Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-10-20 / 20. szám
1960 október 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kié lesz a Fűzfa-forr ás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos1 és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) Káprázott a szeme, piros-fekete fény és árnyfoltokban kavargóit előtte minden, zengett a füle, mintha ezer megvadult marha bömbölne körülötte és ebben a pokoli zuhogásban messziről, nagyon messziről hallotta a titokzatos lovas roszszaló hangját. — Mondtam, csacska gyermek, hogy ne gyere tulközel hozzám . . . Mifelénk, északon ez nem szokás ... * Hendry fogcsikorgatva hasalt el a porban. A lovas még mindig a nyeregben volt, a revolvereit messze dobta az előbb a bokrok közé, viszont ő estében is görcsösen szorongatta fegyverét és még cseppet sem tekintette elveszettnek a játszmát. — Ezért megdöglesz ... — lihegte és célzásra emelte a revolverét, amikor megdöbbenve tapasztalta, hogy ismeretlen ellenfelének mindkét kezében egy-egy pisztoly csillog. — Nagyon rossz a modorod, kispajtás! ... — korholta szelíden a lovas a porban fekvő álarcost. — Legközelebb órákat adok majd az elegáns, sima utonállásból. így nem sokra mégy. És ejtsd el a revolvert, mert én ugyan nem vagyok ideges, de néha nagy örömmel puffantom le a hozzád hasonló veszettkutyákat! Nem hallod? Hendry úgy érezte, hogy eláll a szívverése. Az idegen még mindig ugyanúgy mosolygott, mint amikor elébetoppant, mintha semmi sem történt volna az elmúlt percek alatt, sőt, az átkozott vörösbegy is éppenugy csattogott, trillázott az ágon. Minden békés volt, szelíd és andalító, mint egy különös szép, vadnyugati estén lehet, csak éppen Hendry, a Don Juan érezte nyakán a hóhér kötelét és a kelepcébe esett apróvadak riadt acsarkodásával emelte ég felé fegyvertelen kezét. — Átkozott coyote vagy! ... Lőjj, ha akarsz ... De nem viszel a sheriffhez, mint valami kezdő ló tol vájt . . . SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne személynévre, hanem az újságnak címezzék: “Kis Dongó - Clean Fun” névre. A lovas arcáról most eltűnt a mosoly. — Állj fel, kispajtás! Porold le magad szépen és próbálj tisztességesen jelentkezni nálam. — Mit . . . mondasz? — Jól hallottál. Lehet, hogy nem adlak át a sheriffnek. Elvégre, ez éppen olyan fura dolog lenne, mintha te kiraboltál volna. — Ezt. . . nem értem. Miért volna fura dolog, ha kirabollak? A lovas nevetett. Acélkék szemében furcsa tüzek bujkáltak, amint a feltápászkodó banditára nézett. — Mert magam is hasonló foglalkozást űzök, boy. Csak valamivel -több sikerrel, mint te. Nézd meg ezt a kis Írásművet. Zsebébe nyúlt és négyréthajtogatott nyomtatványt dobott Hendry felé. A támadó elkapta a papirost. Széthajtogatta és nagy meglepődés látszott az arcán, amint megnézte. Körözés ... — mondta elképedve. Bob Harper ellen, rablás és gyilkosság miatt... ötezer dollár a kézrekeritőjének. Hirtelen felpillantott, mintha a fénykép eredetijét akarná összehasonlítani a körözésben talált képpel. — Ez te vagy!... Átkozott legyek, ha nem a te képed van ezen az íráson. A lovas eltette revolvereit. — Nagy eszed lehet pajtás, hogy igy kitaláltad. Na, vedd fel a revolvered és kászálódj. Örülj, hogy ilyen szépen mutatkoztál be, mert könnyen itt hagyhattad volna a fogadat... Hol a lovad? Hendry mindenekelőtt felkapta -a revolverét. A másik már ügyet sem vetett rá, elintézettnek tekintette a köztük levő ügyet és a vörösbegyet nézte, amelyik most olyan csattogásba kezdett, mintha a világ valamennyi nőstény vörösbegyét oda akarná csalogatni. Hendry megigazította álarcul használt kendőjét és élesen villant a szeme. — Nincs lovam — válaszolta. — Gyalográbló vagy? — No. Ezen a tájon autót használnak a népek. Gyorsabb mint a ló és nem eszik, amikor pihen. / A lovas megértőén bólintott. — Persze, ez itt sik vidék. A hegyek között nem sokra mennétek a kocsitokkal. Hol az autód? Hendiy már ismét nyeregbe érezte magát, hogy nála volt a revolvere és a másik eltette a magáét. Alattomosan villant a szeme és keményen csendült a szava: — Ne érdekeljen a kocsim, idegen! Annyira még nem vagyunk jóba, nem gondolod? Az idegen most a rablóhoz fordult. Meglepődés látszott az arcán, némi gyanakvás is, de félelemnek nyoma s^m volt a pillantásában. Inkább úgy nézett Hendryre, mintha az előbb nem látta volna eléggé és most nézi csak meg figyelmesebben. — Bolond vagy, kispajtás? Mondom, hogy elengedlek... A rabló agyát elöntötte a vér. — De én nem akarom, hogy elengedjél! — sziszegte és máris megvillant kezében a revolver. — Azt hiszed, olyan zöldek vagyunk ezen a tájon, hogy egy hámis körözésre egyszerűen a nyakadba borulunk? Régi trükk ez, öregem. Minden ostoba spicli ilyenfajta “igazolványokkal” próbál bevágódni a rSvclveres fiuknál... Itt nem esszük meg az ilyet! Tedd csak fel a kezed jó magasra, mert másodszor nem fogsz orron rúgni! Nem hallod ...? A lovas szája körül bosszús mosoly terült el. — Csakugyan meguntad az életedet, te szerencsétlen? Hát nem hallottál még soha Bob Harperről? Csufondáros gúnnyal hangzott a válasz. — No! És az a gyanúm, hogy más sem hallott rólad. Szállj le a nyeregből, de ne billenjen a kezed a revolver felé, mert a golyó gyorsabb, mint a mozdulat és aki nem okos ezen a' tájon, az igen rövid életű szokott lenni. A lovas arca most fenyegetően komolyra vált. Rejtett ingerültség bujkált a tekintetében, mint az oroszlánnak, ha legyek bosszantják és hideggé vált a hangja. — Well, boy... Majd megtanulod hamar, hogy ki volt Bob Harper, ha jól orronverlek. Mert az első rúgás nem volt elég... Hendry röhögött. Rekedtes, nyugtalanító röhögése volt, amilyen a dögre talált hiénáé lehet. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezfl 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 — Sokalom a szöveget, balga és tapasztalatlan ifjonc! Leszállsz a nyeregből és magasra tartott kézzel hátrálsz felém, mert lövök, még hozzá hatot egymás után és mind a hat galuskát lenyeletem veled! Az idegen kiemelte lábait a kengyelvasból. Átvetette egyik lábát a nyergen és simán, rugalmasan, könnyed mozdulattal ereszkedett talpra a lova mellett. — Csakugyan ragaszkodsz ehhez az ostoba játékhoz? — Ragaszkodom. És nem is olyan ostoba ez a játék. Pontos tudomásom van arról a tízezer dollárról, amely a nyeregzsákodat duzzasztja. — Azt a tízezret elviszem, a hulládat pedig itthagyom. A többi a sheriffre tartozik, meg a halottkémre. Érdekes? ■— Roppant érdekes. Tehát csakugyan az az aljas patkány vagy, aki a saját fajtáját is felfalja, mi? ... Tudod mi a vélemény nyugaton az ilyen fickókról? Hendry röhögött? — Tudom, de nem érdekel! Rablót rabolni állítólag roszszabb az apagyilkosságnál. Az álmoskönyvek szerint az ilyen embert halálra üldözik a többi farkasok. Ne fájjon a fejed miattam, majd csak megmentem a bőröm magam is. De most már ide a dohányt, mert nagyon unlak. Az áldozat intett a fejével a nyeregtáskája felé. — Én nyúljak a táskába? — Nem szükséges! — villant az álarcos szeme élesen. — Állj tovább a nyeregtől. Másodszor nem fogsz orrbaverni! Az idegen engedelmesen állt félre. — Odább, hé! ... Mondom, hogy három lépés a legbiztosabb távolság tőled ... (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A legnépszerűbb uj és régi magyar nóták gyűjteménye tiszta és olvasható nyomással. Apa szállítási difiál 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a következő címen: Mrs. Elizabeth Kolos, 9207 Lyon Street, Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
