Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-05-20 / 10. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 május 20. LEGVITÉZEBB HUSZÁR “KIS DONGÓ” regény Simonyi József huszár­ezredes kalandos életé­nek ismertetése. IRTA: JÓKAI MÓR (folytatás) Kiváncsi volt mindenki az érdekes harcra, melyben két oly hires férfi, mint Simonyi és a francia Herkules mérkőznek meg egymással. Mert ahány csatája volt Si­­monyinak a nyilt csatamezőn, talán még több harca volt el­lenfelének titkos párbajokban, mik azért közbeszéd tárgyai voltak, s mikben amaz ép úgy diadalmas volt mindig, mint Simonyi az ütközetekben. Vájjon melyik fog győzni? | Legtöbben azt állították, hogy a francia. A csatában va­ló harchoz egészen másnemű ügyesség és bátorság kell, mint a párviadalhoz. Soknak nem is ment ez a fejébe, hogy egy oly ügyes, kitanult francia hőst, egy magyar mészáros fia meg tudjon szabdalni. Midőn a két férfit kiállítot­ták egymással szembe s kezük­be adták a kardokat, Simonyi azt mondá a jelen volt tanuk­nak: —- Uraim, önök hallották, hogy ez az ember nemzetemet gyalázta. Azok el nem tudták gondol­ni, hogy miért hivatkozik most erre. j Akik látták, félő bámulattal tekintettek rá; ez mestervágás volt, a magyar mészáros fia most remekbe vágott. Azontúl nem is kívánt vele ’senki párbajt vivni, sem egész testre, sem első vérre. azon gazdához szállt be, kinél sok év előtt volt szállva, mint fiatal őrmester, a kis leánykák — most már eladó szüzek — ráismertek, s örömtelten kiál­tották: “a jó őrmester megér­kezett!” És az egész falu népe, boldog emlékektől buzdítva kiáltotta utánuk: “Itt van a jó őrmester.” A jó őrmester már akkor vi­lághírű hős volt, és a legfénye­sebb urak egyike, ki szegény is­merőseit mégis oly szívesen fogadta. A hazatérő hősre nagy be­csület várt idehaza; a vezény­lete alatt levő ezred főlakhelye eddigelé Gácsországban volt, most azt a fejedelem különös kegye kitüntetésül egyenesen a birodalom fővárosába, Bécsbe tette át. E fényes városban sok szép látnivaló volt akkor is, de a legszebb, amit látni lehetett, mégis csak Simonyi huszárez­rede volt. HOSOK ÜNNEPÉN Irta: Varga Lajos Lázas idők trombitás mámorában Mindent itt hagyva, fegyvert fogtatok És mentetek, előre nézve bátran, Halálosztásra, harcos magyarok! Hiába volt könny, sóhaj, drága jajszó És visszahívó, lágy esti harangszó. Ti mentetek, mert hivott a haza S útnak indult a föld legszebb hada. A nap megállt a véghezvitt csodákon, Hullt az ellenség, mint az ért kalász. Vért izzadt minden talpalatnyi lábnyom. A magyar félvilágot megaláz. Hajrát bömbölt az ágyuk szörnvii torka. Szurony csillámlik és csattog a kard S belésikolt a véres, hősi torba: Ha életed kedves, ne bántsd a magyart! ... Ti drága holtak, hős magyar vitézek. Lelkünk ott virraszt sírotok felett. Ajkunkon ma rólatok zeng az ének S könnyünk borit rátok szemfedelet. Örök dicsőség tiszta, égi lángja Borítsa fénybe áldott sírotok S ott éljetek mindennapi imánkba’, Mig a földön egy magyar szív dobog. “Vigyázz!” — hangzott mindkét részről. A vivők kettős toppanása jelenté a harcot; a kardok előre meredtek, szem szembe nézett, a test mozdulat­lanul állt előre hajolva; azután összecsattantak a kardok. Csak egy percig tartott a viadal; a nézők csak két vil­lámgyorsan ütő kardot láttak, azzal összerogyott a francia, egy szó nélkül, egy végső moz­dulat nélkül; — a feje ketté volt hasítva, homlokától kezd­ve az álla hegyéig. — Önök hallották, hogy nem­zetemet gyalázta. Ismétlé Si­monyi, kardját megtörülve — az első vértől. Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizeté­si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­jük. aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. XXIV. A HUSZÁR BECSBEN IS UR Isten hozzád szép Franciaor­szág; bátor férfiak, szép asz­­szonyok hazája! Isten hozzád, dicsőség meze­je, hőstettek napjai! Isten hozzátok ti boldog vá­rosok, hol a magyart, még el­lenségképen is, oly szívesen lát­ták! Soha nem voltak ott olyan vig dáridók, soha sem voltak a templomok oly látogatottak, mint a magyar huszárok ott­léte alatt. A vitézeknek vissza kellett ■ térni hazájukba. A jó Simonyi búcsút vett szép védencétől, a markinőtől. Csak a végső pillanatban, mi­dőn az érzésnek többé nem le­het parancsolni, tudta meg, hogy mennyire szerették. Midőn egy kis , németországi falun keresztül utazva, ugyan­Mikor az bevonult hosszú di­­adalutjáról, elül harminckét lovas zenésze, ősmagyar kaca­­gányokban, gazdag arany suj­­tásokkal, kiket egy termetes szerecsen, fényes keleti ruhá­ban vezényelt ezüst buzogány­nyal kezében; a tisztek csótá­­ros mentékben, kócsagos kal­­pagokkal; az egész ezred tető­től talpig ujonan öltöztetve, a lovak sallangos csótárai ragyo­gók, maguk is délcegek, s mi­kor végig hangzott Bécs fényes utcáin Lavotta magyar induló­ja, melyre minden paripa úgy kezdett táncolni, mintha ő is tudná, hogy huszárt visz a há­tán Bécsnek városában; a dél­ceg vitézek szemei örömtől szik­ráztak, hajh akkor a jó bécsi I népnek kevés volt az ablak, még a házak teteje is megtelt emberekkel; úgy szórták rájuk i az özön virágot, úgy hangzott eléjük a sok “hozott Isten!”! Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállitunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Az is magyarul szólt, aki egy szót sem értett. Különös dolog az, én magam sem tudom okát adni, honnan miért vagyon? hiszen más ka­tonák is lehetnek vitézek, sze­retetreméltók, de nem tűnik az úgy fel, mint a huszár; egyet­len huszár látása jobban felvil­lanyozza az embert, mint más akármiből száz. Volt ez időben egy hírhedt színmű, mit a bécsi színpadon épen oly sikerrel adtak, mint a közelmúltban a ravennai via­dort; cime volt annak “a kis­béri ballet.” Mint a cim gyanítja, e szín­mű Magyarországon játszódik, a császárné útját tárgyalva, midőn a háború elől Kisbérre vonult; voltak abban a kor Íz­léséhez képest fényes menetek, csaták ábrázolatai, némajáté­kok, dalok és mindenféle tán­cok. — Adták ezt a darabot talán kétszázszor is egymás­után. Egyszer Simonjának eszébe jutót, hogy mikor ezt a szín­müvet újra adják, elviszi hu­szárjait a színházba. Hogyan? Az egész ezredet? Nem egyszerre az egészet, hanem egyszer az egyik felét, másszor a másikat. Egy napon jön a parancs a huszároknak: “este hat órára kirukkol a fél ezred egész pa­rádéban, de ló nélkül — gya­log”. Gyalog! mi lesz ebből! Simonyi a karantán kapu melletti színházban a felső karzat alatti második emeletet e napra egészen kibérelte s az­zal parancsszóra beültette szé­pen három sorba a deli huszár­­ságot, mint mikor a hadirend­ben ülnek a lóháton. Napi parancs ez volt: “Egyenesen ülni; mindent jól megnézni, semmit sem be­szélni, publikum fejére le ,nem köpni.” Ott ültek már a huszárok, midőn a többi közönség kez­dett a színház minden egyéb részeibe gyülekezni. (Folytatjuk) JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETRÖITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom