Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-06-20 / 12. szám
1960 junius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A MOCSÁR LILIOMA (Folytatás) A legnagyobbik fiam irt; az, amelyik a térdemet öleli át ott azon a képen. Sokat javult az írása, amióta nem láttam. Már nem ir lineázott sorok közé. Azt Írja, hogy hála Istennek, ők odahaza mindnyájan egészségesek, a kis Micu sokat mászkál a fára: kívánnak nekem is Hasonlót. A faluban kiütött a fekete himlő: azért a mama elhatározta, hogy amint meleg idő lesz, rögtön felpakolja a gyermekeket s elmegy velük Balatonfüredre. Tanulni fognak úszni. Minthogy pedig már tegnap óta nyár van, még tegnapelőtt tél volt, azért a mama elhatározta, hogy holnap mindjárt útra kelnek. Kéreti a mama a papát, hogy ha várna rájuk reggel fél hatkor a pesti indóháznál: mert a mama nem akar időzni, hanem egyenesen át akar menni a budai indóházhoz: onnan a vonat hét órakor indul Füred felé. Csókolják valamennyien. De még azután külön-külön is csókoltak. A középső is irt a bátyja levelébe: arról tudósított, hogy ő náluk is van már iskolai takarékpénztár s abba ő minden pénzét berakja. (Ejnye de az apjára ütött!) Aztán a legkisebbiknek is (amelyik a képen a babát tartja,) volt ott egy pár padlásra lépegető verébfej ü sora, amiben az állt, hogy “még nem érik a szeder”, hanem azért mindennap felmászok a fára; vigyázok én is, hogy le ne essem; “vigyázzon papa is.” Úgy látom, hogy “Pál fordulása” lesz ebből. Meghagytam az inasomnak, hogy reggel már négy órakor felköltsön és bérkocsit rendeljen a vasúthoz. Olyan korán érkeztem oda, hogy még a lámpások is mind égtek a pálya mentében. Nem volt kedvem a kantinba beülni, elindultam a szép hajnali időben sétálni a pályatöltésen végig. A reggeli köd burkolta be még az egész várost. Egy felhő, ami csupa emberi rosszaságból van összelehelve. Mielőtt a pompás városligeti villákhoz érnénk, meg az állatkert bagolyvárához, elébb egy rongyos háztömkeleget kell meghaladnunk, ami az osztrák államvasut s az összekötő pálya csimborasszó magas töltései által szegletbe szorítva, apródonkint elpusztulásra van kárhoztatva, Ami ledül, azt fel nem emelik többet. Egy-egy szemérmetes akácfapagony eltakar belőle egy részletet. Csak igen jártas szem találja meg e tohuvabohu között a fehér füstöt eregető vas kéményt, mely a Suttogóutcából pipázik fölfelé. A Kozák már ébren van s főzi a légtüzpokolgéphez való olthatatlan tüzet. Hát az a szegény leány mit álmodik ott, a pokolgéppel a vánkosa alatt; az arcképcsoporttal a feje felett? Milyen nagy volna az öröme, ha itt lehetne és láthatná, mikor azok megérkeznek, akik ott a képen vannak. A derék, kedves asszony azóta egy kissé meghízott: a fiuk pedig megnőttek; hanem azért egyszerre mind a nyakamba fognak lenni: azt sem tudom, melyiket öleljem meg elébb? A villany-csengetyü jelezte, hogy a vonat Kőbányára megérkezett. Visszafordultam: egy “jó reggelt” kívánva az alvónak. Álmában talán meghallotta. Amint a vonat berobogott az indóházba, ahány fej, mind az ablakon volt már kidugva: s kórusban zengett, mikor engem meglátott. Perc múlva általános ölelkezés és csókolózás. Véghetetlen volt az öröm. Fél év óta nem láttam őket (persze: az ország gondjai!) A fiuk milyen nagyot nőttek! A kedvei jó asszony is igen jó színben volt most: használt a falusi levegő. — Nem fájdult meg a fejed az utón? — Fájt, de most egyszerrre elmúlt. Tudom én; csak a kezemet kell rátennem, már nem fáj; de hát mikor ezt a kezemet lekötve tartja az országos kötelesség! A táskákat leszedték, egy hordár hátára rakták. Azt, amiben az ékszerek voltak, az asszony nem adta ki a kezéből: ahhoz meg, amiben a nélkülözhetetlen úti elemózsia állt, a legnagyobbik fiú ragaszkodott; a fehér egerek kalickáját meg a legkisebbik nem engedte senkinek; a középső tudományos férfi volt, neki egy könyves táska az elválhatatlan utitársa; a szobalánynak jutottak a kalapdobozok. — Hát a nehéz málha hol van? Kell társzekér? Nagyon megnyugtató volt a válasz. Azt előre küldték a tehervonattal, az az összekötő vonaton egyenesen megy Füredre: nem kell vele útközben vesződnünk. Csak egy nagy bőrönd Van: az feltér a kocsisülésbe. Aztán felpakoltunk “egy” bérkocsira. Én kettőt akartam fogadni, mert sokan vagyunk; de senki sem akart a másik kocsira ülni, mind velem akart jönni. Hát valahogy csak összeszorultunk. Minden embernek jutott egy tartani való táska, meg egy doboz. A fiakkeres maga a nagy bőröndön lovagolt, onnan hajtotta a lovakat. Szerencsésen átjutottunk a budai pályafőhöz; ott a híveket leültettem a reggelihez, aztán megvettem az utijegyeket, feladtam a bőröndöt: megvásároltam a trafikban ami csak okos és bolond újság volt kapható, s úgy tértem vissza hozzájuk. Még eddig egyebet nem beszélhettünk egymással, mint “hol a kis táska? hát a cekker? itt-e a nagy doboz? kinél vannak a plaidek? melyiteké ez a sipka? hol szaladgál az a gyerek? El ne tévedj, mert itt maradsz! Ki nem reggelizett még? Hol a Lizi? Miért nem issza meg a kávéját? Ön az én hordárom? Nem az? No hát küldje No. 7-et! Pincér fizetek! Mindjárt csengetnek! Mi kell még a fiakkernek? Hídpénz, meg alagut-pénz? Váltson frissen! Ne pakold fel azt a táskát, az azé az űré! Itt ne hagyjátok az esernyőt! Én fogom ezt a gye-SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne személynévre, hanem az újságnak címezzék: JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 reket, te meg a másikat; el ne tapossanak valamelyiteket. Elsőt csengetnek . . . Csak utánam Isten nevében! Héj kalauz melyik waggon megy Siófoknak; Nem dohányzók számára. No csak fel egymás után! Minden itt van? — Tessék a borravaló. Tele a coupée! Nincs hely!” Csak azután, mikor a második csengetésre becsukják ránk a kocsiajtót s látják, hogy én is ott maradok: kezdődik rá a koncert: “nini, hát a papa is velünk jön? elkísérsz bennünket”, s kezdődik a nyakamba borulás, lábamra taposás. Ezt a nagyszerű áldozatot nem várták tőlem. “Siófokig jön velünk a papa?” — “De Füredig is elkísérlek.” — Akkor meg már azt kérdezik, hogy “ott is maradsz velünk?” Az asszony aztán lecsititja őket, hogy most még nem maradhat ott az apa: elég, ha odáig eljön velünk. Mindennap dolga van az országházban. Hanem egy üdvteljes megnyugvó tekintet mutatja, hogy mennyire boldoggá van téve ez által a csekély töredéke által is a családapai kötelességnek. Mikor aztán megindul a vonat; elhelyezkedünk egymással szemben; a kedves jó asszony hozzá fog az otthoni állapotok megismertetéséhez, s Budától Siófokig oly világos leírását adja a közgazdasági állapotunknak, hogy annál tisztábbat én még pénzügyminisztertől nem hallottam. A vetéseink pompásan állanak, a tavasziak szépen keltek, a szőlő nem fagyott el: birkák, marhák jól teleltek; a tavalyi és harmadévi bort már jó áron kérik, de jó lesz még tartani, (Folytatjuk) “Kis Dongó - Clean Fun” névre. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárositási tudnivalók. Harmadik külön rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv Ára postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Ave. — Detroit 17, Mich. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
