Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-10-05 / 19. szám
1961 október 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kié lesz a Fűzfa-forrás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) — Ne higyje! — felelte röviden a férfi. — Akkor miért bízzak magában? — Ne bízzék. Nem is kérem rá, — felelte gúnyosan mosolyogva a férfi. — Sőt. Éppen ellenkezőleg áll a dolog: én bízom magában. — Maga nem igen barátságos a két C-farmmal szemben mondta a leány. — Mióta megtelepedett, folyton hadakozik ellenünk. — Nem azért vagyok itt most sem, hogy barátságot ajánljak fel — válaszolta a férfi és kihívó volt a tekintete. Most is szigorúan üzleti ajánlattal jöttem: ha visszahozom Cambellt, akkor enyém lesz a Fűzfa-forrás körüli területek vizjoga, magának pedig el kell onnét hajtania a gulyáját. — Attól félek, hogy maga rabolta el Cambellt, mert igy akarja megszerezni magának a viz jogokat. — Ha ez igaznak bizonyul, akkor nem kell megfizetni az árát, amelyet kikötöttem — válaszolta a férfi és elmosolyodott. Barnára égett arcában felvillant fehér fogsora. Megjegyzem — szólt Hughes, — ez nem is rossz ötlet, Kár, hogy nem gondoltam rá előbb. — Azt hiszem, John már nem is él, — mondta a leány és a hangja megremegett. — Valamelyik ellenségünk már biztosan meggyilkolta. — Lehet, de nem egészen biztos. — Már négy napja, hogy eltűnt. Ha azért rabolták volna el, hogy váltságdíjat kérjenek érte, már jelentkeztek volna nálam. — Biztos, hogy nem azért rabolták el, mert váltságdíjat akarnak érte, — felelte Hughes — ebben biztos vagyok. A leány gyors plilantást vetett Hughesre. — Honnét tuldja ezt? Úgy beszél, mintha pontosan Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. ismerné a rablókat és azoknak a szándékát. . — Nem ismerem-, csak gondolkozom és a tényeket kiegészítem azzal, amit belőlük következtetek. — Miféle tényekről beszél? — kérdezte élesen a leány. — Utoljára akkor látták, mikor a fennsíkon át a Fenningtanyája felé igyekezett. Azt hiszem útközben találkozott azzal a kocsival, amelyen Chad Pope és három banditája ült. A csirkefogók hazafelé igyekez— Ezt Dave French mondja, aki még a bagóra való dohányt is Popetől kapja. A leány kutatóan nézett a férfire, akiről a vidéken már valóságos legendákat beszéltek. Ha valóban gonosztevő volt, a külseje egyáltalán nem vallott arra. Inkább tisztességes embernek látszott, mint banditának. Tekintetében volt valami erő, amely határozottan vonzotta Kathet. A mi még soha nem történt meg, hogy egy férfi húsz percnél tovább is érdekelte volna. — Szóval azt állítja: Dave hazudott, mert magára akarta terelni a gyanút. — Úgy van. Nagyon haragszik rám, — felelte a férfi és elnevette magát. — ő, meg az egész Pope banda legszívesebben fegyházba látna engem. A leány erre nem válaszolt, hanem megkérdezte: — Szóval az a véleménye, Kedves Olvasóink! Bizonyára valamennyiüknek van egy-egy olyan rokona, jóbarátja vagy ismerőse, akinek még nem jár a “KIS DONGÓ”. — Kedves meglepetésben részesíti az illetőt, ha megrendeli részére KARÁCSONYI vagy ÚJÉVI AJÁNDÉKUL kis újságunkat. Küldje be nekünk az évi 4 dolláros előfizetési dijat és mi postán megküldjük önnek a “LEGSZEBB 300 MAGYAR NÓTA” cimü, — egy dollár értékű, — nótáskönyvet, díjmentesen, KARÁCSONYI AJÁNDÉKUL. tek. Valószínűleg nem is tűnt fel addig Cambellnek, amig Fanning kunyhójában, miközben a vacsorára várt, meg nem hallotta, hogy mit mond a rádió. A bemondó ugyanis közölte, hogy a vasúttársaság egyik expr'esszét négy bandita kirabolta, akik észak felé menekültek. Pete azt mondja, hogy Champbell ennke hallatára egyszerre elnémult. Egy darabig magában töprengett, aztán hirtelen felugrott és azt mondta, hogy el kell mennie, mert dolga van. — Honnét tudja, hogy Poppeékkal találkozott? — kérdezte Käthe. — Mert megemlítette Petenek, mikor belépett a tanyára. Käthe Colsonnak felvillant a szeme. — Ez maga szerint szóval annyit jelent, hogy Campbell meg volt győződve: Popeék rabolták ki a vonatot. — Helyes a felelet — vágott vissza gúnyosan Hughes. — Szerény véleményem szerint is pontosan ezt gondolta. — De ... — kezdte a fiatal leány, azután hirtelen elhallgatott. A férfi elnevette magát. — Mondja csak tovább, bátran. — Ugy-e, azt hallotta, hogy én követtem el a rablást? — így beszélik. Megismerték magát. Ott járt a víztartónál, amelynél a vonatot megállították. hogy Campbell, Chab Pope foglya? — Az, ha ugyan meg nem ölték. — És honnét tudja ezt? — kérdezte a leány, majd könyörögve hozzátette: — Kértem folytassa: Mondjon el nekem mindent. John Campbell egészen kicsi korom óta ismer. Hughes tudta, hogy a leány nagyon aggódik. Kiolvasta a szeméből, amely alá sötét árnyékot festett a gond. Az öreg skót tanította lovagolni s apja halála után ő vezette a ranchot és ha kellett megütközött úrnője igazáért. A leány ellenségei az ő ellenségei is voltak. A Két Cé-ranchon és Kathen kívül széles e világon semmi sem érdekelte. — Amit most mondok, az már csupa feltevés, — mondta Hughes. — A Pope-banda valószínűleg nem ment Chad tanyájára, mert nem akarta, hogy annak felesége megtudja, hogy miben sántikálnak. így bizonyára a dombok között húzódtak meg és tüzet gyújtva vacsorát főztek maguknak. De még mielőtt hozzáláttak az evéshez, gödröt ástak és elrejteték a zsákmányt. Az is valószínű, hogy éppen a betemetett gödör fölött gyújtották a JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 tüzet, mert igy akarták eltüntetni az ásás nyomait. — Ez mind csak feltevés? — kérdezte a leány. — Nem mind. Követtem Campbell nyomát a hegyek közt. Ugyanott fordult el, ahol Papé autója. — Miért ment utánuk John? — mondta kétségbeesetten a leány. — Azok biztosan elfogták és megölték. Talán ott fekszik szegény temetetlenül a prérin. — Lehet, — felelte Hughes szárazon. — De most engedje meg, hogy folytassam a mondanivalómat. Rábukkantam egy kis fenyőligetben a tábortűzre is. Az ásás nyomait is megtaláltam. A gödör azonban már ütés volt. — Szóval azt akarja mondani, hogy valaki megtalálta a pénzt, amelyet a vonatról raboltak? — kérdezte akadozó lélekzettel Käthe. — Azt. Ez a valaki vagy Jonh Campbell volt, vagy a bandának egyik tágja, aki £i akarta fosztani a többit. A maga intézője ravasz öreg róka és senki sem tud jobban nyomot követni az egész vidéken, mint ő. Biztos, hogy rájuk talált, azután elbújt és megvárta, amig a banditák eltávoznak. Akkor azután előjött és magához vette az elrejtett pénzt. A leány elszomorodott. — Ha ez igy történt, akkor igazán nincs sok reményünk. A banditák később biztosan rajtakapták és megölték, vagy elfogták. Ha megtalálták nála a pénzt, akkor már halott. De ha meg tudott szabadulni tőle, mondjuk elrejtette valahová, akkor addig tartják fogságba, amig meg nem mondja, hogy hol van. Pedig John nem fogja elárulni. Én tudom, amilyen makacs és nyakas ember. — Éppen ez az, amit remélek, Campbell okos ember és tudja, ha elárulja, hogy hová rejtette a pénzt, azonnal végeznek vele. — Biztosan igy van — felelte a leány, akinek arca elárulta, hogy már nem igen remél. — De nem tehetünk mást, mint hogy bízunk és remélünk. Talán valóban nem volt nála pénz. Az is lehet, hogy csak ott lepték meg a rejtekhelynél s foglyulejtették, hogy el ne árulja őket. (Folytatjuk.) HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL!
