Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-11-20 / 22. szám
1959 november 20. R IS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL ' PATVARISTA ES A KARDOK Régi emberek feljegyzéseiben olvasom ezt a történetet. Száz éve már annak, hogy éldegélt Gyöngyös városában egy Boldizsár nevezetű emberke. Csak termetre volt kicsiny, tekintélye annál nagyobb. Táblabirája volt megyéjének, ismert és jómódú prókátor. Megyegyüléseken az ellenzéki vezérszónok, orációiban hol kacagtatóan tréfás, hol mérges, mint a hörcsög. Ez a Boldizsár nem érezte jól magát, ha nem volt valakije, akihez beszéljen. Az nem volt baj, ha a másik nem beszélt, de neki mindenképpen társalkodnia kellett. Ha másképpen nem, úgy, hogy a másik figyelemmel hallgasson. Az utcán is, ha mentésen, szűk magyar nadrágban, pofonütött kalappal, vastag nádpálcával elindult sétálni, rögtön fogott valakit magának és beszélgetni kezdett. Még a pitykegombját is megfogta a kiszemelt embernek, hogy odébb ne álljon. Hát egyszer megyegyülés volt Egerben. Onnan ő nem maradhatott el. Kora reggel kocsira kapott patvaristájával és elindult. Rögtön elkezdte a beszélgetést, egy hosszadalmas jogesetet mondott el a patvaristájának, de a patvarista mulatós fiatalember volt s előző este igen soká fent talált volt maradni. Majd leragadt a szeme. Még hozzá rekkenően tűzött le a hevesi nap az országúton poroszkáló ernyőtlen kocsira. Egyszer csak oldalt pillant élvezetes előadása közben, urambocsá’ a patvarista az ülésen hátradőlve alszik, mint a tej. Az érdekfeszitő jogeset elmondása a legizgalmasabb ponton bicsaklott meg. Boldizsár bátyánk igen nagy haragra gerjedt. Mit csináljon ezzel a haszontalan kalefaktorral? A patvarista mellett az ülésnek támasztva velük utazott a két kardtok. Mert az természetes, hogy a megyegyülésre úriember kardosán öltözködik. Ott volt az egyik tok, benne a patvarista hitvány, olcsó acélkardjával. S a másik tok, benne a táblabiró drága mivü családi fringiája, remek ezüstkard, hüvelye kövekkel kirakva. Boldizsár óvatosan odanyul, elveszi a patvarista kardját és leejti a kocsiról. Vár egy-két percet, hadd haladjon a kocsi, akkor aztán oldalba döfi a szundikáló fiatalembert. — Hé, amice, hát maga nem hozott kardot? A patvarista nyulkált,. kapkodott felriadtában, bizony a kai’d nem volt sehol. Rémülten kiáltott a kocsisra, hogy álljon meg, leugrott és szaladt visszafelé az országúton. Jó negyedóra múlva porosán, verejtékesen, lihegve jött vissza a karddal. S ahogy kenyéradó gazdája ravasz ábrázatára pillantott, onnan leolvasta, hogyan esett le a kocsiról a kard. Akármilyen erőfeszítésébe került, Egerig nem aludt el többet. De magában bosszút esküdött. A megyegyülést elvégezték, utazás előtt való este a patvarista megint csak elmulatozott vidám társaságban. De indulásra készen volt pontosan, maga csomagolt magának is, gazdájának is. Indultak haza Gyöngyösre. És a vámot még el sem hagyták, mikor a patvarista édesdeden oldalt hajtva fejét, máris aludt, mint a bunda. — Ez már mégis csak disznóság — gondolta magában Boldizsár bácsi, — hát ennek a fickónak nem használt a minapi lecke? Na megállj, megkapod a leckét megint, de most többet fogsz sétálni az országúton. Ugyanúgy állt ott a két kardtok, mint jövet. Az öreg odanyult, óvatosan elvette a patvarista kardtokját és a kocsi oldala mellett szépen leejtette. Aztán várt. De most már egy jó negyedórát. Akkor elkezdte a patvaristát rázogatni. — Hé, amice, a kardtokjával megint baj van! A patvarista felserkent, megdörzsölte égő szemét és legyintett. — Ne gondoljon vele, domine spektábilisz, nem ér az a rozsdás acélkard hajítófát se. Úgyis újat akarok venni. Azzal fészkelődött egy kicsit, mint a hizó az alomban és egy perc múlva már úgy hortyogott, mint a bakancsos pipája. Boldizsár gyanakodva szemlélte ezt. Érezte, hogy valami nincs rendjén. De az ő kardtokja ott volt a kocsin. Tűnődött, nézte az alvó fiatalembert, s egyszerre fogta a maga kardtokját és kinyitotta. Abban bizony a patvarista kardja volt. Valaki a csomagolásnál kicserélte a két tokban a kardot. Az öreg villant egyet ravaszul. Szépen leejtette azt is. És megint felrázta a fiút. — Hé, amice, most már az én kardom is elveszett. Ugorjon csak, keresse meg mind a kettőt. A patvarista dühösen kászolódott le a kocsiról. Értett mindent. — De aztán megvárjon a kocsival, domine spektábilisz. — Hogyne várnám meg, amice. Beletelik egy jó óra, mig maga visszakerül. Addig alszom egyet, utána aztán beszélgetünk. És hunyorított egyet a patvarista után, aki fogcsikorgatva indult vissza a rekkenő napon.------------------------r Érdekességek kígyókról A kigyóbüvölőknek az az állítása, hogy a kobra csak akkor tudja méregfogát használni, ha “fölfujja taraját”, azaz széles, -hosszúkás ernyővé, lebernyeggé szélesíti ki nyakát, — nem födi az igazságot. Elég itt arra utalnunk, hogy az őserdőben észre nem vett kobrára a véletlenül rálépő abban a pilanatban megkapja a villámgyors , oda vágást. Előzetes taraj kiszélesítéssel bizony egyetlen kobra sem tölti az időt. De nézzük csak Amerika egyik legveszedelmesebb mérges kígyójáról a csörgőkígyóról való följegyzéseket. Megfigyelték, hogy a csörkőkigyónak, mihelyt meglátja a disznót, — amellyel a telepesek valóban irtóhadjáratot viseltek ellene, — inába száll minden bátorsága és minden igyekezetével kereket akar oldani. Ha a házisertés és a csörgőkígyó ellenséges viszonyát szemügyre vesszük, két dologra kell gondolnunk. Az egyik, hogy a csörgőkígyó általában nem szívesen száll szembe mókusnál nagyobb termetű állattal. Annál inkább fél tehát a nagyobb termetű disznótól. EGYHÁZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásos színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenqe, San Bernardino, California. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (ó- és Uj Testamentom) angol nyelven is kapható a Biblia, széle díszes, zipperes. Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA. I Másfelől azonban, ha a sertést faj szerint ismeri, s mint notórius ellenségét külön is számon tartja, értelmi képességére vet kedvező fényt. Azt is írják, hogy a csörgőkígyó a mókusnál nagyobb állatokat csak félig nyeli el, a másik félre pedig csak akkor kerül sor, amikor az elsőt már megemésztette. Ez a koholt adat minden izében magán viseli a szemenszedett valótlanság bélyegét. De elég csak arra az egyre gondolnunk, hogy szájában és garatjában egyetlen gerinces állat sem emészt. Vannak, akik a csörgőkígyóról is állítják, hogy menedéket kereső kölykeit veszedelem esetén szájába veszi. Igaz ugyan, hogy két-három más kigyófaj esetében kétségtelen beigazolást nyert az anyai gondoskodásnak ez a különös módja. De ezt az ivadékgondozási módot, a csörgőkígyónál nem látta senki sem, s igy hitelesithetőnek nem mondhatjuk. Több megfigyelő (?) leiársa révén tankönyvekbe is bejutott az állítás: a csörgőkígyó marás előtt háromszor figyelmeztető csörgést hallatt. Az eddig elmondottak után fölösleges külön rámutatni, hogy a háromszori figyelmeztetés már magában is módfelett gyanús. A kigyé értelmisége sokkal alantasabb, minthogy háromig szálni tudna. Másfelől meg teljes mérté kben bebizonyosodott, hogy a csörgés egyszerűen a támadás előtti izgatottság jele. Más szóval: igaz, hogy támadás előtt rendszerint csörög, ezt azonban a kígyó nem figyelmeztetésnek szánja. A hármas szám pedig egyenesen minden alapot nélkülöző koholmány. A koholmánnyal legalább is egyenrangú a tévedés a helytelen kitánitás, hogy kigyómarás esetén a sebet szájunkkal szívjuk ki. Ezt se sajáj magunknak, se másoknak meg ne tegyük, mert a szájunk nyálkahártyája föl lehet sértve; sőt az odvas fog is veszélyt hozhat. De mérgezés történhetik a bárzsing vagy gyomor esetleges fekélyén keresztül is. . A borszeszben őrzött mérgeskígyó méregfogával óvatosan bánjunk, mert például a viperaméreg hatékonyságát a borszesz nem rombolja el. Az óriáskígyónak jóllakott állapotában való tunyaságáról és tehetetlenségéről terjesztett híreket sem szabad készpénzül vennünk. Mert ha valami magva van is ennek a híresztelésnek, — hiszen más túlontúl jóllakott állat, sőt maga az ember is jóval lomhább, mint egyébkor, — de a világért se vegyük szószerint igaznak a túlzott színekkel való ecsetelést. TALÁLÓS KÉRDÉS Melyik a legedzettebb állat? (•iuipras ASaui eqgui sí uai?; i-iaui ‘eipoq v)
