Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-10-20 / 20. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 október 20. LEGVITÉZEBB HUSZAR “KIS DONGÓ” regény Simonyi József huszárezredes kalandos életének ismertetése. IRTA: JÓKAI MÓR (Folytatás) Jóska sem volt rest kirántá a kápából mind a két pisztolyát, s rásütötte bátran a törökre. Nem is célozgatott. Gondolta magában: neki csak durrantani kell, .az aztán a golyó dolga, hogy embert találjon. A törökben nem tett kárt a lövés. Jóska nem tudott lőni, de tudott hajítani. Mikor már emelte a török a dárdát feléje, úgy hajitá főbe az ürés pisztollyal, hogy menten lefordult a lóról. Meglátta ezt egy másik nagy csojtáros szacsári, nagy haraggal neki nyargal a fiúnak s görbe kardjával jobb felől a nyakához vág nagy dühösen. Jóska gondolta magában, hogy hisz az ő kezében is kard van s ha ő azt odatartja, ahova a másik vág, semmi baja sem -eshetik. Ámde a gonosz} bancsókos nem oda vágott! ahova nézett, hanem ahelyett balfelől csapott a legény fejére: két felé repedt a csákó, fele jobbra, fele balra hullott, s egy hosszú seb a homlokon végig elboritá vérrel az ifjú szemeit. Talán örökre is elbontotta volna azokat a halál sötétsége, ha az öreg János káplár ott nem termett volna. — Ilyenatta tarja! — szólt ez káromkodva. — Nem látod, hogy ez még diák, nem tudja a vágást. De tudta az öreg, s hogy jól meg is felelt, arról a török ur bizonyságot tehet — valahol a paradicsomban. Maga a császár is látta ezt a tusát egy közeli dombról s a sebesült fiúra kiálta, amitől az aztán jobban megijedt, mint magától a töröktől, s örült, hogy elvitték onnan a kórházba. > Egy hosszú deszkaépület volt elkészítve a sebesültek számára, melynek sártapasztékán ujjnyi vastagon állt a dér; egyegy vaskemence melegitett ott, ahol állt, az ablakról pedig csüngtek a jégcsapok. A jámbor újoncnak rossz volt ez a helyzet, rossz a hideglelés, mit a sebtől kapott, rossz a szűk eledel, a haldoklók éjjeli nyögése, a kínos miitétel, és a mindennél rosszabb orvosság. Nem akarta az orvosságot venni, soha sem szerette ő azt, Nem való az katonának. Egy jó öreg orvos mégis rábeszélte, hogy vegye be, amit rendelt neki, amig ez elszánta rá magát. Jóska mellett feküdt egy maródi baka, akinek az volt a baja, hogy megvesszőzték: az orvos annak is rendelt valami irt, amivel a hátát bekenjék. Az ostoba orvossegéd, hogy az ördögök tilolják meg, — összetévesztette a két orvosságot: a baka hátát bekente Jóska orvosságával, a szegény gyerekkel meg megitatta a másik hátára kenendő valamit, ami-MINDEN AMERIKAI MAGYARNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő’, kérő, baráti, szellemes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyéh elintézheti. Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 A könyv megrendelhető a következő cimen: Mrs. Elizabeth Kolos, 9207 Lyon St., Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nenj szállítunk! — tői ez azután olyan rosszul lett, ] hogy többé meg sem tudott mozdulni. Néhány nap múlva uj főorvos vette keze alá a betegeket. Mikor Simonyira került a sor, keresztet vetett rá: — Nem kell ennek több orvosság. Holnap el lehet temetni. Jóska hallotta, hogy mit beszélnek róla s bosszankodott rajta. Alig fordítottak neki hátat az orvosok, fölkelt, felöltözött, a tarsolyában talált egy darab száraz kenyeret, azt megette s azután kiült a napra. — Majd meglátom én, hogy meghalok-e, ha nem akarom? Harmadnapra semmi baja sem volt, csak az a hosszú vágás ott a homlokán végig, ami még jobban illett neki. De ne is közelitett légyen hozzá többet orvos, mert ha le kellett neki feküdnie valami baj miatt, mindig maga mellé tette az ágyba a baltáját, s megesküdött, hogy ha valaki azzal a szóval jön hozzá, hogy “mutassa a nyelvét”, majd megmutatja ő annak a tulajdon fülét. IV. AZ ELSŐ ÉRDEMREND JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN W 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 A törökök elpihentek. Azt mondták a magyarnak: “kend is jó katona, én is jó katona, — ne bántsuk egymást”. Ezek helyett támadt veszedelem nagy Franciaországból, ahonnan szokott jönni minden egyéb divat. Ekkor az volt a módi, hogy az emberek beverjék egymásnak a fejét. Simonyi már ekkor nagyra vitte dolgát; vicekáplárrá lett, Metz és Thionville városok között tizenhat legénnyel állt az előőrsön. Egyszer lát messziről szembe közeledni hatvan kék ruhás huszárt, szép tollas kokárdákkal, piros zsinóros övékkel. Góndolta magában, aki egyszer huszár, az nem lehet más mint magyar; arra nem is gondolt, hogy más nemzetnek is van annyi embersége, hogy a legvitézebb embereit kiválogatja, s magyarnak öltözteti. Messziről is kiáltott már rájuk: — Pálinkás jó reggelt, pajtás uraimék! Hát honnan és hová? Erre a franciák, akik máskülönben udvarias népek, olyan illetlenül feleltek, hogy lovaikfejére hajolva, kurta karabélyaikból rálőttek egyszerre Simonyi vitézeire. —- Ejnye ilyenadta! — kiáltott a vicekáplár, — ez-e az emberség? Rajta magyar! Azzal nekivágott tizenhat emberével a francia szakasznak, kiki választott belőle ma- J gának egyet; Simonyi magát az ellenfél kapitányát: ■ nem kérdezve: illik-e, nem illik-e, egy vicekáplárnak egy kapi- I tánnyal verekedni? s minden ívivási tudomány ellenére az első vágással úgy leüté a lóról, hogy az föl sem kívánkozott többet. Vezérük elestén az újonc franciák szanaszét futottak. Hasztalan kiabált utánuk Simonyi, hogy maradjanak még egy> kicsit, ezután jön a java; nem akarták megérteni. Mire a magyar huszárság zöme odaért a lármára, Simonyi előőrsi csapata már vissza is tért tizenhárom elfogott lovat cipelve gazdástul. E kis tréfa után felhivatták Simonyit a tábornokok, a nagy ősz vitézek, azokkal az aranyhaj tókás molnárszin kabátokkal, odamentek a piruló legényhez, megveregették a vállait, halkan mondogatták egymásnak: “derék fiú, bátor fickó; ha valami előadja magát, ahová merész szív kell, ezt kell küldeni.” És Simonyi jól leikébe vette mind azt, amit hallott. — Utoljára pedig maga az ezred tábornoka tüzé fel mellére a vitézség ezüst érdempénzét; azt mondva neki, hogy szerezzen hozzá többet is. Ha mondta, nem is rosszul mondta. V. HUSZÁRTRÉFA Aki valaha látott tekeasztalt (billiárdot), sokszor tapasztalhatta, hogy mikor két golyó összeütődik, az egyik jobbra, a másik balra szalad, s egyik sem fut a másik után. Nevezik ezt kávéházi nyelven rekuzénak. Még többször fordul elő a háborúban az ilyen rekuzé. Két tábor nagy sietséggel tör egymásra, megütköznek s akkor látják, hogy “jaj’% a másik is erős ám s ütközet után egyik jobbra, másik balra szalad viszsza, ahonnan jött. Egyszer a többek között Melas osztrák tábornok is visszafordult a franciák előtt, azok pedig ő tőle fordultak vissza és mind a kettő azt hitte, hogy a másik üldözi őt. Melasnak mégis volt annyi esze;» hogy meg akarta tudni, vájjon jönnek-e utána s két I svadron lovasságot akart kém- I szemlére küldeni Homburg felé. (Folytatjuk) “Katolikus Magyárok Vasárnapja” 1960-as Naptára korlátozott példányszámban nálam kapható: JÁNOSSY ÁRPÁD, 11787 Whithorn, Detroit 5, Mich. Tel. WA 5-6908 As?a: $1*50 A postaköltséget külön számitjuk.
