Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-02-05 / 3. szám

1961 február 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kié lesz a Fűzfa-forrás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) A négy gonosztevő felszede­­lőzködött és hamarosan a sötét országúton robogott velük a város felé Hendry öreg Fordja. V. Szombat este volt, amikor kétszer annyi vendég préselő­­dött össze a Vörös Ökörbe, mint amennyi belefért. Szinte fülhasogató volt a zsivaj, amit alig - tudott leküzdeni a rádió, amely pedig' a legnagyobb hangerősségre volt beállítva, úgy, hogy érezhetően remegett az egész készülék. A dohány­füsttől és alkoholgőztől sürü levegőben megállt volna a fel­dobott bicska, de a helyi kö­zönséget láthatóan egy cseppet sem zavarta az ilyen apróság. Vöröslő arccal szorongtak a heti mukában fáradt cowboyok az asztalok körül, járta a póker, csengett a dollár, verejtékezve sürögtek-forogtak a pincérek az italokkal telt tálcákkal és már úgy látszott, hogy egy gyufa­szál sem fér el többé a falakon belül, mikor Stanley Hughes megérkezett. Néhány embert akart felfo­gadni a farmjára és erre leg­alkalmasabb hely a “Vörös ökör” volt, a legalkalmasabb idő pedig a szombat este, ami kor a környék minden épkéz­láb embere betér az ivóba egy korty italra, néhány szóra, hogy valóságos munkaközvetí­tőnek nézhette az ember szom­baton a helyiséget. Hughes szemmel láthatóan nem lelkesedett túlságosan a helység látogatottsága felett. De nem akarta utálkozó arcki­fejezéssel megsérteni a jelenle­vőket, barátságos arccal tehát a söntéspulthoz lépett és egy pohár sört kért. — Helló, Leslie! — szólt a csaposnak, amint kifizette a sörét. — Négy jó tehenészre volna szükségem. Nem tudsz valakit, aki munkanélkül lé­zeng? A csapos az egyik sarok fe­lé intett. — Ott ülnek azok, akiknek nincs dzsábjuk, vagy szívesen cserélnének, ha van is. Hughes megköszönte egy ba­rátságos fejbiccentéssel a felvi­lágosítást és a jelzett sarok fe­lé tartott. Már messziről felfigyeltek közeledtére a tehenészek. Mi­kor megállt az asztalok előtt, máris feléje fordult minden arc. — Emberre van szükségem, fiuk! — mondta Hughes emelt hangon. — Heti negyven dol­lárt fizetek és teljes ellátást! Öten jelentkezhettek! Tizen is felugrottak egyszer­re. Ezen a vidéken harminc dollár volt a legmagasabb bér, amit tehenész valaha elérhe­tett, negyven, ötven dollárja már csak a cowboy-gazdának volt, érthető hát, ha nagyon kí­nálkoztak. Hendry szeme rögtön meg­akadt Hughesen. Jelentősen bökte oldalba Chadet. — Vigyázzatok ... Itt van az emberünk. A másik három összenézett. Áttörték magukat a tömegen és felhajtották pohár pálinká­jukat a pultnál. Hendry állandóan Hughest figyelte. így, messziről is látta, hogy Hughes nyilván uj cow­­boyokat fogadott fel, ínért igen népszerű volt a dzsáb­­sarok népe előtt és hideg vi­gyorgással kereste az okot, amellyel beleköthet a rohamo­san népszerűvé váló idegenbe. Nem kellett sokáig keresnie a veszekedésre való ürügyet. Csakhamar felfedezte, hogy az egyik cowboy az ő embere, aki- I nek még nem mondott fel. j Hosszú Fred volt a tehenész neve, egyike volt a legmegbiz- I hatóbb, legszorgalmasabb le­gényeinek és Hendry most in­­j gerült arccal indult a balsarok felé. A három Pope háttal állt a pultnak. Mindegyik a magas I pultlapra rakta a könyökét, JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizeté­si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­jük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Megjelent az 1961-es Históriás Kalendárium A 320 oldalas amerikai magyar naptár, gyönyörű képes kiadásban, megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivata­lában 1 dollár 75 centért. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. embert akart kirabolni, akit köröznek Névadóban. — Nagyon nagy hangon vagy, Hugheském. Itt nem szo­kás a hencegés. Még az olyan nagylegényektől sem fogadjuk el, mint te vagy. Vagy inkább pofozkodni akarsz? Hughes szelíden mosolygott. — Eszem ágában sincs. An­nál is inkább, mert én revol­verrel szoktam elintézni a né­zeteltéréseimet, nem pofozko­dással. Valahogyan sumássabb a revolveres elintézés, mint az ököl. Nem gondolod? Hendry szép arcán gonosz vigyorgás terül el. — Nagyon okos beszéd. Ugy­­látszik, nem is vagy olyan tök­­kelütött, mint ahogyan kiné­zel. Ezt ne vedd sértésnek, iga­zán nem akarok beléd kötni, hiszen rendes embernek látszol. Látom, felfogadtál néhány cowboyt. Kik az uj embereid? Hughes arcán egy izom sem I rezdült. — Semmi közöd hozzá. — Na, valami azért mégis lesz. : — Miért? — Mert többek között az én emberemet is itt látom. Hosszú :Fred, te is elszerződtél? A cowboy nyugodtan felelt. I — Yes.- De nekem egy szóval sem Hughes gyors, szakértő pil­lantással mérte végig a jelent­kezőket és máris kijelölte a megfelelőket. — Ti öten álljatok félre. Itt vannak az Írásaitok? — Itt. Akár előleget is vehe­tünk fel. Hughes bólintott. — Ennek semmi akadálya. Fejekint húsz dollár! All right? Az arcokon széles vigyorgás terült el. — All right! Hétfőn reggel beállunk! Az uj gazda elővett egy dol­lártekercset. Lecsavart róla öt darab huszdollárost és átadva uj alkalmazottainak, jókedvű­en fordult az arra loholó pin­cérhez. — Egy kört az összes legény­nek, akik ebben a sarokban ül­nek, Mindenki rendeljen, amit akar! Hangos hurrázás tört ki a balsarokban, amely egy pilla­natra szinte elnyomta a helyi­ségben harsogó zsivajt, amikor meglebbent a lengőajtó és a küszöbön megjelent Hendry. Szorosan a nyomában ott volt a három Pope is és valameny­­nyien fürkész pillantással te­kintettek körül a sürü füsttől ködös ivóban. hogy lelógatott kezük alig egy ujjnyira volt a revolvertartóik­tól és éber figyelem izzott sze­mük mélyén. Hendry kihívó pillantással lépett Hughes mellé. — Helló, Hughes! ... Az uj farmer megfordult. — Hozzám beszél? — Magához hát! vagy Más Hughes is van a közelben? — Nincs, de én csak a ba­rátaimnak vagyok Hughes. Mindenki mástól megkövete­lem, hogy a nevem elé tegye a miszter szócskát is! És ezt jó lesz . megjegyezni a jövőre nézve. Hendry szeme csufondárosan villogott. Rögtön látta Hughes arcán, hogy az megismerte benne a póruljárt utonállót, de azt is tudta, hogy egyelőre nyugodt lehet efelől, mert köl­csönös diszkrécióra épit. ő sem mondja el senkinek, hogy ki akarták rabolni, viszont Hend­ry sem kiabálja ki, hogy olyan említetted, hogy meg akarsz válni a dzsábtól! — Nem szokás az ilyet előre bejelenteni. Hendry arca már vöröslött az izgalomtól. Baljós fény volt a szemében, amint Hughesre nézett. — Látom, nagyon népszerű vagy itt. Többet Ígértél a mun­kásoknak? Hosszú Fred felelt Hughes helyett. — Yes. Nagyven dollárt ka­punk hetenként. Hendry szeme az uj farmerre villant. — Igaz ez? Hughes némán bólintott. Egész idő alatt az volt az érzé­se, hogy Hendry komédiát ját­szik előtte, ügyetlen, naiv ko­médiát, hiszen első pillanatban keresztüllát rajta. Csak azt nem tudta kitalálni, vájjon mi­ért komédiázik? (Folvtatiuk.) Felkérjük kedves olvasóinkat hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy American Express Money order) ne személynévre, hanem az újságnak címezzék: “KIS DONGÓ — CLEAN FUN” névre

Next

/
Oldalképek
Tartalom