Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-06-20 / 12. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 junius 20. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. AZ IDEGEN MEGÉRKEZÉSE Az idegen február végén, mord téli napon érkezett. Maró hideg volt, bősz hóesés csapko­dott. Az utolsó hóvihar dü­höngte ki mérgét. Az idegen férfi a lankás felől jött. Gya­logszerrel igyekezett a bramle­­hursti vasúti állomás felől. Kis, fekete kézitáskát hozott vas­­tagkeztyüs kezében. Tetőtől talpig meleg ruhába volt bur­kolva. Puha nemezkalapját mé­lyen szemébe húzta, úgyhogy a karimától elfödött arcából nem látszott ki más, csak a hi­degtől fénylő orrhegye. A hó rátapadt vállár'a és mellére; fe­hér kéreggel nehezítette a ter­het, melyet cipelt. Bebukott a “Kocsi és Lovak”-hoz címzett kocsmába. — Tüzet! — kiáltotta. — Az emberszeretet nevében egy fü­tött szobát adjanak nekem! Dobogott a lábával, lerázta magáról a havat a söntésben és követte Hallné asszonyt a vendégszobába, hogy megal­kudjon vele. És alapos beveze­tés után jókora csomó pénzt dobott az asztalra és szállást bérelt a kocsmában. Hallné asszony tüzet rakott és magára hagyta vendégét, hogy sajátkezüleg készítse el számára a villásreggelit. Ven­dég, aki télviz idején keresi fel Ipinget, ritka szerencsét jelen­tett, hát még az ilyen tekin­télyes, iólfizető idegen. Hallné el is határozta, hogy minden­ben méltónak fog bizonyulni a váratlan áldáshoz. Amint a szalonna kellően me? pirult és Millit, a kissé bamba képű, duzzadt nyakú szolgálót kellően felrázta né­hány szaporán pattogó, hara­gos kifejezéssel, azonnal hozzá­látott, hogy az asztalt rendbe hozza. Tiszta abroszt, tányéro­kat és poharakat vitt át a ven­dégszobába és körül tekintő szertartással terített. Megle­petve látta, hogy bár pattogva égett a tűz, a vendége még most sem vette le a kalapját és a köpenyét. Háttal fordulva a szobának az ablak mellett állt és kibámult a hulló hóesésbe. Kesztyűs kezét összekulcsol­ta hátán és látszólag gondola­tokba mélyedt. Hallné észrevet­te, hogy a vállán olvadozó hó lassan lecsepeg a szőnyegre. — Kivihetem a kabátját és a kalapját uram, — kérdezte, — hogy megszáritsam őket a konyhában? — Nem! — felelte az idegen, anélkül, hogy visszafordult volna. Hallné azt hitte, hogy félre­értette és megismételte a kér­dését. Az idegen visszafordult és vállán keresztül nézett a ven­déglősnél: — Még nem vetkeztem le — mondotta nyomatékkal. Hall­né megfigyelte, hogy széles ke­retű, nagy kék szemüveget vi­sel. Bozontos pofaszakáll hul­­! lőtt az egész arcát elfedő kabát- 1 gallérra. — Jól van, uram, — mon­dotta Hallné, ahogy ön kíván­ja! A szoba úgyis azonnal fel­­melegszik. Az idegen nem válaszolt, el­fordította ar'cát a vendéglős­­nétől. Hallné érezte, hogy ked­vetlenül fogadja beszélgetési kísérleteit. Gyors szaggatott mozdula­tokkal fejezte be hát a terítést és kiperdült a szobából. Amikor visszatért, az idegen még min­dig mozdulatlan kőszoborként állott a helyén. Meggörnyedt I háttal, feltürt gallérral. A mé­lyen lehúzott, csepegő kalap­karima tökéletesen eltakarta arcát és füleit. A vendéglősné Szeretettel kérjük, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejártakor megfizeti. Még kapható Históriás Kalendárium A 320 oldalas amerikai magyar naptár, gyönyörű képes kiadásban, megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivata­lában 1 dollár 75 centért. — írjon erre a címre; Katolikus Magyarok Vasárnapba 517 SOUTH BELLE VISTA A VEN,U E Youngstown 9. Ohio. zajos nyomatékkai az asztalra helyezte a tojást és a sültsza­lonnát és inkább kiáltotta, mint mondta a vendégnek: — Feltálaltam a villásregge­lit, uram! — Köszönöm! — mondta az idegen, de mindaddig nem mozdult, mig Hallné be nem zárta maga mögött az ajtót. Akkor sarkon fordult és mo­hón sietett az asztalhoz. Ahogy Hallné a söntésen ke­resztül kiment a konyhába, szabályosan ismétlődő zajt hal­lott. A keverőkanál csörömpölt a tálban. — Ez a leány! — mor­mogta. — Tökéletesen megfe­ledkeztem róla. Haszohtalan, lassú teremtés. És miközben elvette a lánytól a kanalat és önmaga habarta a mustárt, őszintén megmondta Millinek a lassúságáról formált vélemé­­jnyét. őmaga megfőzte a tojá­sos sonkát, mialatt Milli (no mondhatom szép kis segítség!) csak feltartóztatta a mustár I elkészítésében. Éppen akkor, amikor uj vendége érkezett, aki maradni szándékozik. Hallné telitöltötte a mustáros csészét és némi méltóságteljes ünne­pélyességgel egy fekete, arany­­csikós tálcára helyezve a már­tást, bevitte a vendégszobába. Kopogtatott és nyomban be­nyitott az ajtón. A meglepett vendég gyors mozdulatot tett, úgy hogy Hallné csak az asztal mögött eltűnő fehér foltot lát­hatott. Úgy látszott, mintha az ; igédén Tehajqlna, hogy a föld­ről felemeljen valamit. Hallné az asztalra helyezte a mustá­ros csészét. Aztán észrevette, hogy az idegen időközben még­is csak levetette a kalapját és I a felső kabátját. A nedves ru­hadarabok a tűz előtt egy szé- I ken száradtak. A szintén leve­tett, átnedvesedett csizma csu­­j nya rozsdafoltokkal fenyegette I a kandalló acélrostélyát. Hall­né erélyesen felnyalábolta eze­ket a dolgokat: — Remélem, most már kivi­hetem száradni őket! — mon­dotta ellentmondást kizáró hangon. — Hagyja itt a kalapot, — szólt a vendég elfojtott hangja és Hallné, ahogy megfordult, láthatta, hogy az idegen fel­emelte fejét és szembenézett ; vele. Elképedve bámult reá és meglepetésében válaszolni sem tudott. Az idegen, egy magával ho­zott, fehér asztalkendőt tartott az arca elé, amely tökéletesen eltakarta száját és állát. Ezért hangott olyan elfőjtottan a hangja. De nem ez döbbentet­te meg Hallnét. A nagy, sötét kék szemüveg felett fehér kö­tés takarta az idegen homlo­kát. A fülét is ugyancsak kö­tés burkolta, úgy hogy a fehér vászonból csakis a fagyosra pi­­; rult orrahegye látszott ki, amely éppen olyan tüzesen fénylett, mint az imént. Az ide­gen sötétbarna bársonykabátot viselt és nyakát elfedő, magas, Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. fekete gallért. JSürü, fekete haja, ahogy itt-ott kiszabadult a fehér keresztkötésből, szarv­­szerű furcsa csomóba tapadva, a lehető legkülönösebb külsőt kölcsönözte neki. Ez az össze-vissza kötözött fej annyira eltért mindattól amit Hallné a vendégéről feltétele­zett, hogy egy percig megder­medt ijedt bámulatában. Lassan magához tért, idegei legyőzték az elszenvedett meg­próbáltatást. A kalapot vissza­helyezte a tűz melletti székre. — Nem tudtam uram, hogy — motyogta és zavartan el* I hallgatott. — Köszönöm! — mondotta szárazon az idegen és Hallné­­ról az ajtóra nézett és azután megint vissza, Hallnéra. — Szépen megszáritom a ru­háit uram, — mondotta Hallné és kivitte a nedves ruhákat a szabából. Az ajtóból még egy­szer visszanézett a sötétkék pápaszemes, keresztül-kasul kö­tözött fejre. De az idegen még mindig az arca elé tártotta az asztalkendőt. Hallné összeráz­kódott, amikor becsukta maga mögött az ajtót, arcáról zava­rodott meglepetés sugárzott. — Nahát! — suttogta — ezt igazán nem hittem volna ... Nahát... Halkan kisompolygott a konyhába és annyira kábult volt, hogy még Millitől sem kérdezte meg, hogy voltaképen mivel foglalkozik most? A vendég ült és hallgatta a visszavonuló lépteket. Kutató tekintetet vetett az asztalra, mielőtt eltávolította volna az arca elé szorított asztalkendőt. Aztán ismét enni kezdett. Le­nyelt egy falatot, gyanakodva nézett az ablakra. Megint a szájához vitte a villát és arca elé tartva az asztalkendőt, gon­dosan leeresztette a redőnyt, egészen az alsó ablakot fátyo­lozó, fehér muszlin függöny szegélyéig. A szoba félhomály­ba borult. Megkönnyebbülten j tért vissza az asztalhoz, hogy , félbeszakított étkezését foly­­j tassa. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17. Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555

Next

/
Oldalképek
Tartalom