Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-08-20 / 16. szám
1959 augusztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A MOCSÁR LILIOMA (Folytatás.) — No csak tessék felsétálni a kisasszony szobájába — mondá, hozzám fordulva s megtapogatva a karomat. — Ez a legalkalmasabb óra. Én kinmaradok a konyhában s ha az alatt megjön az ifjur, majd kituszkolom. Az öreget aztán majd szépen meglepjük, ha fölébred. Ez alatt beterelt a házba, a minek falai ragyogtak a lámpásnál a nyiroktól. Egy rozzant csikorgó lépcső vezetett fel az emeletre, melynek az első lakosztálya volt egy konyha: abból lehetett felmenni a padlásra. A konyhát nagyon kevés edény diszité: ellenben ott volt felállítva a csonthölgy toiletteasztala egy ócska tükörrel. A tűzhely mellett volt az a szétnyitható pad, a mi feltárt alakjában nyoszolyát helyettesit. Minthogy épen most keltek fel belőle, tehát az utóbbit képviselte épen. — No csak tessék besétálni a kisasszony szobájába. — unszolt a derék hölgy az öklét hátamba furva — majd szólok, ha az öreg fölébred. — S azzal meggyujtott egy gyertyát, s aztán betette utánunk az ajtót. Széttekintettem a kis szobában. A lehető legnagyobb egy-A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. szerűség uralkodott benne. Se szőnyeg, se tükör. Egy tiszta fehérrel behúzott ágy, egyetlen kicsi vánkosával. A fölött volt egy kis fekete rámába foglalt kép, fátyollol letakarva. (Azt szerettem volna tudni, hogy kinek a képe lehet?) Azután volt egy ócska díván, meg egy pár szék egy asztal körül; azon az asztalon volt egy pohár tele valami kékeszöld folyadékkal, — aztán meg egy — borotva. Mikor egyedül maradtam a lánnyal a kis szobában, az egy olyan sajátságos tekintetet vetett először rám, azután meg az asztalon levő tárgyakra, a miből mindent megértettem. Ez a lány előbb válogatott a halál nemeiben, mielőtt elhatározta volna magát, hogy a Dunába ugrik. Mit keres egy leány asztalán a borotva? — Most is válogat? — ön el van fáradva, — szóltam hozzá — meg is fázott. Pihenjen le. Én odakinn a konyhában fogom megvárni, mig az atyja fölébred. Jó alvást. Azzal magára hagytam s kimentem a konyhába. Ott pedig sötét volt; mert az a némber magával vitte a lámpást. Mégis rátaláltam valahogy az ülőkére. Már megint páddá volt visszaboszorkányozva. Arra leültem s elkezdtem rajta gondolkozni, hogy mi lesz ennek a vége? mint valami modern novellairó, ki maga is szeretné, ha megmondaná neki valaki, hogy hol lyukad ki az ő megkezdett Jiistóriája? A leány hálószobájának az ajtaja épen szemben volt velem. Annak a felső részén végig volt hasadva a deszka s keresztülszürődött rajta a világosság. Én bizony nem kértem engedelmet a lelkiismeretemtől, hogy odalopózzam és beleskelődjem a szobába. íme meggyónom, s felold a bűnöm alól a pap — vagy a papné. A leány még mindig ott állt az asztal előtt s merően bámult arra a két veszedelmes tárgyra. Néhányszor végig törülte homlokát, mintha zilált haj tincseket simitana el onnan; a mik pedig nem voltak ott. Majd meg mind a két kezével eltakarta az arcát. Aztán undorodva összerázkódott. A kezeit összekulcsolta görcsösen. Végre fölkapta azt a poharat az asztalról, az ablakhoz ment vele, azt felnyitotta s kiöntötte a sötétbe a pohár tartalmát. Az valami jóféle méreg lehetett. Aztán a borotvát vette fel a kezébe, felnyitotta, megnézegette a pengéjét: olyan furcsán mosolygott hozzá, talán megtetszett neki, hogy a fényes acéllemez tükre milyen fintorképet mutat neki vissza. S végre eldugta az ágya fenekére. Akkor aztán keresztbe tette a két kezét a mellén s egy nagyot sóhajtva, felemelte az arcát. Ha én most festeni tudnék! Most egy heves mozdulattal felkapta a fátyolt az ágya fölötti képről: a mi addig be volt takarva; talán hogy ne lássa, a mi itt történik. Én is ismerem azt a szép fiatal “Urat” Krisztus kép volt az, sokszor láttam: rendesen töviskoszoru van a homloka körül. Az előtt térdre borult a leány s úgy maradt, arcát ágytakarójába temetve, mozdulatlanul. é Én pedig visszamentem a lóczára s a fejemet a kezembe véve, gondolkoztam tovább, hogy hol végzem én ezt el? Kinn a konyhaajtó előtt lassú csoszogást hallottam: bizonyosan a csontváz-hölgy közelitett. Csendesen viseltem magamat a sötétségben. Csakugyan ő jött be. A lámpást kivül hagyta a folyosón, s aztán lehúzta a papucsait a lábáról, hogy ne csoszogjon velük, úgy lopózott az ajtóhoz, aztán beleskelődött a hasadékon. Nagyon gyötörhette a kíváncsiság. Hagytam egy ideig bajlódni s aztán megszólítottam a sötétben. v — Egyedül van. — Nini! hát az ur hol van itt? — Ülök a pádon. — Minek ül ott? — Várom, hogy megviradjon. — Ezt odabenn is megvárhatná. Boszantott a jó asszony. — Ugyan kérem, hogy lehet JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendez« 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 az, hogy kegyed olyan sovány maradt? 'Erre a kérdésre nem volt készen. — Hogy én ilyen sovány maradtam?-r- Mikor a többiek rendesen mind olyan kövérek. — Micsoda? az ur engem talán olyan asszonynak néz. —Csak olyannak hallom. — Rosszul teszi. Én becsületes asszony vagyok. Gazdaszszonya vagyok az urnák húsz esztendő óta. Nincs nekem gondom senki szép leányára. Hanem ezt a miénket sajnálom nagyon, szegénykét: szeretném, ha elvinné innen valaki. — Már akár becsülettel, akár a nélkül. A sovány hölgy behozta a lámpást s letette az asztalra. Úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. Azután leült mellém a padra. — Épen tizennyolcz estendeje, hogy ebben a mi környékünkben hire futamodott annak, hogy egy menyasszonyt esketni visznek a vőlegényével; fehér koszorú volt a fején; úgy szaladt utánuk minden ember ennek a csodájára. — Hát azóta nem házasodnak? — De igen. Hanem csak úgy koszorú nélkül. — Szép kis negyed lehet ez a maguké. — S a Suttogó-utca annak a feneke. — Ez volt a válasz ugy-e bár arra, a mit kérdeztem? — Ez ám. Ugyan kinek jutna eszébe a Suttogó-utczába jönni háztüznézőbe? Násznagyokat küldeni ide. Messze van ide a templom. Kinek mutogatná itt valaki a fejkötőjét? Még ietépnék a kontyáról. — No de menjen az ur, ne magyaráztassa magának, mintha nem is tudná levágni odáig, a meddig megsült. Hát hol halászta el azt a leányt. — Biz én, kincsem, kicsiny hijja, hogy a Dunából nem halásztam ki. A lánchidon fogtam el, mikor le akart ugrani a korlátról. (Folytatjuk.)---------------------------------Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magán tanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. x Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész:' Hasznos tudnivalók és utbaigazitások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
