Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-06-20 / 12. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 junius 20. NEM AZT AKARTA Egy ember meglátta, hogy a cigány zsemlét lop a péktől, igy szól hozzá: Ejnye, hitvány füstöse, hát érdemes egy ilyen kis zsemléért bűnt elkövetni? A MEDVE Egy nagy úrral történt, még pedig német herceggel. Roppant szeretett volna medvét lőni; ellátogatott hát Erdélybe, egy magyar ismerőséhez. MEGMONDTA ELŐRE Vásárra megy a juhász, eladni a szamarát. A kis fia (már mint a juhászé) sajnálja a jámbor állatot és nagyon kérte apját, hogy ne adja el. De az apja elvitte. Akkor meg a fiú azzal vigasztalta magát, hogy ha el is vitte, hát ha nem akad vevő a csacsira, aztán vissza kerül.. Este a kapuban várja a fiú az apját és mikor meglátja az utca végén, berohan az anyjához és kiáltja: — Édös anyám! Gyün mán édös apám! Megmondtam, tiogy nem kél el a szamár! DICSÉRET Apa: Sanyi, te semmirevaló lusta kölyök, ma már megint semmit sem tanulsz? Sándor: (dicsekedve) Pedig a tanító ur mégis megdicsért ma! Apa: Téged dicsért meg: Azt már nem hiszem! Sándor: Persze, hogy engem. Azt mondta a Vargáék Lacijának: Te Laci, te vagy mégis a legneveletlenebb, legsemmirevalóbb, leglustább gézengúz a világon; nálad már igazán még a Kisék Sanyija is többet ér! Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. ELŐKÉSZÜLT A mama rajtakapta fiát, midőn ez gyümölcsöt lopott. — Menj a szobába és készülj a verésre. Midőn az édesanya azután elvégezte dolgát, bement a szobába, hogy a vétkest megbüntesse, kit azonban nagy púppal pillantott meg a háta közepén. — Azt Istenért, mi van a hátadon? kérdezte elbámulva. — Hát a vánkosom, édesanyám, kétszer összehajtva. Édesanyám mondta, hogy — készüljek a verésre.-----------§ S'.-------------SOKKAL EGYSZERŰBB Tihamér a napokban vásárolni ment egy üzletbe. A vásárlás után a pénztáros számolni kezdett: — Háromszor tizenhét annyi mint: háromszor tiz a harminc, háromszor hét az huszonegy, harminc meg huszonegy az ötvenegy, ötvenegy dollár .. . — Ugyan kérem, — feleli Tihamér ingerülten, — nem tud maga gyorsabban számolni? ötször tiz az ötven meg egy az ötvenegy. Stimtü! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án — jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre szerény 4 dollár, félévre 2 dollár. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üditő, szórakoztató olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti. Ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg a “Kis Dongó”-t, hanem rokonaiknak és ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. — VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK! —_ Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi cimre szíveskedjék küldeni. Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ....................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — — Igázsá ván ázs urnák, —■ feleli a cigány, — legsivesebben ázst á nágy csipót lopnám el, ott á polcson, de ázs nem firne á kurtá kábátom álá! ...--------.-«SC-»-------AZ ISKOLAKERÜLŐ A tanfelügyelő egy falusi iskolát látogatott meg s azt kérdi egy nebulótól: — Kinek a fia vagy? — Én a csősz fia vagyok, — volt a felelet. — Nem csősz annak a neve, fiam, hanem “mezőkerülő” — Hát azt az embert, hogyan nevezik, aki az erdőbe járkál? — kérdi újra a tanfelügyelő. — Jágernek. — Nem ugv, fiam, hanem erdőkerülőnek, — igazítja ki a tanfelügyelő. — Hát engem hogyan hívnak? — tesz még egy kísérletet a tanfelügyelő. — Maga — iskolakeriilö, — vágta oda az előbbi példákon okult gyerek.------3a---------GEORGE COHEN MORIS BRANDES (1842—1927) dán iiodalomtörténészt és esztétikust 1901-ben egy kopenhágai könyvkiadó fölkérte, hogy írja meg önéletrajzát. A hires esztétikus elég kurtán és elég keserűen irta meg a maga élettörténetét. “Brandes — Írja — a múlt század első felében született és most már bizonyos, hogy a jelen század első felében fog meghalni. Félig tudós volt, félig költő; félig politikus, félig szerkesztő; félig vezető, félig vezetett; félig szerencsés volt, félig szerencsétlen. Mindig azt mondotta, amit gondolt és mindig az volt, j aminek mutatta magát. Egész) barát és egész ellenség és egészen közömbös aziránt, mit tartanak róla az emberek. Nagyon szeretett olvasni, egy cseppet sem szeretett írni és mindig írnia kelett, úgyhogy olvasásra sohase volt ideje. Harminc esztendeig volt újságíró; az egyetlen vágyódása az volt, hogy magának élhessen és belekeveredett minden dologba, amihez semmi köze sem volt. Sohasem volt se tekintélye, se befolyása és elérte ! azt, hogy hivatal és dicsőség nélkül várhassa a halált. Az I életében kevés embernek telt gyönyörűsége; de sok mérgelődött miatta.” A vadászat elkezdődvén, a herceg a legjobb helyet kapta a havasokban. Okvetlenül kellett medvének jönni puskája elé. S jött is, nagy csörtetéssel egy hatalmas bundás. A herceg, meglátva a szörnyű fenevadat, megijedt, de azért rálőtt, persze nem találta el. A herceg remegni kezd, mint a nyárfalevél s ijedtségében sem lőni, sem futni nem képes. Most már csakugyan mindjárt rettenetes vége lesz. Megeszi a mackó s medvecukor válik úri testéből. A medve nem tágít. A herceghez megy s két hatalmas praclijával kedélyesen megöleli s érdes nyelvével össze-vissza nyalja beretvált arculatját, s azzal ott hagyja a faképnél az agyonijedt vadászt. A házigazda ugyanis, hogy magas vendégében valamikép kár ne essék, egy oláhtól vásárolt meg egy táncra kitanitott szelíd medvét s úgy intézte a vadászatot, hogy azt a herceg meglőhesse. Hevesi dalok A WILLIAM PENN JUBILEUMI ÜNNEPÉLYRŐL Nemrégen Pittsburghban nagy ünnepségek voltak, Sajnos, kiket ünnepeltek, azok már mind holtak. Tizenhárom bányásznak szólt ez a nagy ünnepség, Kik egyletet alapoztak valaha réges-rég. Számkivetett magyar sorsuk hozta össze őket: Bánya mélyén dolgozókat, szegény szénfejtőket. Egymás sorsát kézbevették szívvel, szeretettel, És dolgoztak jobb jövőért, “Verhovay” névvel. S nézd meg, mivé lett az egylet hetvenöt év múlva; Ha nem “szeretet” a jelszó: porba hullott volna. S bár a “Verhovay” helyett: “William Penn” nevük. De az angol név mögött is jó magyar a szivük. A gyémántjubilálóknak minden jót kívánunk. William Penn Egyesület a mi jó barátunk. S hogyha Detroitba téved akármelyik tagja: Lépjen be a HEVESIHEZ egy-két pohár borra.. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan
