Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-10-20 / 20. szám
1959 október 20. tfT« nrvvjon _ CLEAN FUN 5-IK OLDAL A legnagyobb bolond Mikor történt, mikor nem, bizony nem tudhatom, de megtörténhetett volna akár most is, hogy egy gazdag örmény kereskedő halálos ágyán magához hivatta a fiát és igy szólt hozzá: — Minden vagyonomat neked hagyom fiam, csak ezt a gyémánt almát nem, melyet ebben a dobozban tartok. Akié ez a gyémánt lesz, annak megromlik a szeme világa s mindent ferdén, visszásán fog látni. Én jót akarok cselekedni valakivel, a helyett, hogy a saját fiammal cselekedném rosszat. A testamentomban a világ legbolondabb emberének hagyományozom. Ha az ilyennek ferdül meg az esze, meglehet, hogy épen ezzel helyreigazodik. Azért, hát, mihelyt meghaltam, indulj útnak s add át hagyatékomat a legbolondabb embernek, akit találsz. Az örmény kereskedő csakugyan kiadta lelkét s a fiú, aki sohasem volt túl eddig szülőföldjén, nyakába vette a világot, egy szeredásba téve a gyémánt almát. Keresztül-kasul utazta az országokat: volt Ausztriában, Törökországban, Franci aországban, Angliában. Magyarországban s töméi’dek bolond embert talált útközben, de egyiknek sem adta át az almát. T —" Hátha még bolondabbra is akadok! Sok helyütt hire járt, mi jártban lenne s még az okos emberek is beálltak bolondoknak, hogy a gyémánthoz jussanak; de őt ez épen nem zavarta, mert könnyebb megismerni az okos embert, aki bolondot szimulál, mint a bolonodot, aki okosnak akar látszani. így érkezett el sok vándorlás után fáradtan, tikkadtan Oroszroszág fővárosába, ahol egy fényes palota előtt tömérdek katonaságot lát fölállítva. — Mit csinálnak itt ezek a katonák? — kérdé egy bámészkodó muzsiktól. — A cár életét őrzik. A cár életét? Ki az a cár? — Aki mindnyájunk közt a leghatalmasabb. — Hogyan? ő a leghatalmasabb? És mégis nekik kell ő rá vigyázni, nem hogy ő vigyázna rájok? — Van rá elég ok. Apja, nagyápja, ükapja is cárok voltak és valamennyi erőszakos halállal halt meg, mert a népnek zsarnokai voltak. Gondold meg ezt, kiváncsi idegen. Szegény cár! — sóhajtott fel az örmény fiú. És szegény katonák, akik itt fáznak, dideregnek naphoszat. Hát nem volna elég őrizetnek kevesebb is? — Máskor úgyis csak félanynyi van. De most hazaérkezett a cár öccse, a nagyherceg, aki váltig azon mesterkedik, hogy a cárt megölesse. — Meg akarja öletni. És mi célból? — Ejh, hát mi egyébért, mint hogy ő maga lehessen cárrá! Az örmény fiú örömteljesen kiáltott fel: — Megtaláltam, hála Istennek! — Mit tantál meg, jámbor ifjú? — Itt van húsz kopek, muzsik! Vezess engem a nagyherceghez! Egy hagyatékot adok át neki. Mert ő a legnagyobb bolond, tudja, hogy meg fogják majd ölni és mégis cár akar lenni. Mikszáth Kálmán -------e) f-5ó--------<m ti CARAFFA HALÁLA Mikor a gonoszságáról és kegyetlenségről hires Caraffa meghalt, a magyarok alig tudták elhinni, hogy esküdt ellenségüktől az Ur megszabaditá őket. így Szirmai István, ki az időben épp Bécsben volt, Íródeákját, Vay Lászlót, Caraffa lakására küldte kémkedni: vájjon nem szinleli-e a halált a félelmes generális. Vay a kiterített halott mellett csak egy szolgát talált, aki úgy tett, mintha siratná gazdáját. Mikor ez a szolga is kiment, Vay László megragadta Caraffa orrát és teljes erejével megrázta, mint a mesében a nyúl a döglött oroszlán sörényét. Erről aztán el is hitte, hogy Caraffa csakugyan nem él már.----------------------A bánkódó férj Irta: Kisfaludy Károly Szatmárban egy kis csárda van Trézsi asszony lakott ottan. Éjfél haján, bogárszemü, Kerek tagú, őz termetű; De jaj, mi szép, oly csintalan, Rózsás ajkin pör untalan, Most kezde csak honn kis vitát Csőről, pöröl ver amit lát, Férjén a sor, ki zugban ül, Midőn ily szó harsog kívül, “Jön a tatár!” Rémül, sir, fut, bujkál a nép; De szép Trézsi hetykén kilép: Ő férfitől hamar nem fél, Kivált az ügy, ha nyelvre kél. Még harctól lángzók arcai, Lejtnek hókeble halmai, Midőn jön egy zömök tatár, Szivén zsákmány, szemén tüzár. A szép Trézsi kényére hat, Nem kér soká, felé ugrat. Derékban őt átöleli, Magához lóra emeli, Eltér s*örömlobbantában Rá-rápislog nyargaltában. Busul a férj szép asszonyán, Utána néz — mint vész után; S a mint eltűnt, könny könnyet hajt, Sajnálná őt és felsóhajt: “Szegény tatár!” NŐ VAGY FÉRFI . . . Egy ifjú színész, csinos legényke és hősszerelmes volt, kellemetlen torokbajba esett. A színház igazgatója tehát egy napon elküldte az ifjút orvosához, aki akkor az ország legelső specialistája volt és ilyenformán a betegek seregestül mentek hozzá. A hires orvos alaposan megvizsgálta a ■ színészt, és azután fürdőkurát rendelt neki. Az ifjú hamarosan el is utazott egy ajánlólevéllel a fürdő orvosához, aki mikor elolvasta a levelet, csodálkozva nézett a borotváltképű ifjúra. — Ezt a ruhát hordja mindig, ha fürdőn van? — kérdezte tőle. — Természetesen, — felelte az ifjú nem kevesebb bámulattal. — Talán kényelmes ez? — Mindenesetre. — Hát jól van — szólt tovább az orvos, — szenved a betegségével? — Nem éppen, de mégis kellemetlen. — Helyes. Én meg sem fogom vizsgálni, ez teljesen felesleges, mert hires kollégám a legnagyobb részletekig megírta a betegségét. Csak a kezelést fogom pontosan megadni és arra kérem, hogy pontosan tartsa meg a szabályaimat. A színész megkapta az utasítást és huszonegy napon át lelkiiesmeretesen követte. Megitta a vizet, használta a fürdőt és midőn a szabadsága lejárt, ismét beállított az orvoshoz, hogy a honoráriumát megfizesse. Az orvos megint csodálkozva nézett rá. — Kegyed bizonyára szereti ezt a kosztümöt? — szólt. — Igen, megszoktam, — felelt a színész megrökönyödve. — Nos, jót tett a kúra? — Igen, sokkal jobban érzem magamat. — Ennek igazán örülök, nagyságos asszonyom. A színész a csodálkozástól alig tudott szóhoz jutni e megszólításra, mig az orvos szaporán folytatta: — Kegyeskedjék talán, nagyságos asszonyom megmondani hírneves kollégámnak, hogy helyesen tette, amikor kegyedet a mi fürdőnkbe küldte és hogy a fáradozásom nem maradt eredmény nélkül. — De miért szólít engem nagyságos asszonynak? — kérdezte a színész, végre szóhoz jutva. — Miért? Mert hölggyel van dolgom. — És én lennék az a hölgy? — Kérem, hisz kegyedet hir\ TARSASAG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jóízű élcekkel mulattatni tud ja. Ezt pedig könnyen meg teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic eeket. neves kollégám úgy ajánlotta, mint aki gyerekágyból visszamaradt betegségben szenved. Ha elejét nem vesszük e dolognak, akkor nem lehetett volna többé anya. Aztán kiderült lassan, hogy a hírneves orvos szórakozottságában egy hölgy ajánlólevelét adta a színésznek. A dologban a legcsodálatosabb azonban az volt, hogy a fürdőkura, melyet a színész egy női baj ellen használt, ritka pontossággal, teljesen kigyógyitotta torokbajából. A színész azután megnősült és mivel bajának elejét vették, több gyermeke lett — a feleségének. VÁNDORMADÁR TÁVOZÁSA Vándormadár távozása, Falevelek lehullása Bánatomról, búmról beszél: Azt csircsergi, azt zizegi Minden madár, minden levél. Hej, de visszajön a fecske, Fán is zöldül még rügyecske, A szivem is majd feltámad, Csak nem hal meg, nem szakad meg Barna kislány, teutánad . . . CSÚCSA: EGY HALKULÓ ÉLET FINÁLÉJA Ma már tudjuk, ki volt Ady Endre, a' huszadik század magyarságának: idők fölött álló jósa, eljövendő végzetek és majdani felemelkedések harsányhangu hirdetője. A maga életében javarészt félreismert, kigunyolt lángész, akit sokan a hozzá közelállók közül sem ismertek fel a maga gigászi mivoltában. Volt azonban széles Magyarországon egy kis, fiatal úri leány, aki künn nevelkedett egy előkelő svájci intézet zárt portái mögött. S ebben a kisleányban végzetszerűen felderengett a hivatástudat: a hirtelen vége felé rohanó világcsoda mellé néki kell odaállnia, védőén fölébe terjesztenie asszonyisága szeretetét, hogy megkönnyítse ennek a sorsverte zseninek utolsó éveit. A csúcsai Boncza-kuria szülöttje volt ez e kislány, akit majdan költőurának egy játékos szótréfája a “csacsinszkából” lerövidített Csinszka néven vitt be a magyar örökkévalóságba. Az apa, a Boncza-kuria komor ura, elébb mit sem akart leányának erről a romantikus kilengéséről tudni. Csak nagynehezen nyugodott bele leánya választásába. Csúcsa jelentette aztán Csinszka erős kitartása folytán Ady életének kevés, nyugodalmas pontjai közül a legnyugodalmasabbat. Itt pihente ki zűrös életének örvényeit a fáradt költő. Emlékét az ellenfél is megtisztelte: Goga Oktávián, a néhai román miniszter-költő váltotta magához a csúcsai kastélyt, ahol Ady emlékét az utód is kegyelettel őrzi.
