Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-09-20 / 18. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1959 szeptember 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK MIRE VALÓ A HUSZÁR? Volt négy szép, magyar ud­vari huszárja Eszterházy Ká­roly gróf, egri püspöknek, kettő mint mágnásnak családi szí­neiben díszelegve, kettő mint püspöknek. Hires volt e négy nyalka huszár országszerte. II. József is kiváncsi volt lát­ni őket, mikor Egerben járt. Eszterházy azonban az asztal­hoz négy borotvált képű, strimflibe sámfázott, német inast rendelt a szolgálatot tel­­jesiteni. Mit látván II. József, igy szólott a grófhoz: — Én azt hallottam, hogy szép huszárjai vannak a püs­pök urnák, hát hogy nem lát­hatom őket itt szolgálni az asz­tal körül? A gróf e kérdésre a követke­zőleg válaszolt: — Igenis, fölség, vannak magyar huszárjaim, de jobban szeretem, ha az asztal körül a németet látom a hátam me­­gett; huszárjaimat pedig mint másnás és püspök csak pará­déra tartom magamnak. A FELVIDÉKEN A Felvidéken a vasúton be­szélgetnek a magyarok. Többek között az egyes nemzetek irás- és kiejtésmódjáról. — Furcsa nép ez a francia, — úgymond az egyik — még­­egyszer annyi betűt ir, mint amennyit kiejt. Azt Írja: Bor­deaux s igy ejti ki: Bordó. — Az angol sem marad mö­götte, — szól a második. — Azt írja: Rothermere és igy ol­vassák: Rádömir. Megszólal egy harmadik is, ki eddig némán hallgatta a be­szélgetést. — Ezt mind semmi,—mond­ja. — A csehek úgy Írják: Spis­­ska Nova Vés s ezt igy kell ol­vasni: — Igló . . .---------:-----------------­A LÁTOGATÁS VÉGE Elhatározta Korcsolya János hogy elmegy ismerősöket láto­gatni Virginiába. Tyúkot süte­tett a feleségével és pálinkát is tétetett a csomagba, amit na­gyobb parádé kedvéért aranyos zsinórral kötött át urasam A bucsuzkodásnál azonban szépen megették a sült tyúkot és tréfás felesége szépen becso­magolta a csontokat, a házigaz-GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ...... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szives­­kedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ................................................................................. Utca, box: ........................................................................... Város: .................................................................................... Állam: ................................................................................... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. '! da pedig elnézte a pálinkás üve­get és vizet öntött az üvegbe. Mikor azután megérkezett Virginiába és ismerőse pálinka iránt érdeklődött, hát János büszkén elővette aZ arany mad­­zagos csomagot, kivette az üve­get és töltött belőle egy pohár­kával. A virginiai ismerős gé­­gája csak úgy szaladgált a gyönyörűségtől és azután lekor­­tyantotta a finom italt. Ha­nem ugyancsak savanyu lett a képe és kijelentette, hogy ná­luk a kutban is van ilyen ital. A vendég nagyon nézett, majd ő megkóstolta az italt, ami csakugyan viz volt. Bele­nézett János a csomagba, hogy ugyan mi lett a sült tyúkból, ha a pálinka vízzé vált benne? Mikor a tyuk helyett csontokat talált, minden köszöntés nélkül otthagyta az ismerősöket és hazautazott. Otthon azután valami baj történhetett Jánoséknál, mert az egész utcát felverte a zaj, ami házukból kihallatszott. ----------------------­ELSŐ “TARHAMESE” Pesten a Dohány-utcában történt, estefelé. — Szembejött velem egy eléggé jól öltözött fiatalember, illedelmesen meg­emelte a kalapját és igy szólt: — Kérem szépen, messze van még innen gödöllő? Akkoriban még hírét sem hallottam “tarhásnak”, “tarha­­mesének”. Naiv, romlatlan i pesti voltam. Elcsudálkozva kérdeztem tőle: — Maga a Dohány-utcában keresi Gödöllőt? I — Tudniillik sürgősen oda kellene mennem — mondta — és nem ismerem ki magam Pes­ten. Vidéki vagyok. — Vonattal akar menni, vagy vicinálissal? — Nincs nekem arra pén­zem, kérem. Gyalog akarok i menni. I — Elment az esze? Hiszen j reggelig se érne oda. — Nem baj, kérem, hozzá­szoktam én már a gyaloglás­hoz. Idáig is gyalog jöttem, Lepsényből. — És mi dolga van olyan sürgősen Gödöllőn? — Haldoklik a kisöcsém, még életben szeretném találni. Könnyekig meghatva nyúl­tam a zsebembe. — Itt van két pengő, men­jen villamoson a Keletiig és ott üljön vicinálisra. Borzasztóan meg volt sértve. Mit tetszik rólam gondolni? Nem vagyok én koldus. Majd csak elmegyek én gyalog is. Megemelte a kalapját és ott­hagyott. Engem pedig elkezdett furdalni a lelkiismeret. Utána \ TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jo izü élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Ki.1 Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic ceket. siettem és megfogtam a kabát­ját. — Nézze, ne makacskodjék. Vegye el a két pengőt, majd ha lesz, megadja. Erre aztán megszelídült. — Hát nem bánom. Tessék megadni a címét, hogy vissza­­küldhessem a pénzt. Felirta a pontos címemet, el­vette a két pengőt és elment. » A pénzt sohasem láttam vi­szont, őt azonban gyakran lát­tam azóta is a Dohány-utcá­ban. Minden jobban öltözött emberhez odament és megkér­dezte, messze van-e még Gö­döllő. A napokban nem a Dohány­utcában, hanem a Mester-utcá­ban találkoztam vele. Elcsodál­koztam. — No, mi az, már nem a Do­hány-utcában dolgozik? — Már nem — súgta oda ne­kem, — a Dohány-utca már teljesen le van “tarhálva”. Hevesi dalok Félre innen gond és bánat, Nem találod itt tanyádat, Itt közöttünk csak jókedv él, Jobb barátunk nincs is ennél. Fel, fel társak vig danára, Nálunk a gond ki nem állja. Igyunk, amig tart a borunk, Bor a másik jóbarátunk. A muzsika vígan szóljon, Hogy a rózsám is daloljon. — Eszem azt a pici szádat, Dalold el az én nótámat. — Most oszt cigány, húzzad táncra . . . Perdülj velem egyet lányka. Ha a táncban kimerülünk . . . Bort iszunk és felfrissülünk. Mert a bor a legjobb ital, Szereti öreg — fiatal, Hát még a bor Hevesinél, Nem találsz ám jobbat ennél. Ezért járunk s nem hiába HEVESINEK CAFÉjába. Az idő ott vígan telik. A vendéget megbecsülik. A vendégek hírét viszik: — Ki ide jön, jó bort iszik. Ezért mind csak idejárnak, Kik jól mulatni kívánnak. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit. Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom