Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-03-20 / 6. szám
1960 március 20. KT« ooNOO _ CLEAN FUN 5-IK OLDAL ' — Van ám ... a keserves mindönit neki, — felelt amaz a vizről és partnak igazította a ladikja orrát, ki is kötött és kiugrott a partra. — Harcsa jár, fogott kend? — sunyta le emez a fejét és a földre kiterített pöndölyháló zsinórjai közt babrált. . — Sömmit, — volt a tompa válasz. — Nafene... mondta a tolvaj. — Hát kend? — Egy párat... Csönd hullott köréjük és oldalt, a bokrok sűrűje előtt megint megjelent a kutya. Hallgattak. Darab idő múlva, hogy csak éppen mondjon valamit, újra a kárvallott kezdte, odavágva szemeivel a kutya felé. — Xendé? — Nem. — Hát? — Itt őgyelög napok uta a parton. Veszött is lőhet. Nem tudom elzavarni... Utálatos dög ... elpusztítom, — morgott a tolvaj. — Mér? — Hamis szömei vannak, oszt mindég a sarkamban van, figyeli a lépésömet. A meglopott fölütötte a fejét. — Úgy? — és kisvártatva hozzátette: — érdekös kutya... — De ha mögkapom az irháját... elemésztöm! — El-é? — El. Megint hallgattak. Aztán újra a cselvető kezdte és csöndesen, minden indulat nélkül beszélte el a tolvaj lást. Még le is ült a kunyhó elé gurított tönkre, kényelmesen: Möglopott valami gazembör. Fölszödte a varsákat, tiz kiló halamat elvitt a bárkábul is... . — Nono... ütötte rá a másik. — De nincs baj sömmi, — folytatta a kárvallott, mer tanúm is van. A tolvaj nyelt egyet, szembenéztek, szikrázó, komor haraggal. — Tanu-e? Itten? .. . Kiféle? — Hm, — mosolyodott el huncutkodva, — hát mögmongyam? ... — Mög ... — Hát a sárgaszömü kísértet. * * Megrakta a tüzet, szolgafára igzaitotta a gamót, abba a bográcsot, aztán nekikészülődött, hogy elkészítse vacsorátját a suhantéklevest. Az ég is beborult. Fekete felhőparipák robogtak föl a mennyboltozat homlokára és egyszeriben elharapták a hold karéját, feldöntötték a Gön-SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, sziveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat lejártakor megfizeti. Déli harangszó Tudod-e fiam, mért szól a harang Délidőben, síkon, völgyeken? Egész világnak harangja bongja, — Hálaként csendül, — béke legyen __ Kling... klang... Béke legyen! Figyeld a harang dicsérő dalát, — Magyar dicsőség szállong feléd, — Elzengi, elzugja nemzetednek Vérével Írott történetét. Kereszt ellen török holdja támadt, —Reszketett az elpuhult Nyugat, — Ám Hunyadi Nádorfehérvárnál Szétverte a lófarkos hadat. Ezért bong, fiam, millió harang Délidőben, sikon, völgyeken. Hulláma hátán reszket a légben: Magyar a múltra büszke legyen ... Kiing ... klang... büszke legyen! colt és a semmiségbe zavarták szét a megriadt Fiastyuk csibéit. Alul a messzi laposok távolában már dühöngött a zengés. Nyakába kanyaritotta hát a kifordított subát, nem félt a vihartól, hiszen megszokta már. A kutya... — Jaj, — hördült fel a vad, erős ember és egész testében összeborzadt. Félt. Kifürkészte az eb formáit a sötétben; két hátulsó lábain kuporgott az állat, éhes volt nyilván nagyon, mert a bográcsra és a meghagyott kenyérhéjra sandított oldalt és nyalogatta a szájáaszélét. — Éhös vagy? Ahán!... kérdezte tőle fönhangon és dia-' dallal az ember, — na várj csak . . . mingyár ... azzal fölvéve a kenyeret, kinálta neki, hizelegve csalogatva. Az eb farkat csóválva közeledett. — Gyere kis kutyám, nesze... ögyél... lágyította puhára a hangját, de már oldotta is balkezével a nadrágszijat, amivel összekötözi majd. — Piszi, piszi... kutyus ... nesze na, — nyúlt ki a bütykös kéz a tenyérrel és egy kiszámított pillanatban lecsapott a kéz az éhes állat torkára, mely már habzsolta, rágta a falatot. — Mögvagy, átkozott... ordított a halász és levegőbe kapva a vergődő állatot, pillanatok alatt összekötözte lábáit és fadarabokkal szétpeckelte az állkapcsokat. Azzal levonszolta a partra, onnét bedobta a csónak fenekére. — Gyere csak... mondogatta eszelősen és eltaszitva a csőmákot a parttól, kapkodó, vad lökésekkel kormányozta a gát irányába. — Árad ... puli kutyám .. . árad ... — Na gyere sárgaszőrü violám, — mondta még és kidobta az eb testét a kőre, majd utána ugrott és jól lecövekelte odébb az állatot. Még végig is vert rajta. — Nesze puli kutyám! ... sárgaszömü kisértetöm... Ez a tiéd ... nesze! Végre visszaugrott a csónakba, a tanyához, ott kikapaszkodva a partra, vacogó fogakkal, remegve dobbant le a kunyhó sarkába és fejére húzta a subát. * * * Nem tudott aludni. Félálmában, a vihar tombolásán s az egek zengésén túl fölvonyitó rettenetes nyöszörgést hallott és hangokat, melyek ugattak és üvöltöttek: — Tolvaj! Rabló! Gyilkos! órákig tartott ez igy. Végre iszonyú erőfeszítéssel szétcsapta a subát, fölkelt és kitámolygott. A vihar elúszott már meszszire. Kelet felől villogott még az ég alja gyöngén és a kitisztult magasban néhány csi&ag hullott keresztül. — óh, én édös Istenöm... Köröskörül mély csend volt. Ekkor egészen halkan a gát irányából fölneszeit valami halk nyöszörgés... — Uram Jézus! Lefutott a csónakhoz és nekilendült a gátnak. — Puli ne ... hol vagy? A gátat elvitte az áradat. Visszafelé indult már, amikor a csónak orra előtt, az örvényben felvetődött az áléit test. Olyan volt, mint az eldobott és vizbeesett játékszer. Elelmerült és megint a fölszinre kapaszkodott makacs, kitartó életösztönnel. A halász melléje kormányozta a csónakot, lehajolt és vigyázva emelte ki, majd leoldva nyakáról a pányvát, gyermeki ellágyulással simogatta, becézgette. HEJ BUDAVÁR... Hej Budavár, Budavára! Diadalok fénysugára! Szabadságharc ékessége, Magyar honvéd dicsősége! JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 — Na, kiskutyám, kedves, — és most először érezte, hogy a fölfakadó, jóságos melegség* elönti egész belsejét; az eb szederjes nyelvét érezte a kezefején, meg a sárga 'szemek könyörgő alázatát, amelyekben most már nyoma sem volt az agyvelőt hasogató tüzsugarak szikrázásának. — Gyere kis kuvaszom, mönyjünk... És ekkor kelet felől hirtelen felhasadt a felhőkárpit és bíboros, nagy boldog szemével, szétnézett a Nap a világ felett. * * * — Hát aztán, mondja csak Rovó bácsi, — kérdeztem a vén halásztól, amikor az ő egyszerű szavaival elmondta ezt a történetet, — hol van az a rideg halász, él-e még és történt-e valami érdekes véle ezenkívül? — Nem tudom én, kérőm — ^felete csöndesen — úgy lőhet, hogy él és még ... egy darabig* még halászgat ezökön a vizekön... — Ritkán jár erre ember?... — Hát elég ritka... Csak ögymagam vagyok, mög a kutyám, a Puli,... Keshedtszőrö, lompos komondor oldalgott ki akkor a halásztanya belsejéből. Vén lehetett már nagyon. De szép, meleg sárga szemei voltak és ránkemelte őket a pusztai kutyák mélységes és okos alázatával. — Most mán csak möglöszünk mi ketten a halálig — mondta még a vén halász és becézve simogatta az állat fejét. — Ugy-e Puli... igy lösz? A kutya rábólintott. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) angol nyelven is kapható a Biblia, széle díszes, zipperes. Megrendelhető: Veres József kántor-tanítónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA.
