Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-04-05 / 7. szám
/ 7-IK OLDAL 1960 április 5. KIS DONGÓ ~ CLEAN FUN A MOCSÁR LILIOMA hozzánk. Én ugyan nem leszek itthon, sürgős ügyben kell eltávoznom. De itthon lesz a leányom, ő nála fogom hagyni a váltót. Másra nem merem bizni; mert óvatosnak kell lenni az embernek. Aztán, hogy a Kozáknak vagy más valakinek ne tűnjék föl az ön idejövetele; kérem, legyen szives ezt a kulcsot magához venni, a melylyel a kerten keresztül a kis ajtón át bejöhet: ön ismeri már a bejárást. No hát Isten önnel,; uram. Remélem, hogy nem fog rólunk megfeledkezni.,. s addig szorongatta a kezemet, mig beleszoritotta a mai’komba azt a, kulcsot. -S aztán kikomplimentirozott az ajtón. De már ide megint tegyünk három pontot, mintha egy váltóra ejtett három szörnyű tintacsep volna. * v * * A szokott óranegyedben ismét ott voltam a lánczhidi sétán. ' Ágnesnek visszájáról volt feltéve a kalapja, a tollal előre. Kérdeztem tőle, hogy tán fogadása tartja a tollal előre viselni a kalapot? El sem mosolyodott rá; azt mondta, hogy “úgy is jó az nekem”. — Bizonyosan nem nézett a tükörbe, mikor föltette. — Nem sok kedvem van a magam szeme közé nézni. (Úgy látszik, az enyim közé nézni sem volt kedve.) — Hát akkor mire való az a szép álló tükör a szobájában? — ön látta azt? — kérdé csaknem megijedve. — Hogyne? Hisz ön kért fel, hogy látogassam meg az atyját. — S ő ott fogadta önt el? — A másik szobában takarítottak. A leány különösen szomorú volt ma. — ön ma már másodszor teszi meg azt az utat a láncz-SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat,) hogy költözködés esetén — az j adminisztráció könnyítése végett | — úgy a régi, mint az uj cimet közöljék szerkesztó'ségünkkel. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része; Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — hogy aztán azzal üldözhessen valaki, mint Lugarto Gontrant öt felvonáson keresztül! Ej de megharagudtam erre a púposra! Kedvem lett volna őt egyenesre kalapálni, mikor újra elém biczebóczázott. ő hozta a kalamust, én meg a kalamárist. Ravaszul sunyitott felém. Gondolta, hogy: megtaláltad az i egérfogót ugy-e? odakapta az I ujjadat? Igaz, hogy reszketett a kezem, mikor a tollat belemártottam a tintába. Cseppentettem is egy akkora malaczot a váltó hátára, hogy csak a füle meg a farka hiányzott: a négy lába megvolt. — Nem tesz semmit — mondá az öreg; s felnyalta a nyelvével a tintát. Mondtam neki, hogy azt ne tegye, mert az méreg. Nevetett ő azon. Hozzászokott ő már, hogy deci-számra igya a mérget. Én aztán másodszor is neki akasztottam a tollat a papirosnak s a kezdő K betűnél mind[ járt olyan két uj tinta-fecscset dupláztam ki belőle, hogy annak már most minden attribútuma megvolt, a mi; egy malacznak szükséges. De ezt már én törültem el a kabátom ujjá. val. — De már, édes barátom — mondék, eldobva a tollat — ilyen elcsúfított váltóval a takarékpénztár előtt meg nem jelenhetünk, mert ott majd azt mondják, hogy malacz-csordára nem zálogoznak. Ezt már én rontottam el. Itt van két forint, vegyen ön másikat. Aztán majd holnap visszajövök; jobb tollat, jobb tintát hozok magammal' s aláirom, szépen, a hogy illik. Most pedig sietek: várnak, magamat ajánlom. A kis gnóm vette észre, hogy I miben sántikálok? s ő jobban értett a sántikáláshoz: ő volt a “preferencziás sánta”, a hogy ferbli műnyelven nevezzük. Elkezdte a szemeit fölfelé forgat- I ni. — Csakhogy nekünk erre a váltóra már holnap reggel okvetlenül szükségünk van. mert kilenc órán túl nem veszik fel a censurára. Sokkal egyszerűbben lenne a dolog, ha ön, kedves üzlettársam, ma délután, 1 úgy estefelé, ellátogatna ismét (Folytatás.) Haggeus ur kiment a konyhába a toliseprőt megkeresni, s ott hagyott engem, hogy kutassak addig az iróasztalka fiókjában. Mi, archeológusok azt tartjuk a legkellemesebb kutatásnak: fiatal hölgyek iróasztalkáinak rejtekeit feldúlni. Itt egy száraz virág (kőkorszakból), amott egy levélréteg (a bronz előidőkből), ásatag al-| bumlapok, pertifikált cukorszivek, himes tojások rajzokkal tele karcolva, összecsavart hajszálak, valami majomembertől, múltkori divatu ifjak fényképei és más őslények maradványai; egy gazdátlan fogpiszkáló, gyöngyös hüvellyel, melynek hőse ki tudja hol esett el? Az ily kutatásoknak én mindig szenvedélyes élvezője voltam. Itt azonban nem sok fölfedezni valóm volt: arra is mindjárt rátaláltam. Legfelül volt, egy levélboritékba dugva: saját arcképem; nagy kabinetalak, panyóka mentében. Először nagyot dobbant rá a szivem. Aztán meg valóságos düh fogott el. Lehetetlen volt keresztül ne látnom a goromba szövevényen. Ez az arckép azért van ide téve, s én azért vagyok ide utasítva ebbe a fiókba, hogy találjam azt meg s aztán higyjem el ennélfogva, hogy az a leány én rólam ábrándozik. Ezt a képet senki sem tette ide más, mint maga Haggeus ur. A leány bizonyosan nem tud róla semmit. A fényképemet könnyen meg lehet kapni ott van az Ellinger kirakatában száz más hasonló országházkerülő társaságában. De ha ezt meg onnan szerezte meg az öreg, akkor egyúttal a nevemet és állásomat is meg kellett tudnia. És most mégis engedné nekem* hogy egy idegen embernek a nevét Írjam rá a váltóra, SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy előfizetéseiket vagy^ egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne személynévre, hanem az újságnak címezzék: “Kis Dongó - Clean Fun” névre. hidon ide, meg oda? — kérdem tőle. — Nem. Reggel hem voltam itt. — Hát a .dynamit-töltényt hová tette? Én még mindig kapom Kozáktól a leveleket a históriai álnévvel; a mi azt mutatja, hogy még mindig tart a rakétákban. — Egy idő óta nem hozom ide azokat, hogy a Dunába dobjam. — Hát mit csinál velük? — Visszatérek az útból, mintha otthon feledtem volna valamit s a dynamit-töltényt elrejtem az ágyam fenekére. — S aztán rajta alszik ön ezen a pokolgépen? — Nem bánt az engem. (Érdekes hálótársak! Borotjva, cyankali és dynamit-töltény.) — Talán elfogy már — veté utána. — Alig hiszem. Egész ládá! val volt. Itt megint megakadt a párbeszéd. Nem szóltam neki semmit a tolvajkulcsról. — Volt ön ma reggel óta odahaza? — Igen. Most otthon ebédelek. (Folytatjuk.)
