Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-06-20 / 12. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 junius 20. NEM AZT AKARTA Egy ember meglátta, hogy a cigány zsemlét lop a péktől, igy szól hozzá: Ejnye, hitvány füstöse, hát érdemes egy ilyen kis zsem­léért bűnt elkövetni? A MEDVE Egy nagy úrral történt, még pedig német herceggel. Roppant szeretett volna medvét lőni; ellátogatott hát Erdélybe, egy magyar ismerő­séhez. MEGMONDTA ELŐRE Vásárra megy a juhász, el­adni a szamarát. A kis fia (már mint a juhá­szé) sajnálja a jámbor állatot és nagyon kérte apját, hogy ne adja el. De az apja elvitte. Akkor meg a fiú azzal vigasz­talta magát, hogy ha el is vit­te, hát ha nem akad vevő a csacsira, aztán vissza kerül.. Este a kapuban várja a fiú az apját és mikor meglátja az utca végén, berohan az anyjá­hoz és kiáltja: — Édös anyám! Gyün mán édös apám! Megmondtam, tiogy nem kél el a szamár! DICSÉRET Apa: Sanyi, te semmirevaló lusta kölyök, ma már megint semmit sem tanulsz? Sándor: (dicsekedve) Pedig a tanító ur mégis megdicsért ma! Apa: Téged dicsért meg: Azt már nem hiszem! Sándor: Persze, hogy engem. Azt mondta a Vargáék Lacijá­nak: Te Laci, te vagy mégis a legneveletlenebb, legsemmire­­valóbb, leglustább gézengúz a világon; nálad már igazán még a Kisék Sanyija is többet ér! Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉ­SZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. ELŐKÉSZÜLT A mama rajtakapta fiát, mi­dőn ez gyümölcsöt lopott. — Menj a szobába és készülj a verésre. Midőn az édesanya azután elvégezte dolgát, bement a szo­bába, hogy a vétkest megbün­tesse, kit azonban nagy púp­pal pillantott meg a háta kö­zepén. — Azt Istenért, mi van a há­tadon? kérdezte elbámulva. — Hát a vánkosom, édes­anyám, kétszer összehajtva. Édesanyám mondta, hogy — készüljek a verésre.-----------§ S'.-------------­SOKKAL EGYSZERŰBB Tihamér a napokban vásá­rolni ment egy üzletbe. A vá­sárlás után a pénztáros szá­molni kezdett: — Háromszor tizenhét annyi mint: háromszor tiz a har­minc, háromszor hét az hu­szonegy, harminc meg huszon­egy az ötvenegy, ötvenegy dol­lár .. . — Ugyan kérem, — feleli Ti­hamér ingerülten, — nem tud maga gyorsabban számolni? ötször tiz az ötven meg egy az ötvenegy. Stimtü! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án — jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre szerény 4 dollár, félévre 2 dollár. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üditő, szórakoztató olvasmá­nyokat és a szép magyar dalokat szereti. Ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg a “Kis Dongó”-t, hanem rokonaiknak és ismerőseiknek is szíve­sen ajánlják előfizetésre. — VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK! —_ Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi cimre szíveskedjék küldeni. Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ....................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — — Igázsá ván ázs urnák, —■ feleli a cigány, — legsiveseb­­ben ázst á nágy csipót lopnám el, ott á polcson, de ázs nem firne á kurtá kábátom álá! ...--------.-«SC-»-------­AZ ISKOLAKERÜLŐ A tanfelügyelő egy falusi is­kolát látogatott meg s azt kér­di egy nebulótól: — Kinek a fia vagy? — Én a csősz fia vagyok, — volt a felelet. — Nem csősz annak a neve, fiam, hanem “mezőkerülő” — Hát azt az embert, hogyan nevezik, aki az erdőbe járkál? — kérdi újra a tanfelügyelő. — Jágernek. — Nem ugv, fiam, hanem er­dőkerülőnek, — igazítja ki a tanfelügyelő. — Hát engem hogyan hív­nak? — tesz még egy kísérletet a tanfelügyelő. — Maga — iskolakeriilö, — vágta oda az előbbi példákon okult gyerek.------3a---------­GEORGE COHEN MORIS BRANDES (1842—1927) dán iiodalomtörténészt és esztétikust 1901-ben egy kopen­­hágai könyvkiadó fölkérte, hogy írja meg önéletrajzát. A hires esztétikus elég kur­tán és elég keserűen irta meg a maga élettörténetét. “Brandes — Írja — a múlt század első felében született és most már bizonyos, hogy a je­len század első felében fog meghalni. Félig tudós volt, félig költő; félig politikus, félig szerkesztő; félig vezető, félig vezetett; fé­lig szerencsés volt, félig szeren­csétlen. Mindig azt mondotta, amit gondolt és mindig az volt, j aminek mutatta magát. Egész) barát és egész ellenség és egé­szen közömbös aziránt, mit tartanak róla az emberek. Na­gyon szeretett olvasni, egy cseppet sem szeretett írni és mindig írnia kelett, úgyhogy olvasásra sohase volt ideje. Harminc esztendeig volt új­ságíró; az egyetlen vágyódása az volt, hogy magának élhes­sen és belekeveredett minden dologba, amihez semmi köze sem volt. Sohasem volt se te­kintélye, se befolyása és elérte ! azt, hogy hivatal és dicsőség nélkül várhassa a halált. Az I életében kevés embernek telt gyönyörűsége; de sok mérgelő­dött miatta.” A vadászat elkezdődvén, a herceg a legjobb helyet kapta a havasokban. Okvetlenül kel­lett medvének jönni puskája elé. S jött is, nagy csörtetéssel egy hatalmas bundás. A herceg, meglátva a ször­nyű fenevadat, megijedt, de azért rálőtt, persze nem talál­ta el. A herceg remegni kezd, mint a nyárfalevél s ijedtségében sem lőni, sem futni nem képes. Most már csakugyan mindjárt rettenetes vége lesz. Megeszi a mackó s medvecukor válik úri testéből. A medve nem tágít. A her­ceghez megy s két hatalmas praclijával kedélyesen megöle­li s érdes nyelvével össze-vissza nyalja beretvált arculatját, s azzal ott hagyja a faképnél az agyonijedt vadászt. A házigazda ugyanis, hogy magas vendégében valamikép kár ne essék, egy oláhtól vásá­rolt meg egy táncra kitanitott szelíd medvét s úgy intézte a vadászatot, hogy azt a herceg meglőhesse. Hevesi dalok A WILLIAM PENN JUBILEUMI ÜNNEPÉLYRŐL Nemrégen Pittsburghban nagy ünnepségek voltak, Sajnos, kiket ünnepeltek, azok már mind holtak. Tizenhárom bányásznak szólt ez a nagy ünnepség, Kik egyletet alapoztak valaha réges-rég. Számkivetett magyar sorsuk hozta össze őket: Bánya mélyén dolgozókat, szegény szénfejtőket. Egymás sorsát kézbevették szívvel, szeretettel, És dolgoztak jobb jövőért, “Verhovay” névvel. S nézd meg, mivé lett az egylet hetvenöt év múlva; Ha nem “szeretet” a jelszó: porba hullott volna. S bár a “Verhovay” helyett: “William Penn” nevük. De az angol név mögött is jó magyar a szivük. A gyémántjubilálóknak minden jót kívánunk. William Penn Egyesület a mi jó barátunk. S hogyha Detroitba téved akármelyik tagja: Lépjen be a HEVESIHEZ egy-két pohár borra.. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom