Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-05-20 / 10. szám
1960 május 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL gyen... virtusnak vettük ... De most?... A fiam a cifragulya számadója, a vöm biró örvélyesen, hogy hozzam szégyenbe őket, ha kisülne a dolog? ... Nem! ... Nem! ... Semennyiért sem ... Majd reggel szépen behajtom őket a községházára, mint bitang jószágot. A néma, merengő csendességben kezdtek életrekelni az öreg eltemetett emlékei és csak egy kicsi segitség kellett, hogy sirjokból ki is lépjenek ... — Imrét hol fogták el? — kérdem szorongva. Az öreg, mintha csak várta volna a faggatást, készséggel válaszolt: — Tudja a csongrádi köves utón, a gyevi hídtól nyugat felé az érparton a harmadik tanyát? ... Ott nyomták meg Imrét... A Bogár név akkor lett csúffá téve ... De azóta megtisztult megint, nem lehet újra a világ nyelvére adni... — A Gohér tanyán fogták el? ... — firtatom tovább, — hogy’ nem vigyázott? ... — Nagyvérü volt biz’ ő szegény, az okozta vesztét... A régi kedvese, akit elhagyott, azt izente velem Gohér Veronnak, hogy ha ki nem adja az útját Imrének, akasztófára juttatja, ő viszi rá a csendlegényeket. Hiába könyörgött Verőn, hiába mondta, hogy biztos helyről tudja, hogy én voltam a posta, — nem ért semmit. A kecskeméti határból is ide járt hunyni, csak itt tudta magát kipihenni... Na! rajta is ütöttek ... De ha a gyevi érben nem lett volna olyan nagy viz, üthették volna bottal a nyomát, igy késtem a kerülgetések miatt, s éppen akkor dugtam ki a fejemet a tanya alatt a sás közül, amikor a csendlegényeket már erősen fogták a kutyák. Szegény Imre! .. . Ott vitték el szememláttára; most is előttem van, amint menés közben visszafardult a tanya felé... Na! nem is hiába, mert mégiscsak kijött Verőn s ugyancsak nyomogatta a kötője csücskét a szeméhez az Istenadta... Azután már Imrének sem volt lelke többet visszanézni, pedig a lány ott állt majd fél-délig... Elszótlanodott megint. A kolompos barom megráz-! ta a nyakát, az ökörszarvak! halk, majd erősebb csattogása hallatszott. Ébred a jószág... pitymallik. Hazaindultam. Reggelre pedig a doktor tehenei már a községháza udvarán bőgték a borjaikat, hogy feszülő nagy tőgyüktől megszabaduljanak. Még aznap beállítottam a patikushoz: — Megnyertem a fogadást! Ide a puskával... De nehéz emberrel akasztottam tengelyt és csak úgy félvállról mondta: — Nem hiszem ... Bizonyítékot kérek... Néhány napi haladékot kértem, mert rögtön beláttam a bizonyítás csaknem lehetetlen voltát. Hogy az öreg Lázár a patikus előtt megismételje a vallomást, arra nem is gondolhattam; mit tegyek hát, hogy meggyőzzem az igazamról? ... Napok óta törtem a fejemet. Egy délelőtt, amint igy töprengek, felkeres a csónyi doktor, — aki tudta milyen szőritóba jutottam — s azt mondja jókedvvel: — Na, pajtás, meglesz a puska ... Tegnap kint jártunk a patikussal megnézni az uradalomtól kapott konvenciós tengeri földünket. Éppen a végénél legeltetett az öreg Lázár... Azt mondja a pátikus, mikor meglátja: — Most befütök ennek a fogadkozónak, megmondom az öregnek, mit terjeszt róla. Hozzámegyünk s mindjárt megkérdezte az öreget a patikus, hogy mikor jártál erre? — Bizony már jó pár napja. — Jobb is, ha nem jön... Nagyon haszontalan, semmi ember az, a műikor is egy kicsit többet ivott a kelleténél, azután tudja-e mivel bizonykodott boros fővel? Azt mondta, hogy a maga tulajdon szájából hallotta, hogy Lázár bácsi lett volna rossz életen, hogy lett volna az Imre bandájában; persze senkisem hitte el... Az öreg egy pillanatra megütődött, majd kiegyenesedve kemény hangon szólott: — Hát pedig csak higyjék el, ahogy mondta, mert az nem szokott hazudni... Aztán ha mondta is, nem ő mondta, hanem az ital beszélt belőle. Azzal köszönés nélkül otthagyott bennünket a faképnél. Az öregnek ez elnéző kijelentése dacára is szégyenkezve, aggodalmasan kerestem fel másnap. De a haragnak semmi nyoma nem látszott rajta. Csak ennyit mondott jóakarattal: — Ha az ember tud egyetmást, vagy van valami a rováson, csak magában szopogassa a kulacsot, mert jégreviszi kánikulában is. Szent volt a béke. TÉRD-BAJ Tercsiké: Miért nem szereted Jenőt, mi kifogásod van ellene? Julcsika: Nem szeretem a térdei miatt. Tercsiké: Mi bajod van a térdeivel? Julcsika: Azt akarja, hogy a térdein mindig üljön valaki. FELTALÁLTA MAGÁT Valamelyik színházban az “Árkádiái tükör” cimü darabot adták, de persze amolyan fából készült almákat adtak föl. Az egyik alma leesvén, nagyot koppant, mire a komikus azt mondja: — Az alma még igen kemény, egy ideig még jó lesz szalmában tartani.-------------------------KERESKEDŐ FIA Katonaszedés volt és mindenféleképen iparkodtak a suhancok menekülni. Az egyik, egy veszprémi kereskedő fia tetette magát, hogy nagyot hall; s ez okból lármázhattak neki bármennyit, a fiú szünet nélkül vigyázott, hogy zavarba ne hozzák. Azonban az őrmester gyanakodván a fiúra, cselhez folyamodott és mintha a fejét tapogatná, hátulról leejt egy ezüst húszast, melynek csengését hallván a kereskedő fiú, rögtön utána kapott, s igy elárulta magát. ELSZÁMOLÁS Egy szabadkai banktisztviselő, valami hivatalos ügyben Bácsalmásra lett k i k ü 1 d v e, j melynek elintézése egy napot j vehetett igénybe. Barátunk j azonban, aki igencsak szerettei a tü-tüt, — megnyuj tóttá a kiküldetés idejét két napra. Ismerték már barátunkat, mert nem első esetben történt meg vele az ilyesmi, de mindig kivágta magát, hogy: befújta az utat a hó; megbokrosodtak a lovak; rossz vonatra szálltam, stb. Emberünk csak a harmadik napon jelentkezett az igazgatónál, aki igen megértő jó ember volt, szó nélkül végighallgatta r a beszámolót, majd pedig a kiküldetéssel kapcsolatos utikölt- i ségjegyzéket vette kezébe és olvasta: Vasút oda I. osztály ... Vasút visza II. osztály... Bérkocsi be ... Bérkocsi ki... Ebéd... Vacsora... Az igazgató csöndesen mosolyogva csak ennyit jegyzett meg: “Vacsora be ... Vacsora ki...” Kugliversenyre Nagy esemény elé nézünk ebben a hónapban i ] Kuglimérkőzést rendeznek Detroit városban. J Nem titok, hogy ki rendezi: i egy nagy magyar egylet Azelőtt volt Verhovay most “William Penn” lett. Ez az Egylet minden évben, ! május hónap végén, Nagy magyar találkozót tart kugliverseny révén. Detroit kapta ez évben a nagy feladatot, Hogy rendezze meg pazarul e gyönyörű napot. Nosza, nekigyürkőzött már apraja és nagyja, Mivel, hogy a magyar egymást cserben sosem hagyja. Egyik kuglipályát keres, a másik szállodát, j A sok szorgos futkosásról írom e balladát. Végre összehoztak mindent, jöhet a sok vendég. Mindenkinek jut hálóhely, étel-ital elég. És jönnek majd a versenyzők nagy kugligolyóval, Az egyik helikopterrel, másik autóval. A versenypályán izgalom j lesz majd észlelhető És drukkolva vár sorjára a sok golyóvető. Versenyvégeztével pedig jön a nagy lakoma, A király is irigyelné, lesz olyan vacsora. j Másnap megnézik Detroit sok érdekességét: Szépművészeti kincstárát és Munkácsy képét. Aztán ki-ki hazakerül, ahonnan elindult S az lesz a közös vélemény: “Istenem, de szép volt!” Ha élclapunkat mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó - Clean Fim” havonta kétszer megjelenő élclapot Önnek rendszeresen küldjük, kérjük töltse ki és küldje be címünkre a lapunkban lévő “Előfizetési felhívást”. Mutatványszámot azoknak küldünk, akiknek címét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik. Ha mutatványszámot kap, kérjük fogadja szívesen és abból tudni fogja, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt Önre azzal, hogy örömet és kellemes időtöltést akar szerezni kis újságunk olvasásával, mint annyi sok más olvasóinknak. Hisszük, hogy Ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyarnyelvű élclapját. Szívélyes üdvözlettel: a “Kis Dongó — Glean Fim” 7997 WEST JEFFERSON AVE., DETROIT 17, MICHIGAN
