Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-09-05 / 17. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 szeptember 5. KIS DONGO — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Publisher - tulajdonos: Mrs. Bela Kolos — Szerkesztő: Bédy Lajos. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A KÉMKEDÉS EREDMÉNYE Az öreg sárga kúria oldalán bánatos megadással csurgóit végig a búcsúzó őszi nap. A kerti fák fanyar illata nedves-hűvösen szállt el a levegőben. A kapuban egy pápaszemes, kopott kis emberke jelent meg. A kabátja szivarzsebéből hoszszu, sárga collstok világított. Az okuláréj át rászorította az orra nyergére. Szürke, őszes bajuszát végigsimitotta a szája mellett. Befelé okumlált bámuló nagy szemével a rozzant kerítésen át a házba. A csahos, vedlett kutya nagyokat ugatott. Mérgesen ugrott neki a kerítésnek. Hörgött, vinnyogott dühében, hogy a kaján kerítés elválasztja a kopott emberkétől. Hej, ha úgy kedve szerint nekiugorhatna, de letépné róla a kis vékonyka sárga felöltőt! — Jaj, maga az, Vince bácsi? — csengett a tornácról egy üde íeányhang. — Mars onnan, Fickó! A kutya lecsöndesitett haragjával hátra iszkolt az udvar végébe. — Jöjjön már, Vince bácsi, apa várja nagyon! — csilingelt a leányhang és ugrott a kaput kinyitni. Vince bácsi bejött. Tisztességtudón megemelte nagy fekete poros kalapját. A bajuszán még egyet húzott, azután elindult a ház felé. Odaát a szomszédban megmozdult egy ablakfüggöny. Nini! Vince bácsi, a cserepesmester! Vájjon mit akarnak vele? Csak nem cserélik ki az öreg fazsindelyt cserépre? Ugyan minek mókáznak! Úgyis tudja az egész világ, hogy milyen rosszul állnak! Eladófélben van ott már a ház is! A föld, a szöllő már javarészt elúszott, csak alig hitvány darabkája van még meg a régi büszke Sápy-gazdaságnak, mit akarnak hát azzal a cserepezéssel! Érdemes azért a. néhány hónapért, amit bent töltenek! Talán csak nem bolondultak meg, hogy az uj tulajdonosnak cserepeznek! De úgy látszik, komoly a dolog. Az öreg tíápy tniszeu nem volt éppen öregnek mondható, de a sok korcsmás, kártyás éjszaka fehérre havazta a fejét) dacos, komoly arccal lép ki a házból. Mögötte kusnyog Vince bácsi, vastag okuláréj a mögül kipislogó villogó két macskaszemével már a tetőt nézegeti. Az öreg Sápy széles gesztusokkal mutogat végig a házon, mintha a végtelenség felé nyújtaná a kezét, a gazdagság, a jólét puha, édes végtelensége felé, amelyről neki már csak álmodnia adatott. Odaát Nagyék portáján az egész ház mind az ablaknál van. Tudja ezt az öreg Sápy. A melléből ércesen zeng elő a hangja, hadd tudják meg odaát, csak azért is, hogy itt még nincs elveszve minden, itt egy uj élet hajnalodik, őket nem lehet legyűrni! ... ők cserepeznek! . . . Odaát a Nagyék portáján az egyetlen öreg cseléd, a Barba Jóska ott tesz-vesz az elhanyagolt kis kertben. Soha se szokott itt dolgozni, hiszen nincs is mit dolgozni a vetetlen, gazos kis udvaron, de most itt szörtyögteti nagyszuszogva a pipáját, hogy minden szót halljon, ami odaát elhangzik, mert Nagy Márton uram, a gazdája már éhesen várja a jelentést odabenn a szobában. — Egyelőre csak a házról van szó, Vince bácsi! — cseng az érces hang a Sápy-portán. — Aztán tavaszra majd meglátjuk, a kerti cselédházat is becserepeztetem, meg talán odakünn a szőlőben a présházat is . . . Jövőre meg tán építtetek . . . Az öreg Babra Jóska nagy Ívben fölvet a levegőbe egy ásás barna földet. Mintha még a föld is fölnevetne erre a nagy füllentésre, amely odaát elhangzott. Hogy Sápy Menyhért építkezik! Ugyan mit és miből építkezne . . . Vince bácsi a megbeszélés végén összecsusztatja a collstokját, amivel a tetőt méricskélte, tisztességtudóan megemeli megint a kalapját és kifelé kullog a házból. T)plnfpv,vo zifkcórr 5* .7, pfrÓQT- TTn- 7nnV szár-utcán elterjedt a hire, hogy Sápy Menyhért a házát cserepezteti. Úgy látszik örökölhetett, vagy valami más nagy szerencse ragadta meg az életét! . .-. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárositási tudnivalók. Harmadik külön rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv Ára postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Ave. — Detroit 17, Mich. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — Odaát a szomszéd portán Nagy Márton mérgesen szívta a pipáját. Ma még az ebéd se esett jól neki. Gyuri, a hosszú, furcsa nagy néma gyerek ott állt az ablaknál és átsanditott a másik házra, ahol néha megmozdult egy függöny, egy ajtó, vagy egy bokor az elhanyagolt udvaron. Mintha édes, lágy szellő simogatná, olyan volt ilyenkor a ház. Végiglibbent rajta egy könnyű, illatos fehérség. Klárika. Álmodott, ragyogó kis tisztaság ebben a nagy gyűlöletben, amelyik itt húzódik meg otrombán, kérlelhetetlenül a két ház között. Hogy minek veszekszenek, minek törik egymás orra alá a borsot, mikor az egyik éppen olyan rosszul áll, mint a másik! Gyurka nagyon jól tudja, hogy az egész délelőtti beszélgetés azzal az öreg cserepessel, Vince bácsival, csak móka, áltató dacos hazugság, ami valósággá sohasem érlelődik. Mert a gazdagság izéó, parázsos áldása rég elszállt mind a két ház felett. Már csak valami fakó, porszagu emlék él a rozzant falak között a régi jólétből. Gyurka fogadott magában, hogy holnapra az ő apja rukkol ki valami játékkal. Gyurka keserű arccal dobta magát egy öblös karosszék mély ölébe. Hát ezek aztán tisztára bolondok! Ahelyett, hogy egymásnak egyszer szépen kezet nyújtanának és mindegyik beismerné, hogy a kártyába, borba gazolt élet bizony lerángatta mindkettőjükről a jólét kényelmes, simogató, meleg bundáját, — itt mókáznak egymás ugratására, mintha valami nagy, gazdag életre készülnének. Úgy sem lesz abból a tegnapi fecsegésből még egy fia cserép se, de a mai nagy méregetésből se lesz ám kőkerítés! 2. Klárika ott aprózta finom, halk lépteivel az utcát, valahol a fő-tér felé. Néha rászorította a kezét a szivére, amely bizony nagyon hangosan dobogott. Még meg találja hallani valaki. Gyurka jár erre minden estefelé. Hát ő is csak úgy erre veszi az útját. Minden különös szándék nélkül. Csak egy kicsit levegőzni jön ki. Kell az embernek az a kis séta. Már jön is Gyurka. Ilyenkor az ember visszafelé tekintget, mintha nem is érdekelné ez a szép, hosszú fiatal ember. Ejnye, csak ez az elpirulás ne volna. Ez aztán nem ismeri a tréfát, ráborítja ez arra a finom, hamvas leányarcőcskára a maga sötét piros fátyolét, akármennyire igyekszik is közömbösnek maradni. — Jó estét Gyuri! Érdekes, hogy xrf minden este találko-Csakugyan erdekes! Hova Klárika, — Kicsit kijöttem sétálni! — Én is! Megengedi, hogy elkísérjem, — Ha nincs jobb dolga, tessék! Az őszi este bíbora szikrázva villog a házak ablakain. Könynyü kis szél suhan el az utcán. Egy öreg, szomorú gesztenyéiéről halk koppanással hull le egy elkésett burok. — Hát kőkerítés készül odaát maguknál, Gyuri? Láttam Liszákot! ÍGY NEM FELSÉGSÉRTÉS A román királyné egy alkalommal Bécsben tartózkodott s egyik este a szálló éttermében ment szórakozni. A zenekar épen a “Nem, te sohasem fogod megtudni” cimü divatos nótát húzta. A királyné magához hivatta a prímást és igy szólt hozzá: — Nagyon tetszik nekem az a dal, melyet az imént játszottak. Mi a cime? A prímás nagy zavarba jött, habozott, majd mélyen meghajolt és ezt rebegte: — Nem, Felséged sohasem fogja megtudni.
