz rágyújtottam volna, Hogyha már nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én a végett; Azért mentem, mert megláttam Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is amint rakta; Jaj, de hát még szeme párja, Annak volt ám nagy a lángja. Én beléptem, ő rám nézett, Aligha meg nem igézett! Égő pipám kialudott, Alvó szivem meggyulladott. “Kis Dongó” előfizetési ára egy egész évre csak 4 dollár. A becsali csárdát, ha meglátom Nem tehetek róla, meg nem állom, Hogy be ne menjek. Mert nyilak repülnek, Mert nyilak repülnek, Egyenest szivemnek, A kutasi csárda ki van festve, Oda jár egy legény minden este; Felül a lócára, Mosolyog a szája, Mosolyog a szája, Kedves babájára. Az én rószám háza ki van festve, Oda járok én el minden este? Ha hozzá bemegyek, Azt mondja ölelj meg; ■— Azt mondja csókolj meg, Ha tőle elmegyek. •Kopogós a csizmám. h Allegretto. Galagonyát szedtem az erdőben, Daru tolla leng a süvegemen, Súgjad a fülembe kis angyalom De elszakadt a szoknyám; Piros rózsa-mellette; Szeretsz e még igazán? A szívein is majd hogy meg nem hasad Hosszúszárü csizmám sarkira meg Ha nem szeretsz engem kincsem, rózsára, Mert elhagyott a rózsám. Arany patkó van verve. Kein jövők már ezután.
