Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-05-05 / 9. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 május 5. OKOS FELELETEK A halottkém megírja a ha­lotti bizonyítványt és az egyes kérdésekre imigyen felel: Kérdés: Mibe halt meg? Válasz: Cipőbe. Kérdés: A halál közvetlen oka? Válasz: Dr. Kinga Benő. Kérdés: Észrevétel? Válasz: Halála után egyelen kérdésünkre sem adott vá­laszt.--------------------------­w w BÁMULATOS HASONLÓSÁG A fogorvos várószobájában két ur várakozik. Az egyik — hogy valamiképpen eltöltse az időt — beszélgetésbe kezd: — Bámulatos — mondja, — uraságod a megszólalásig ha­sonlít egyik közeli hozzátar­tozómhoz . — Igen? — mondja a másik szórakozottan, — az előfordul. — De kérem, ez a hasonlatos­ság szinte kísérteties. Ugyan­azok a szemek, ugyanaz a száj, az orr, még a hajszín is. Tudni­illik a feleségemről van szó, ő hasonlít annyira uraságodhoz. — De kérem, ez mégis furcsa egy kissé. Hogyan hasonlithat ennyire egy férfi egy nőre. — Pedig igy van, uram, higv­­je el. Ugyanaz az arckifejezés, ugyanaz a hang. Persze, a ba­jusztól eltekintve. — Ugyan, uram, hiszen ne­kem nincs is bajuszom! — De a feleségemnek van. NEM LEHET AZ EMBER MINDENÜTT — Hát azért fogadtam fel én kendet kerülőnek, hogy itt kor­­helykedjék a korcsmában, mig ott künn a mezőn kár törté­nik? — Hiszen, kérem alásan, — védekezik a kerülő, — az ember csak nem lehet min­denütt.---------------------------------­EZ IGY TÖRTÉNT Kelemen túrázó társulata leg u t o 1 j á r a Szombathelyen szerepelt. Szombathelyre autó­val ment a társulat és szigorú­an betartották az útjelző táb­lákon feltiintetet irányt. Mikor egyizben a vám előtt haladtak el, Kelemenek feltűnt az útjel­ző tábla furcsa szövege: “Erre vezet az ut Szombat­helyre. Aki néni tud olvasni, az kérdezze meg a baktertöl.” Nagyot nevet Kelemen a fel­íráson és megmutatja Sajónak is, aki azonban komoly arccal olvasta azt végig. Sőt Kele­ment csodálta, aki rázkódott a kacagástól . . . Végre megérkeztek Szombat­helyre. Ebéd után — éppen a kávét itták — Sajó szörnyű módon elkezd nevetni: — Mit nevetsz? — kérdi Ke­lemen. •— — Csak most értettem meg a viccet, — fuldoklik Sajó a ka­cagástól, — de mit csinál az a szegény analfabéta utas, aki nem találja a bakteri otthon? ÉS IGY MINDENKI MEGMENEKÜL Az egyik párisi újság kérdés­sel fordult orvasóihoz, hogy mi volna a legjobb segítő módszer színházi tüzek esetében. Az egyik olvasó az alábbi vá­laszt küldte be: “Ismeretes, hogy a színházi tüzek esetében a legtöbb bal­eset a kijáratok körül szokott történni. Erre a következőket ajánlom: minden ülés támlájá­nak hátsó oldalára, fel.kell sze­relni egy doboz vazelint. Na, most. Arra a kiáltásra, hogy “tűz van!” a közönség köteles levetkőzni, (de kérem, tessék csak meggodolni, hogy itt élet­mentésről van szó és nincs he­lye semmiféle álszemérem­nek!). Ezután mindenki ala­posan bekeni az egész testét az ott lévő vazelinnal. A követke­ző percben az egész publikum vadul rohan ki az ajtókon — de hála a vazelin csúszós tulaj­donságának, nincs semmiféle fennakadás., az ajtók előtt, az emberek remekül elcsúsz­nak egymás mellett és miden­­ki megmenekül. Megjegyzem, hogy ilyen esetben nem szeretnék a szín­házban ülni. Viszont az egészet az utcáról figyelni igen mu­latságos lenne.” KÉPZETTSÉG Az egyik klubnak van egy szobrásztagja, aki állandóan azzal büszkélkedik, hogy hány iskolát járt ő, milyen nagysze­rű képzettséggel bir. A barátai azonban tudják, hogy mind­össze két-három elemit végzett, de azért úgy tesznek, mintha minden szavát elhinnék. Most, íhogy mindenfelé érettségi ta­lálkozókat tartanak, a mi szob­rászunk teljesen kimaradt a klubból. Néhányan elhatározták, utá­najárnak, hogy hol jár kollé­gájuk. A nyomozás során kiderült, hogy a szobrász ur mindennap más érettségi találkozón jele­nik meg, sodródik a társaság­hoz, amely természetesen nem | ismeri meg őt és elvegyül az ünneplők között. A legviccesebb a dologban az, hogy valahányszor egy fo­tográfus megjelenik a találko-; zón, a szobrász 'a kép elejére tolakszik, hogy mint “prema- j turus” legyen lefotografálva. — Szegény szobrászunk na­gyon megjárta — újságolta minap az egyik klubtag az asz­taltársaságnak: — Hogy-hogy? — kérdezték a többiek. — Képzeljétek el, résztvett egy ötvenéves találkozón, — holott csak harminchárom éves lesz augusztusban. Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉ­SZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. NAPTÁR-VÁSÁRLÁS — Kérek egy naptárt. — Tessék. — Mi az ára? — 1 dollár. — Már én csak 60 centet ad­hatok érte. — Ugyan miért? — Mert már május van. Te­hát 5 hónappal rövidebb ideig vehetem hasznát.--------§ *►.----------­SOROZÁSON Abban az időben történt, mi­kor még egypár száz forint árán könnyen lehetett szaba­dulni a katonaságtól. A legény szülei megkenték a vizitáló or­vost, anélkül azonban, hogy er­ről a fiúnak szóltak volna. Mikor oda áll a legény a vi­­zitáció alá, kérdi tőle az orvos: — Nem fáj magának a mel­le? — Nem a! — felelt a legény. — Nem is fájt soha. — No, de úgy látom: a válla nagyon gyönge. —: Az én vállam? — két má­zsa búzát is elbírok vele. — No, de a jobb lábára egy kicsit biceg, ugy-e bár? — Én? Soha én! — felel a fiú és hetykén sétálni kezd. Erra aztán diktálja az orvos a sorozóbizottságnak: — Alkalmatlan, — hallatlan hülyeség miatt. Hevesi dalok AZT MONDJÁK, HOGY... Azt mnodják,, hogy ez az élet haj, nem szép. így beszéltem egykor én is, bizony rég. De azóta rájöttem, hogy nem úgy van, Szép az élet, de csak úgy, ha jó bor van! A Teremtő szőlőt azért teremtett, Legyen borunk, s attól kapjunk jókedvet. Ha lenyelünk öt, hat, hét, nyolc pohárral, Jót mulatunk szerelmetes komámmal. Szerelmes vagy?... Elhagyott a görlfrended? ... Igyál egyet, s visszajön a jókedved. Ha nem segít a jó barát, s a móka, Kedvre hangol egy pár pohár itóka. Gyere komám, legyen egy kis örömünk, , Most, hogy a jó HEVESIHEZ benézünk. Mert nála a legjobb ital kapható, Ki hozzá jár, csak az tudja, mi a jó. * * * Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án — jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre szerény 4 dollár, félévre 2 dollár. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő, szórakoztató olvasmá­nyokat és a szép magyar dalokat szereti. Ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg a “Kis Dongó”-t, hanem rokonaiknak és ismerőseiknek is szíve­sen ajánlják előfizetésre. — VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre szíveskedjék küldeni. Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ....................................................................................... ! I Utca, box: ................................................................................. J Város: ....................................................................................... . ** ' . ” i Állam: ..................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom