Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-05 / 1. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 január 5. LEGVITÉZEBB HUSZAR “KIS DONGÓ” regény Simonyi József huszár­ezredes kalandos életé­nek ismertetése. IRTA: JÓKAI MÓR sürgetően (Folytatás) A tábornok újra izén Simonyira, hogy hagyja el már a hidat, hisz azt védeni többé merőben lehetetlen. — Még most is lehet, szólt Simonyi nyugodtan, s azzal pa­rancsot adott a hidászoknak, hogy hirtelen rakják meg két felől a hidat előre elkészített rőzsekötegekkel, mikbe lőporos csóvák voltak elrejtve. Még egy pár. lövést tétetett az ágyukból, akkor kerekeikre állittatá s átkültíte azokat a hí­don; mig az ágyuk bátorság­ban átvonultak, a gyalogság egy hatalmas sortüzeléssel ri­­asztá vissza a rohanó ellensé­get, azzal ezeknek is parancsot adót Simonyi, hogy nyugodt, csendes lépésben sétáljanak át a hídon; most egy vakmerő ro­ham még a huszárokkal, egy tömegben és aztán tüzet a hídnak. A huszárok veszedelmes or­dítással csaptak le a támadó francia hadra, s amint azt egy percre visszaverték, Simonyi intésére két felől lángba borult a hid. Már most rajta, jöjjön utá­nunk, aki tud! A huszárság az égő hídon ke­resztül vágtatott vissza. A paripák ágaskodtak a pat­togó rőzsekötegek közt, miknek tüzét a fellobanó lőporcsóvák szemeik közé szórták; a karfák is lobogtak már s a palló izza­ni kezdett. Az égő hid közepén még egy- “KIS DNGÓ” a kedvenc lapom, szer megállt Simonyi az utána Ezt rendelte az orvosom. tóduló ellenséggel szembeszáll­­va, s mint az őskor emlegetett Horatius Coclese, a kétfelől lo­bogó lángok között harcolva, feltartóztattá azt addig, mig háta mögött lángba borult az egész hid; akkor az égő geren­dákon keresztül ő volt az utol­só, aki átnyargalt a túlsó part­ra, midőn tábornoka elé érke­zett, mentéje, bajusza, szemöl­döke elperzselve, arca lőportól feketén, diadalmasan mutatott az égő hidra háta mögött. “Még most is lehet!” E hőstettel megmenté a vert sereg utóhadát, miknek idejük maradt addig Znaymig vissza­húzódhatni. A szomszéd faluban jó ebédre várták a vitézeket, de biz azok­­nek nem lehetett leszállani a lóról, azért csak fölvették a nyeregbe a fazekakat, onnan falatoztak kedvük szerint, az ellenség ágyúiból több gombóc hüllőt közéjük, mint amennyit a fazékban hagytak. Ilyen hőstettekről késziték a haj dánkor költői a hitregéket (mythologiát). XI. HADISZERENCSE Forgandó a hadisors! Este úri dáridóban volt a hős, reggel kardcsattogás között. ; mig facsaró ruhái a tűzön szá­radtak, a másikat azon pom­pás ágyban, melyben előző éjjel Sándor cár szunnyadóit. Ma még a lovak is jó borokat ittak, holnap pedig drága volt az árokban talált viz. Ma zsák­mányról, előléptetésről ábrán­dozott a katona és holnap.hal­­ványan aludta azt az álmot, melyben nem álmodunk. A drezdai ütközet után nagy dolgok bízattak Simonyira. Drezdánál ismét megnyerte a csatát Napoleon, de Vandam­­me székesegyház miatt nem szedheté annak gyümölcsét; az előre rohant francia tábornok seregét szétszórták a visszafor­duló üldözöttek s a kavargó csapatokból százával vette ki a dézsmáját Simonyi. Egyik órában- őt fogták kö­rül, másikban ő fogta el a fran­ciákat. Dohna mezején egy egész hadoszlopot vezényelt Simonyi: huszárok, gyalogok, orosz dzsi­­dásck és kozákok, ágyukkal voltak kezére adva. Gyönyörű csata volt, mint a két résznek dicsőségére való. A hadszerencse jobbra balra ingott. Simonyi már sokat vesz­tett s a franciák keményen áll­tak a helyükben. Ekkor Simonyi egy végső csapásra gyűjtötte össze embe­reit. Kiállt huszárjai elé, mi­ként hajdan szokott s nekivá­gott a francia négyszögnek. Három roppant sorlövés dör­dült el azoktól, sok derék hadfi lefordult lováról, de a jövő pil­lanatban keresztül volt törve a négyszög; a rohanó lovasság elborította az ellenség csapatát, mint miként a hegyi ár elborít­ja a kalászos mezőt s mikor vége volt a harcnak, a francia négyszög helyén egy domb lát­szott holttestekből, melynek al­ján patakként folyt elő a vér. Midőn a hullákat széthord­ták onnan temetni, legalul ta­lálták meg a zászlót, melyet minden jó katona holttestével fedezett be; ott hulltak el, és Ma szép lánykák mosolyogtak, szeme közé, holnap égő gránátjában küzdve hónukért har­­pattogott szét feje fölött. Egyik éjszakát rchadt szal­mán aludta át, mezítelen fekve, Ha élclapunkat mini mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó - Clean Fun" havonta kétszer megjelenő élclapot Önnek rendszeresen küld­jük, kérjük töltse ki és küldje be címünkre a lapunk­ban lévő “Előfizetési felhívást”. Mutatványszámot azoknak küldünk, akiknek cí­mét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik. Ha mutat­ványszámot kap, kérjük fogadja szívesen és abból tudni fogja, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt Önre azzal, hogy örömet és kellemes időtöltést akar szerezni kis újságunk olvasásával, mint annyi sok más olvasóinknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyarnyelvű élclapját. Szívélyes üdvözlettel: a “Kis Dongó — Clean Fun” 1907 WEST JEFFERSON AVE., DETROIT 17, MICHIGAN coltak a végső lehelletig. Simonyi méghajtá a hulla­domb előtt kardját tisztelettel. “Derék ellenség volt.” E hirhedett viadalért a szent György vitézi rendjét kapta Si­­|monyi az orosz cártól s az a nagy tisztelet érte, hogy pa­rancsa alá rendeltek egy orosz tábornokot, Bagrationt, pedig i ő csak alezredes volt s az a rendkívüli eset állt be, hogy egy sokkal alsóbb tiszt osztotta a vezényszót a felsőbb rangú­nak és ez nyilván elismerte, hogy azokat teljesítenie becsü­letében áll. XII. A BASKÍROK A franciák ellen küldött az ! orosz cár az ő jóvoltából min­denféle segítségre való hadat; többek között, hogy minden tartománya képviselve legyen, még a jó báskirokból is egy pár ezredet. Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FQLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Csinos kis had volt az! hosz­­szu hacukájuk a sarkukat ver- I te, nem is volt rajtuk más öl­tözet egyéb. Még arcaik is mind olyan egyformák, apró szem, nagy pofa, előre ülő áll, be­nyomott pisze orr, fakó borzas szakáll; bozontos üstökük he­gyes birkabőr süveg alá szorít­va; mintha csak egy gyárból kerültek volna ki valameny­­nyien. Lószerszámaikkal kevés baja volt a kovácsnak és a szíjgyár­tónak, nincs azon semmi vas; tekert gúzsból van a kengyel, fából a zabola, kócmadzag a kantár, nyereg helyett egy bir­kabőr van kötve a ló hátára, azon ülnek. Fegyverzetük még annál is egyszerűbb, egy hosszú pányva, amit nyakába vetnek áz ember­nek, aki olyan bolond, hogy en­gedi nekik. Azután meg a nyíl; puskát most látnak először, ágyuzni még nem hallottak. Legnagyobb baj pedig náluk, hogy ami nyelvet beszélnek, az még csak nem is orosz; ki tud­ná kitalálni, hogy micsoda? Csupán az orosz fővezér egyik szolgája képes velük megértetni féligmeddig, amit tudatni akarnak velük, ami ki­vált ellenség előtti állapotban a csatamezőn igen kellemetes dolog. A vezérük fejedelem; meg is látszik rajta nagyon. Süvege három akkora, mint a többié, s hosszú szűre pirosra van fest­ve s kibélelve rókaprémmel: mikor leszáll a lóról, a földet sepri vele, úgy szokta utána vinni a két alárendelt vitéz ur. Ennek már lándzsája is volt, s egy sárkánytalan pisztolyt du­gott az övébe, amivel a többie­ket szokta ijesztgetni. — Ezt a derék segédhadat is Simonyi kezére bízták. Köszönte szépen alássan, s azzal meghagyta nekik, hogy csak álljanak tőle jó messze, mentül messzebb és ha majd verekedni kell, csak várjanak, mig ő majd int nekik. (Folytatjuk) JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom