Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-09-20 / 18. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1959 szeptember 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK MIRE VALÓ A HUSZÁR? Volt négy szép, magyar udvari huszárja Eszterházy Károly gróf, egri püspöknek, kettő mint mágnásnak családi színeiben díszelegve, kettő mint püspöknek. Hires volt e négy nyalka huszár országszerte. II. József is kiváncsi volt látni őket, mikor Egerben járt. Eszterházy azonban az asztalhoz négy borotvált képű, strimflibe sámfázott, német inast rendelt a szolgálatot teljesiteni. Mit látván II. József, igy szólott a grófhoz: — Én azt hallottam, hogy szép huszárjai vannak a püspök urnák, hát hogy nem láthatom őket itt szolgálni az asztal körül? A gróf e kérdésre a következőleg válaszolt: — Igenis, fölség, vannak magyar huszárjaim, de jobban szeretem, ha az asztal körül a németet látom a hátam megett; huszárjaimat pedig mint másnás és püspök csak parádéra tartom magamnak. A FELVIDÉKEN A Felvidéken a vasúton beszélgetnek a magyarok. Többek között az egyes nemzetek irás- és kiejtésmódjáról. — Furcsa nép ez a francia, — úgymond az egyik — mégegyszer annyi betűt ir, mint amennyit kiejt. Azt Írja: Bordeaux s igy ejti ki: Bordó. — Az angol sem marad mögötte, — szól a második. — Azt írja: Rothermere és igy olvassák: Rádömir. Megszólal egy harmadik is, ki eddig némán hallgatta a beszélgetést. — Ezt mind semmi,—mondja. — A csehek úgy Írják: Spisska Nova Vés s ezt igy kell olvasni: — Igló . . .---------:-----------------A LÁTOGATÁS VÉGE Elhatározta Korcsolya János hogy elmegy ismerősöket látogatni Virginiába. Tyúkot sütetett a feleségével és pálinkát is tétetett a csomagba, amit nagyobb parádé kedvéért aranyos zsinórral kötött át urasam A bucsuzkodásnál azonban szépen megették a sült tyúkot és tréfás felesége szépen becsomagolta a csontokat, a házigaz-GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ...... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre sziveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ................................................................................. Utca, box: ........................................................................... Város: .................................................................................... Állam: ................................................................................... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. '! da pedig elnézte a pálinkás üveget és vizet öntött az üvegbe. Mikor azután megérkezett Virginiába és ismerőse pálinka iránt érdeklődött, hát János büszkén elővette aZ arany madzagos csomagot, kivette az üveget és töltött belőle egy pohárkával. A virginiai ismerős gégája csak úgy szaladgált a gyönyörűségtől és azután lekortyantotta a finom italt. Hanem ugyancsak savanyu lett a képe és kijelentette, hogy náluk a kutban is van ilyen ital. A vendég nagyon nézett, majd ő megkóstolta az italt, ami csakugyan viz volt. Belenézett János a csomagba, hogy ugyan mi lett a sült tyúkból, ha a pálinka vízzé vált benne? Mikor a tyuk helyett csontokat talált, minden köszöntés nélkül otthagyta az ismerősöket és hazautazott. Otthon azután valami baj történhetett Jánoséknál, mert az egész utcát felverte a zaj, ami házukból kihallatszott. ----------------------ELSŐ “TARHAMESE” Pesten a Dohány-utcában történt, estefelé. — Szembejött velem egy eléggé jól öltözött fiatalember, illedelmesen megemelte a kalapját és igy szólt: — Kérem szépen, messze van még innen gödöllő? Akkoriban még hírét sem hallottam “tarhásnak”, “tarhamesének”. Naiv, romlatlan i pesti voltam. Elcsudálkozva kérdeztem tőle: — Maga a Dohány-utcában keresi Gödöllőt? I — Tudniillik sürgősen oda kellene mennem — mondta — és nem ismerem ki magam Pesten. Vidéki vagyok. — Vonattal akar menni, vagy vicinálissal? — Nincs nekem arra pénzem, kérem. Gyalog akarok i menni. I — Elment az esze? Hiszen j reggelig se érne oda. — Nem baj, kérem, hozzászoktam én már a gyalogláshoz. Idáig is gyalog jöttem, Lepsényből. — És mi dolga van olyan sürgősen Gödöllőn? — Haldoklik a kisöcsém, még életben szeretném találni. Könnyekig meghatva nyúltam a zsebembe. — Itt van két pengő, menjen villamoson a Keletiig és ott üljön vicinálisra. Borzasztóan meg volt sértve. Mit tetszik rólam gondolni? Nem vagyok én koldus. Majd csak elmegyek én gyalog is. Megemelte a kalapját és otthagyott. Engem pedig elkezdett furdalni a lelkiismeret. Utána \ TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jo izü élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Ki.1 Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic ceket. siettem és megfogtam a kabátját. — Nézze, ne makacskodjék. Vegye el a két pengőt, majd ha lesz, megadja. Erre aztán megszelídült. — Hát nem bánom. Tessék megadni a címét, hogy visszaküldhessem a pénzt. Felirta a pontos címemet, elvette a két pengőt és elment. » A pénzt sohasem láttam viszont, őt azonban gyakran láttam azóta is a Dohány-utcában. Minden jobban öltözött emberhez odament és megkérdezte, messze van-e még Gödöllő. A napokban nem a Dohányutcában, hanem a Mester-utcában találkoztam vele. Elcsodálkoztam. — No, mi az, már nem a Dohány-utcában dolgozik? — Már nem — súgta oda nekem, — a Dohány-utca már teljesen le van “tarhálva”. Hevesi dalok Félre innen gond és bánat, Nem találod itt tanyádat, Itt közöttünk csak jókedv él, Jobb barátunk nincs is ennél. Fel, fel társak vig danára, Nálunk a gond ki nem állja. Igyunk, amig tart a borunk, Bor a másik jóbarátunk. A muzsika vígan szóljon, Hogy a rózsám is daloljon. — Eszem azt a pici szádat, Dalold el az én nótámat. — Most oszt cigány, húzzad táncra . . . Perdülj velem egyet lányka. Ha a táncban kimerülünk . . . Bort iszunk és felfrissülünk. Mert a bor a legjobb ital, Szereti öreg — fiatal, Hát még a bor Hevesinél, Nem találsz ám jobbat ennél. Ezért járunk s nem hiába HEVESINEK CAFÉjába. Az idő ott vígan telik. A vendéget megbecsülik. A vendégek hírét viszik: — Ki ide jön, jó bort iszik. Ezért mind csak idejárnak, Kik jól mulatni kívánnak. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit. Michigan
