Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-11-20 / 22. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 november 20. Daloljunk— muzsikáljunk BUSAN SZÓL A KECSKEMÉTI — Népdal — Busan szól a kecskeméti Öreg templom nagy harangja, Fájó szivem majd meghasad A rózsámat úgy siratja. Ki hallatszik a pusztára A nagy harang giling-galang! Monostori zöld erdőben Sírva fakadt egy vadgalamb. Sirass engem kecskeméti Öreg templom nagy harangja, Monostori zöld erdőnek Sírva búgó vadgalambja. Hullajtsd, hullajtsd leveledet, Te susogó ezüst nyárfa, Vidd el szellő levelemet, Tedd a rózsám sirhalmára. ----------------------AZ ÉN URAM JÓ VOLT ... Az én uram jó volt, a mire kellett, Kasza, kapa neki soha se, kellett, A hol czégért látott, oda sietett. A ki neki bort mért, annak fizetett, Annak, annak, annak fizetett. A ki neki bort mért, annak fizetett. Feleségem jó volt, a mire kellett, Szita, rosta neki soha se kellett, A hol bált tartottak oda sietett, A ruha-szabónak, sokat fizetett, Sokat, sokat, sokat fizetett, A ruha-szabónak sokat fizetett. -------«♦§§*»------A TORONYRA SZÁLLOTT... A toronyra szállott a sas, Engem babám ne csalogass. Csalogatott engem más is, Náladnál szebb virágszál is. Maradj hitetlen, magadnak, Nem hiszek mézes szavadnak. Lesz még nekem jobb szeretőm, Isten után gondviselőm. Úgy elmegyek, meglássátok, Hogy levelem se kapjátok, Nem hogy levelem kapnátok, De még hírem se halljátok.------------“*3 íj*»----------AZ ÉN SZEMEM OLYAN KEREK... Az én szemem olyan kerek, Ahányat lát annyit szeret; De a szivem olyan igaz, Ezer közül egyet választ. I De haragszom a szemedre, Mért kacsintgat az enyimre; De még inkább a szivedre. Mért gvulasztod szerelemre. Rózsám, rózsám! mint kacsintgatsz! Mikor most is csak hamis vagy; Íja elraboltad szivemet. Boldogítsad életemet. TRÉFÁS TERMESZETRAJZ A SZARVASMARHA Ez az állat háziállat, talál-1 mazóit, úgy látszik, csak a legható mindenhol a föld kerek-' végső elkeseredésében, vagy ségén. Rendkívül hasznos,! talán még akkor sem, ökleli föl. mert az ökör terhet húz, a te- A him szarvasmarhát bikádé11 pedig eszik, tehénkedik és na^ neyezik, arisztokratikus tejet ad. Mindkettőt pedig,; hajlandóságú lény, mert ő a amikor már megunták az életüket, levágjuk és húsúkat a gazdag emberek táplására használjuk. A szarvasmarhának egyes vidékek és országok szerint különféle fajtái vannak. A tehén istállóban lakik és igen jó falusi szagot csinál. A szarvasmarhák közül igen kiváló a magyar szarvasmarha, amely hires béketüréséről (“pedig éhes .borja nagyokat döf rajta”), szorgalmas iga vonásáról, szomorú és ártatlan bőgőséről, nagy, kajla szarvairól nevezetes, igen jámbor állat, bántal-AZ ÉN TORKOM ÁLLÓ MALOM... Az én torkom álló malom; Úgy őröl, ha meglocsolom. Árva szivem a molnárja, Bánatot hord garatjára. Az én feleségem torka Valóságos pergő rokka; Hejh, az én jó feleségem, Pörpatvart fon azon nékera. Zug, ha őröl, zug a malom. Csak hadd zúgjon, locsolgatom; Zúgjon, zúgjon — ne halljam meg, Hogy kincsem rokkája pereg. csordában a tenyészállat, nem dolgzoik s a vörös színre dühbe jön és toporzékol, lehet, hogy csendben káromkodik is. de ezt még senki nem hallotta. A nőstény szarvasmarhát mi tehénnek nevezzük, mert tejet ad, a bikák azonban bizonyára egymásközt röviden csak tyúknak mondják. A tehén lusta mozgású állat, ezért a rendetlenül ülő gyerekekre is így szólnak, hogy “ne tehénkedj!”, viszont a durván viselkedőkre meg azt mondják: “ne marháskodj!” A szarvasmarha színe vagy fehér, vagy vörösesbarna, vagy tarka, fehér alapszínen vörösses barna foltokkal. A háború alatt, mikor a cérnának magas ára volt, csakis a legelőkelőbb marhák viselhettek foltokat. A szarvasmarha tápláléka fü és széna. Az állat zsugori természetére vall, hogy táplálékát kétszer eszi meg, de ezt mégse teszi szóvá senki, mióta marha a szarvasmarha, — de hogy egyszer Kókán a lencsét egy boldogtalan ember kétszer ette meg, azt azóta is mindig szemükre hányják szegényeknek. A kicsiny szarvasmarhát borjúnak nevezik, a serdülőt pedig neme szerint tinónak vagy üszőnek. A tinóból később minden további tanulás nélkül ökör lesz, az üszőből pedig tehén. A tehénnél még közmondásban sem említették meg a tanulást, mert azon már meszszirpl látták a közmondás faragók, hogy úgy is marha marad. A szarvasmarha fejlődési folyamata ezzel véget is ér, mert a vén tehén és vén ökör sokszor nem is a szarvasmarha . családjához tartozik. A szarvasmarhákat gazdáik, hogy azok önmagukat egymástól meg tudják különböztetni, elkeresztelik különféle nevekre. A teheneket leginkább Bimbónak, Riskának, az előkelőeket Rózsának, az ökröket pedig: Csákónak, és Madárnak nevezték eddig, de remélhető, hogy a jövőben az ökörneveket ki fogják szorítani uj, az eddiginél találóbb nevek ... AZ ÉN JUHOM . . . Az én -juhom elveszett, Én azt keresni megyek; Nincsen annak más jele: Far-, far-, far-, farka töve fekete. Igriciből Kapiba Strimpfliben jár a liba, Ugyan édes gúnárom, Lesz, lesz, lesz, lesz-e liba a nyáron? « Hej papiros, papiros, Úgy szép a lány, ha piros, A szoknyája ha fodros. Hej, hej, hej! pántlikája ha bokros. Deres a fű. NÉPDAL.