Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-02-05 / 3. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 február 5. LEGVITÉZEBB HUSZÁR “KIS DONGÓ” regény Simonyi József huszár­ezredes kalandos életé­nek ismertetése. IRTA: JÓKAI MÓR (Folytatás) A császár kastélya volt ez Fontainebleuban (Fontenbló),! három dúsgazdag királynak kedvenc mulatóhelyén, kiket hogy a fényben, pazarlásban a kis káplárból lett nagy császár hiven tudott utánozni, azt e kastély is bizonyitá. Simonyi nyargalva vágtatott be a kastély udvarára: előtte való nap még Napoleon maga volt abban. Harci népe tábort ütött a császári vadaskertben, ő maga törzstisztjeivel felment a kastély lépcsőin. A palota kormányzója, for­radalmi osztályvezér, most pe­dig Napoleon udvarában töké­letesen kiképzett udvaronc, en­gedett a helyzet kényszerűsé­gének s kinyitá a termeket a magyar hazafiak előtt. Minden szét volt szórva a termekben, mint sietséges futás után szokott. Az ágy még vetetlen, mely­ben a fogoly pápa aludt, kit azelőtt négy órával vittek odább a franciák magukkal. A kormányzó végig vezette a tiszteket a fényes termeken, hideg lenézéssel tudatva ve­lük, mennyire érdemteleneknek tartja őket azon tiszteletre, hogy most a császár termeiben járnak. Végre a császári fogadó te­rembe érkeztek. Ott állt a fényes trón, bibor mennyezettel, arannyal és ezüsttel kivarrva, a vert arany angyalkák csak úgy görnyed­tek a gyöngyös bojtok terhe alatt, mik a földig értek. A kormányzó csak várta, hogy leborulnak-e a barbár magyarok, a leghatalmasabb francia trón előtt, s megcsókol­ják-e annak zsámolyát? Simonyit vérig sérté a fran­cia büszke dölyíe. Egyet gondolt. Föllépett a trón lépcsőjére, feltéve csákó­ját fejére s leülvén a szép hím­zett, aranyos vánkosra, előke­­resé kurtaszára tajtékpipáját tarsolyából s nyugodtan rá­gyújtott és füstölt belőle a bi­bor mennyezet alatt. A kormányzó amilyen vörös volt eddig, olyan sápadt lett e látványra. Egy barbár a császári trón­ban ülve és pipázva! Mily nagy gúny azon em­ber büszkeségére, aki azt azért emeltette magának, hogy őt ott az egész világ bálványozza. Simonyi oda inté a kormány­zót. — Szeretitek-e a császárné­tokat? — kérdi tőle. — Igen. — Hát a császárt? A francia kitérőleg felelt. — Mi óhajtjuk a békét. — Úgy nem szeretitek a császárt, mert Napoleon nem szereti a békét. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának is­mertetése. Második külön rész: Polgárositási tudnivalók. Harmadik külön rész: Hasznos tudnivalók és utbaiga­­zitások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő' 320 oldalas, finom könyvpapirra, , tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 A könyv megrendelhető' a következő cimen: Mrs. Elizabeth Kolos, 9207 Lyon St., Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — A kormányzó udvaronchoz ; illő nyelven viszonzá. — A francia úgy beszél, ahogy kénytelen, de úgy gon­dolkozik, ahogy akar. Simonyi kiverte pipája ham­vát a trón-oszlophoz, leszállt! belőle s parancsoló a kormány-1 zónák, hogy mutassa meg ne­kik a császárné szobáit is. A kormányzó azzal vigasztal­ta lelkét, hogy e hadfiakat ma­gában silány, durva rablóknak! rajzolá, akik rabolni jöttek ide; s ittlétükkel nem a termeket, de saját magukat bélyegzik meg. A császárné termeibe érve, a himzett mennyezetes ágy ak­kor is fel volt vetve, melyben a császárné szokott aludni. Az ágy előtt egy pompás selyem­­szőnyeg; Mária Lujza saját ke­zének himzése. Simonyi dicsérte a szőnye­get, hogy az milyen szép. A kormányzó azt hivé, hogy megértette, mit akart ezzel mondani. Azzal szépen össze­­hajtá a szőnyeget s megkínálta vele Simonyit: tessék. Jó lesz tábori takarónak. Simonyi büszkén utasitá azt vissza. — Nem jöttünk mi ide rabol­ni. A császárné a mi fejedel­münk leánya, s annak ágysző­nyegével nem fog egy jobbágya se takarózni! Tartsd meg csá­szárod számára palotája kin­cseit, s ha jön utánunk más, mondd meg neki, hogy magya­rok voltak itt és nem vittek el semmit: hogy magyar huszár kiverte pipáját császárod trón­jának karfájához, de levett sü­veggel, tiszteletet adva állt meg császárnéd termében! Simonyi és huszárjai hideg­vérrel mentek végig a kincsek és ritkaságok tárain, megtapo­gatták a drágaköves régisége­ket, kirakott billikomokat, vert arany ékszert és nem mond­hatta senki, hogy csak egy bog­lár is eltűnt volna onnan, ami­kor eltávoztak. XV. PEZSGŐSPALACK ÉS ÁGYUDURROGÁS “Igyatok uraim, vendéges­kedjetek! Tegyétek magatokat úgy, mintha otthon volnátok.” így szóltak a franciák a diadal­mas hadfiakhoz. Száz tiszt számára volt ren­dezve a nagyszerű lakoma, de hozzá ülhetett volna három­száz is, rakott volt az asztal, csak úgy görnyedt bele, nem is volt pecsenye, ha csak nem fácánhús, nem volt bor, ha csak nem champagnei. Maguk a főfő polgárok szol­gáltak fel az asztalnál, a kor­mányzó nyitogatta fel a pezs­­gőspalanckokat; — úgy dur­­rogtak azok mint az ágyuk, úgy folyt a piros bor, miként a piros vér. Jó kedve volt mindenkinek, a huszárok összeölelkeztek vi­­! tíám gazdáikkal, pajtásságot ittak egymással, a kozák tisz­tek igen szépen táncoltak és í daloltak nemzeti nótákat. Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. “Igyatok, vigadjatok nagy­ságos uraim!” És ez alatt szép csendesen húzódott össze a háló Simonyi tábora körül; a kormányzó ér­­tesité a Melunnél álló francia hadtestet különös vendégei fe­lől, s az rögtön átkelt a Raj­nán, hogy amig a császári vár­ban megtelepedett hadosztály vigan dőzsöl és vendégeskedik, egyszerre ott nyomja az egész szentségtörő csapatot, melynek vezére a császári trónba mert felülni. Nyilván más magas hely volt számára szánva. Ezért kínálkoztak oly na­gyon örömest a francia urak: “Igyatok vitéz uraim!” Simonyi érzett valamit, mert midőn tisztei az asztal felett egymást cukorsüteményekkel hajigálták, tréfásan monda nekik: — Majd megennétek még holnap! A palackok még durrogtak, midőn a vén János káplár, ki­nek csak a suviksztól volt már a bajusza fekete, jő nagy vág­tatva a kastélyba, jelenti az ezredesnek titokban, hogy az ellenség átkelt a Rajnán s min­den oldalról közelit. — Ne szólj senkinek a te­remben. Sugá neki a vezér. Az­zal odaintve egyenkint hadse­gédeit, vidám arccal mondá el nekik hirtelen, mit tegyenek. A szétoszlott hadcsapatok hirte­len vonuljanak Namur város felé, a többiek húzódjanak át Fontaineblaun: mikor minden rendelés meg lesz téve, adjanak jelt egy ágyulövéssel. A hadse­gédek siettek a parancsokkal. “Igyatok vitéz uraim!” A víg urak ittak tovább, ha­jigálták az üres palackokat a falhoz; és megtanulták a ko­zákoktól az éneklést. Simonyi szép csendesen egy darab kenyeret, ami senkinek sem kellett már, a csákójába csempészett. Egyszerre hangzott az ágyu­lövés. — No urak, mostan félre a palackkal, előre a karddal! Vé­ge a vendégségnek, most kez­dődik a tánc! (Folytatjuk) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezd 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom