Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-07-20 / 14. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 julius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Publisher - tulajdonos: Mrs. Bela Kolos — Szerkesztő; Bédy Lajos. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. ELÉG VOLT A SEBESÜLÉSBŐL Florisnak hívták, de nem tudom, a vezetéknevén-e, vagy a keresztnevén. Inas, tömzsi kis magyar volt, sárgás képű, gyér bajuszu: tatár fajta. Az arca sohasem változott, nevetni senki sem látta, pedig nem volt álmos természet, hanem olyan, amilyennek lennie kellett. A ló sem nevet. A faluján kívül akkor vettek róla először tudomást, mikor a többi más bundással együtt bevonult a huszárokhoz. A kapitány ur maga osztotta be a remondásokat és azt mondta Flórisnak: — Erre te ülsz föl! Flóris, aki polgári foglalkozására nézve kocsis volt, szakértőén megnézte a sárga kancát, majd azt mondta: — Bizony nem ülök! Ilyet még nem hallottak a cs. és kir. hadseregben. A kapitány lelkében nagyobb is volt a csodálkozás, mint a harag. — És miért nem ülsz föl, mi? — Mert nem vagyok bolond. A lóról később kisült, hogy a legaljasabb dög, amely valaha kincstári nyerget viselt a hátán. Flóris tehát jeles lóértő lehetett, de azért mégis áristomba került. A kapitány ur, mikor másnap délután végigcsörtetett a kaszárnya udvarán, valami fojtott hangot hallottr Hallja maga! Hallja! A rácsos ablak mögött megismerte Flóris huszár fejét. Magához intette — Flóris a kapitányt! — és azt mondja: Hallja! Mégis inkább felülök a sárgára! Szegény akkor már nagyon unta az áristomot. Tűrhető lovassá lett, a svadronban azonban hire kelt, hogy féleszű. Ez különben szerencséje volt, igy nem vették tragikusan a katonai fegyelem ellen intézett furcsa merényleteit. Két hires esete volt, amelyeken az egész ezred nevetett. Egyszer megállította a kapitányát az utcán és megkérdezte, hogy szolgál a kapitányné egészsége. Másszor a pályaudvaron tüzet kért egy átutazó altábornagytól. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szép kapitányné akkor mikor Flóris a hogyléte iránt érdeklődött, valóban nagybeteg volt és hogy Flóris a pályaudvaron tényleg kifogyott a gyújtóból, az altábornagy ur pedig égő szivart tartott a kezében. Az altábornaggyal való kalandja alkalmával szó volt róla, hogy Flórist a bolondok házába viszik, pedig amit ő tett, az emberi szempontból logikus volt, kifogás alá csak katonai szempontból eshetett. Nem volt ő bolond, még ostoba sem, csakhogy a természet valami igen hajlithatatlan anyagból formálta és igy nem lehetett belőle gépalkatrészt faragni. * Én a nagy háború elején ismerkedtem meg vele, mikor egy nap népfölkelő képében betoppant a lakásomba. Kisült, hogy kocsis már megint, itthon ült a konyhánkban. Jó ideig tartott, mig megértettem, hogy Flóris nem akar tőlem semmit, ő csak látogatóba jött. Elhagyottnak érezhette magát Budapesten és mivel otthon a gazdája házában sűrűn hallotta a nevemet, úgy érezte, hogy ő valahogy hozzám tartozik. Rákövetkező vasárnap megint eljött, de ezúttal már egyenesen a konyhába ment, ahol hamarosan összebarátkozott az öreg szakácsnővel. így neki is jobb volt, de nekem is. Egy hétig majd mindennapos volt nálunk, de azután hirtelen elköszönt; az északi harctérre vitték. Jó ideig nem is hallottunk róla, csak Julis néninek küldött egyszer egy olvashatatlan tábori lapot. A lembergi csata után megint jelentkezett. Nem a harctérről jött, hanem a kórházból, ahová a tüdőlövése juttatta. A tatár képe a rendesnél is fakóbb volt, de azért nem panaszkodott, csak ennyit mondott: “A háború nem rossz kérem, csak a csata nagyon rossz!” Hamarosan megint a frontra vitték. Midőn búcsúzni jött, jeges eső verte az ablakot. Megsajnáltam Flórist, sőt egy kissé szégyeltem is magamat a meleg könyvtáramban. Egy gyapjuujjast ajándékoztam neki, amelyhez a téli Tátra emlékei tapadtak. (A moly csak igen kevéssé rágta ki.) Megforgatta, megtapogatta, azután kezet adott. A kézfogásából éreztem, hogy igen célirányosnak találja az ajándékomat. A huszárokat akkoriban már leszállították a lóról és Flóris is szuronyos puskával, hátizsák alatt szolgálta az országot. Sokféle harctéren megfordult, de amerre ő járt, ott különösképen hullhatott az acéleső, mert három esztendő alatt nem kevesebb mint öt komoly sebet kapott. A sebesülései között volt két tüdőlövés és egy fej lövés. A fejlövést Olaszországban szerezte. A narancsok hazájáról különben az volt a véleménye, hogy a világ leghidegebb országa, ami nem is csodálni való, mert télviz idején, havas hegy tetején ismerte meg. Az ötödik sebesülését megint valamelyik budapesti kórházban heverte ki. Mikor elbúcsúzott tőlünk, hogy hatodszor is visszamenjen a frontra, igen megsajnáltam. Ettől a szegény ördögtől többet követelt a háború, mint amennyit anyától lett embertől követelni szabad — Csak vigyázzon, Flóris, hogy baja ne legyen! — biztattam, csakhogy valamit szóljak. Nagy csodálkozásomra ezt mondta: — Nem lesz baj kérem, mert nem megyek többet tüzbe. — Csakhogy ebben maga nem határoz Flóris! SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén — az adminisztráció könnyítése végett — úgy a régi, mint az uj cimet közöljék szerkesztőségünkkel. — Öt lövés kijár az embernek, de ha már eddig megtartott az Úristen, a hatodikat nem óhajtom. Ezt kissé indulatosan mondta. Konfuzusnak találtam a beszédét és nem is tudtam neki mit válaszolni. * * * Azonban alig múlt el egy hét és Flóris megint megjelent. Rühes lovakat hoztunk a harctérről, — magyarázta. — És meddig marad itt? — Nyolc nap múlva indul vissza a menetszázadom. Egyszerre megint Budapesten termett. Egy sebesültszállító vonattal jött. Neki azonban kutyabaja volt, sőt amióta nem láttuk, erősen hízásnak indult. A házunkban akkor épen nagytakarítás folyt és Flóris kéretlenül nekigyürkőzött és munkának látott. Midőn azonban a szőnyegporolásra került volna a sor, valamelyik pajtása üzenetet hozott a kaszárnyából, hogy az éjjel már útnak indul a menetszázad. Flóris cifrát káromkodott, de azután azt mondta: — Ne tessék kérem hozzányúlni a szőnyegekhez, egypár nap múlva visszajövök a harctérről és kiporolom valamenynyit. Néhány nappal később, midőn ebéd idején hazamentem, irgalmatlan puffogást hallottama a kert felől, mintha nehéz ütegek dolgoztak volna a ribizli-bokrok közt Florisra gondoltam és kíváncsian odasiettem a kerítéshez. Valóban ő volt. Éppen dolgozószobám borvörös szőnyegét porolta. — Hogyan tudott ilyen hamar hazaszabadulni? — kérdeztem. — A főherceg ur különvonatán jöttem. Kuktának kommandiroztak a szakács mellé. * * # Amit tőle nem lehetett megtudnom, azt elmondta egy katonatiszt barátom, jó idővel az összeomlás után. Flóris akkor már megint kocsis volt a régi helyén és a gazdája megbízásából Pestre jött, hogy szüzdo-PÓTOLJA A HIÁNYT Tormási urnák a felesége (ki nagyhangú, veszekedős teremtés volt) egy pár hétre elutazott szüleihez. Az elutazás után néhány nap múlva meglátogatja egy régi jó barátja, a szalmaözvegységet élő Tormásit, aki egy fotelban ült, egyik kezében újságot tartott, amit olvasott, a másik kezében egy nagy kereplő volt, amivel eszeveszett lármát vitt végbe. — Hát te, megbolondultál? — kérdi a barátja, — nincs más dolgod, mint játszani ezzel a hangos szerszámmal? — Tudod pajtikám, — feleli Tormási — mióta a feleségem elment, olyan nagy a csendesség a házban, hogy a megszokott lármát kénytelen vagyok pótolni valamivel, ha otthonosan akarom érezni magam. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £üzetben A legnépszerűbb uj és régi magyar nóták gyűjteménye tiszta és olvasható nyomással. Ára szállítási dijjal l dollár KIS DONGÓ — 7907 W. JEFFERSON AVENUE — DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
