Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-02-20 / 4. szám
1960 február 20. KTQ novoo — CLEAN FUN 5-IK OLDAL nyát s a lánnyal együtt érzékenyen elbúcsúzott a főügyész úrtól. A főügyész ur kimérten biccentett szigorú fejével, ugyanúgy, mint mikor a kertjében látta a megvetett rabot még a menekülés előtt. Apám kezet fogott Babossal és azt mondta: — Most már vége a menekülésnek. Légy ezután becsületes ember fiam! — Mi is kezeltünk Babossal én is rámosolyogtam a piros kalap alól s szerettem volna valami szépet mondani. De mama szigorúan félrerántott. S ödönke, a hegyesfogu, arrogáns kamasz, aki a legtöbb szilvát ette meg és a legnagyobb szalonnákat tömködte magába, szemtelenül felvágta a fejét s sziszegve súgta oda: — Csak nem fogsz kezet egy tolvajjal? Zsebre tette a kezét és búcsú nélkül otthagyta - Babost. Mert a régi szép időkben is úgy volt, mint ma. A közös nyomorúság perceiben majdnem megbocsájtunk egymásnak, majdnem egyek vagyunk. De ha jelét vesszük a közös ver szélyek múlásának, a légvédelmi pincében hátat forditunk a haragosunknak. Nyomban rangot tartunk, morális, anyagi, szellemi különbséget éreztetünk. Mintha “nem ettük volna meg a szilvát, amit Babos lopott.” A ördögtagadó Szép meleg tavaszi délután volt. A fák virággal voltak borítva. A tudós professzor sétára indult Debrecen városában. Mint afféle őslakó, kissé a magáénak érezte az egész várost: helyeslőén kisérte egy darabig figyelemmel az egyik uj ház épitése körül sürgőlődő-forgolódó munkásokat, de bosszúsan csóválta meg a fejét, amikor csizmája félszáráig belelépett a gyalogjárón egy viztócsába, amely a tegnapi esőből maradt vissza. Mégsem való, hogy az ő városában, a tizennyolcadik század második felében, ilyen tizenhetedik századba való állapotok uralkodjanak. Majd szóváteszi a dolgot a városi tanácsban. Amint ezen igy magában morfondírozott, kiért a város határába. Az utolsó, földszintes viskók tájékán egy füstösképü legényke érte utói, afféle cigány. Csupaszőr teste kötésig meztelen volt, azon alul földigérő, kormos-szurtos gatyát viselt. — Nem mondhatná meg nagy jó uram — kérdezte tisztelettudóan — merre lelném a kovácsmühelyet? — Csak gyere velem, fiam — felelte nyájasan a professzor, mert ő minden emberrel mindig szépen beszélt — a városon túl elérjük. Beakarsz szegődni, ugy-e? — Nem én. Patkoltatni akarok. — No, amice, hát van neked lovad? — Magamnak, nem lónak kell a patkó. — Csizmád sincsen, ha jól nézem. — Nem is a csizmámra. A fél patámra; én ugyanis ördög vagyok. A TARSASAG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó izü élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vie ceket A professzor csak most vette észre, hogy a feketeképü erősen sántit az egyik lábára. Ahogan lenézett, azt is látta, hogy nem rendes lába van, hanem lópatája. Egyik patán patkó csillog, a másikat alighanem elvesztette. Csöndesen szólt: — Nem tudom, fiam, a természet csufolt-e meg, avagy a teátromban tanultad a szemfényvesztést, de azt az egyet tudom, hogy ördög nincsen. Ha csak — tetto hozzá még csöndesebben — mibennünk magunkban nem. A sánta cigány szeme gonoszát villant: — Csak nem kegyelmed az ördögtagadó Hatvani profeszszor? — ördögöd van, hogy kitaláltad — mosolyodott el Hatvani. — Hát én most standapé kimutatom kegyelmednek, hogy ördög vagyok, iszen éppen kegyelmedhez küdtek amonnét. Monja meg professzor, kit vigyek el és már viszem is. — Megfontolandó ajánlat. — A professzor szeme humorosan csillant meg. — No, ha tudod, vidd el az én nyelves, enyveskezű szakácsnémat. Másként úgysem szabadulok tőle. A legény szeme vöröset lángolt. A professzor meghökkent: — No, no, hiszen csak tréfáltam. Nem rossz asszony az. Eladó lánya van, annak gyűjt kelengyére. Az vesse rá az első követ, aki nem tenné a helyében, ha anya volna. — Mondja akkor gyorsan, kit vigyek helyette, mert nagy a veszedelem. Hogy miféle veszedelem, azt nem mondta meg. A professzor gondolt egyet: — Jót tennél Debrecennek, ha elvinnéd azt az áspis Johanna kisasszonyt. Tudod, hol lakik? — Rég fel van írva nálunk az átressza — vigyorgott az ördög és máris loholt. — Megállj te! Igaz, hogy kiszól minden lyányt, elbontja a jó házasságokat, szétbeszéli a mátkásokat és megrágalmazza még a papot is, de hát töri a keserűség, amióta tiz év előtt rutul elhagyta a kedvese. Ki vagyok én, hogy Ítélkezzek felette? — Kit vihetek hát? — üvöltötte el magát a íüstösképü. — No, ha másképen le nem mégy a nyakamról, eredj a városi tömlöcbe, ott találod a rabló Mákhaj Miskát. Azt, akit felkötnek holnapután. — Nem nagy fogás — morgott a másik. — Amúgy is a mienk lenne. De szalad az idő, én is repülök. — No, csak lassan a testtel — kapta el a professzor a kormos gatyaszárát. — Tegnap arra vitt utam a vármegyeháza előtt, hát hallottam a pinceablakon át, hogy zsoltárt énekel. A hetvenediket. Hátha megbánta bűneit. Akkor, ha a földi igazság nem is találta méltónak kegyelemre, az Ur végtelen irgalma másképen határozhat felőle . . . — Mondj hát mást, gyorsan! — dobogott patájával az ördög. — Nem tudok én senkit, fiam. Senkifiát, akit gyűlölnék, senkit, akiben szikra jót nem találnék. — Verjen hát meg a devla! — dühöngött a fekete. (Mondom, hogy cigány, triumfált magában a professzor). — Legyőztél, ördögtagadó. Mert az olyan ember számára, aki egyetlen embertársát sem gyűlöli, aki minden bűnre talál mentséget és minden felebarátjában szeretni, vagy szánnivalót, az olyan ember számára nincs ördög és akkor én sem vagyok. A professzor hátán összekulcsolt kézzel állt és nézett. Egyszerre csak eltüsszentette magát, a kénkőszagtól és akkor vette észre, hogy már egy idő óta figyeli azt az odvas fát, amely a városszéli kert végében áll. — Lám, lám, — dohogott — j a tavasz, egy kóborcigány, meg j JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendez« 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1535 egy kis kénkőfüst hogyan elragadja az emberfia fantáziáját; ébren álmodtam, vagy mi a csuda . . . Még egy kicsit csóválta a fejét, aztán igazságos ember volt, elhatározta, hogy tüstént kitörd noteszéből domine Kékesi szekundáját. Tegnap ugyanis, amikor észrevette, hogy a nagy diák ábrándosán bámul ki az ablakon, ahelyett, hogy az előadásra figyelne — hirtelen rákiáltott, hogy: — Mondja csak, domine, milyen formája van a piramisnak, másképen gúlának. — Az ifjú elmerengő szemmel azt felelte az osztály nagy derülésére, hogy: — Oh, professzor uram, neki van a leggyönyöriiségesebb formája minden lyányok között, egész Debrecenben.--------rS '} í>9*-------v1 BORZALOM — MŰANYAG Betyár Benedek: És képzeljétek, amint tegnap este lefekszem, egyszer csak nyerítés hallok a fürdőszoba felől . . . Mafla Mihály: Borzasztó ... És mondd, mi történt? Benedek: Bementem a fürdőszobába és ott láttam a harisnyámat, amit lefekvés előtt kimostam. Mafla: És az nyerített? Betyár: Hát persze. A mosásj tói fakó lett. EGYHAZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásod színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue, San Bernardino, California. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! Óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) angol nyelven is kapható a Biblia, széle díszes, zipperes. Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA.
