Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-01-20 / 2. szám

2-IK OLDAL «-!t. nnvofl .. r? »^«’v 1959 január 20. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV 31ARAD . . . (Folytatás.) A parancsnok a háza előtt várta őket. Itt meg kellett áll­mok. Végre öt órakor Blaisot­­burgba értek. — Nyilván a fogadóban he­lyezel el pár napra, mondá az anya. — Nem; gondoskodtam vala­­minemü lakásról, viszonzá Dá­niel közönyös hangon, előre örülve a meglepetésnek: — de nem tudom, fog-e tetszeni? Most a Doubs partjára értek s a kocsi a gesztenyefák lomb­jai alatt robogott tova. Christi­ne el volt ragadtatva a lankás domboldalak által, melyeknek hullámos vonala a távolba nyúlt el. — Ez a táj épen az ablakod előtt terül el — mondá neki Dániel vidáman. — S a kilátás a folyóra nyi­­lik? — A folyóra. Tíz perccel utóbb a kocsi megállott a pavilion előtt. Mar­tine szaladva jött elő. Dániel lesegitette anyját a kocsiról s annyi időt sem en­gedve neki, hogy valamennyire tájékozódjék, besegítette a házba. — Itthon vagy! — mondá neki, mikor a szalonban vol-A TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó izü élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kú Dongó” élclapot s elmondja viekik az abban olvasott vic ceket. tak, melyet ez alkalomra virá­gokkal díszített volt föl. — Hogyan! — kiáltott föl Christine. — Ebben a gyönyö­rű házban fogok én lakni? — Legalább ez a Blaisot ur titkárának a lakása . . . s mint­hogy ez a titkár a te fiad . .. Erie aztán, mialatt Gervais és Martine a podgyásszal fog­­: lalkoztak, az anya és fia ki­mondhatatlan örömmel fogták meg egymás kezét s vizsgálták át a pavillont tetőtől fenékig, bementek mindenüvé, motoz­tak . . . — Itthon vagyunk! Itthon vagyunk! — mondogatá Dá­niel s anyja utána. S erre az oly egyszerű szóra egymás karjaiba borultak. Ez az itthon szó mindkettőjükre nézve húsz évi, bátor lélekkel elviselt szolgaságtól való meg­szabadulást jelentett. Az édes remény, melyet Dániel olyan régóta táplált, teljesült! Anyja, minden nyűgtől megszabadul­va, nyugodtan élhet végre, anélkül, hogy a magáén kívül más akaratnak kellene hódol­nia, jöhet, mehet kedve sze­rint. A diadal e pillanatában, mely anyjára nézve olyan volt, mint egy rabnak a kiszabadulása. Dánielnek egyszerre eszébe ju­tott gyermekkora, az iskolai szabad idő, melyet grófi palo­tában tölthetett, hol az árva gyermek szomorú félénksége látszott meg rajta folyvást. Látta magát, amint reggel ott feküdt anyja ágyában s egy komoma ezzel lépett be: “A grófné fölkelt.” És ezután ma­gára maradt, naphosszat elné­zegetve a képeket, lesve, hogy mikor szabadulhat el anyja egy pillanatra, hogy odaszalad­jon hozzá, megcsókolja és azt mondja neki: “Aztán jó légy!” A lelki szenvedéseknek mily hosszú idejét feledték el e pil­lanat káprázatában — most, hogy többé nem kell egymástól elválniok! Mennyi boldogság és büszke­ség az öröm e fölkiáltásában: ‘Itthon vagyunk!” .. . A lakásfoglalás hamarosan megtörtént s amint rendben volt hozva minden, Christine visszatért fiához a szalonba. — Istenem, milyen régóta nem láttalak! — szólt Dániel tréfásan. Martine nemsokára megté­rített a csinos ebédlőben, mely­nek ablakai a folyóra szolgál­tak. A rózsák, bércsék és szulá­­kok, melyek az ablakokat mint­egy keretbe foglalták, illattal árasztották el a szobát. — No látod, anyám, amott vannak a hegyeid! — kiáltott ; föl Dániel nevetve. — Valóságos paradicsom! — felelt Christine. Azután beszélgetni kezdtek Blaisotékról, a látogatásról, melyet még ez este a kastély­ban tenni fognak; fia levelei­ből Christine mindenkit is­mert. A látogatás ideje elérkezvén, fölkészültek; de az elindulás pillanatában Christine minden bátorsága mellett is elfogó­dottságot árult el, melynek okát Dániel kitalálta. — Oh, te félénk anya, — mondá gyöngéden, — mire gondolsz még? — Én Istenem! — sóhajtott Christine, mosolyogni iparkod­va, — csak a Merlinné asszony bajusza nagyon meg ne félem­­litsen! . . . Merlinné a szalonban volt Madeleinnel, az orvos és Jean- Jacques ur újságot olvastak, midőn bejelentették: — Fierchamné asszony és fia . . . A nagymama, amint belép­tek, önkéntelenül meglepett mozdulatot tett. — Nini, mit látok? . . . mon­dá. — Miféle anya ez egy ek­kora huszonnégy éves legény számára? . . . Aztán fölállva, hogy elibe menjen Christinenek, ki kissé megzavarodott, hozzátevé: — De ez ne gátolja abban, kedves asszonyom, hogy meg­csókoljon, mert az a vén go­nosz Béraud máris barátnéjá­­vá tett. — Óh , asszonyom ... rebegé Christine, kit ez a fogadás egé­szen meghatott. Dániel anyjának magatartá­sa és modora nem kevésbé lep­te meg Blaisot urat meg az or­vost is. — Ohó, barátom, mondá Cabagnou halkan, — Béraud nem csalt meg bennünket . . .j Ez asszony! JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező . és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 320« Fort St. — Tel.: DU 3-187« — De nézd csak, Jean-Jae­­ques, meg te is, Madeleine, folytatá a nagymaa, — nem nevetségesek ezek! ... No, most már el lesz homályositva a szépségem! . . . Tessék, most meg már sir! ... Most pedig nevet! .. . Milyen gyermek! Való is, hogy az eredeti asa­­szony nyers-szives modorától Dánielnek s anyjának könnyel telt meg a szemök. — Eh, egy-két könnycsepp, az jó jel! ... No meg könnyeb­­bit is az emberen, — folytatá Merlinné. Blaisot kisasszony kedves tisztelete és Jean-Jacques ur­nák néhány udvarias szava végkép megnyugtatta Christi­­net. — Most pedig, hogy az is­merkedés megtörtént, folytatá az úrasszony, — üljön le, ide ni . . . Trécselni fogunk, mint aféle asszonyok. Te pedig, Ma­deleine és maga Dániel, menje­nek újságot olvasni Jean-Ja­­quesval — minket csak hábor­gatnának.. Ez a hang és ez a figyelmes­ség minden zavarnak elejét révén, Christine is csakhamar meghódította a derék Zoé asz­­szonyt, ki különben meg is volt igézve. Pár pillanat múlva rátértek a Blaisotburgban való megte­lepedés fontos kérdésére. A jó asszonyság szeretetremél­tó gyöngédséggel adott néhány jó tanácsot a háztartásra néz­ve, ami Dániel anyját annyira megnyugtatta, hogy félórai be­szélgetés után, az érdeklődés ennyi tanú jelével szemben, meg mert pendíteni egy Igen kényes kérdést is. ( Folytatjuk)--------------------------­A BÁNAT OKA — Miért sir már megint Mari néni? — Hogy ne sírnék, nagy okom van rá . . . Mikor egy leány férjhez megy a szabóhoz, szabóné lesz, mikor egy taní­tóhoz megy, tanitóné lesz, ha egy asztaloshoz megy asztalos­­né lesz s lám én férjhez men­tem hat hónapja egy özvegy­j emberhez s még mindig nem I lett belőlem özvegyasszony. Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységekkel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL! Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az éte­lek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, tor ták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszi, ha a világhirü magyar konyha szerint elkészített ételeket megismeri, készítheti, fogyaszthatja. — Ara szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN, 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom