Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-10-20 / 19. szám

4. OLDAL. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1958 október 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. LEÁNYNÉZŐBEN — Énnálam a házasságok nem az égben köttetnek , — szokta modani Noviczky Gá­bor, valahányszor leányának jövendő sorsa szóba került, a feleségével. Majd igy folytatta az a szegények és nincstelenek kiváltsága, de nálunk, ahol a vagyon a rang és a származás, befolyásolja két ember frigy re - lépését, ott az ilyesminél nagy meggondolást és kellő körülte­kintést kell gyakorolni. Noviczky Gábor gazdag em­ber volt. Hatalmas kiterjedésű birtokai, házai s iparvállalati érdekeltségei voltak s emellett mégis beteges ember. Egyetlen leánya volt Margit, aki termé­szetesen mindeme vagyonok­­nak egyetlen örököse. Érthető, hogy sokan pályáztak a kezére. Minden rendű és rangú fiatalok nyüzsögtek az elkényeztetett leány körül s mivelhogy szép is volt, nem lehetett ráfogni az udvarlók elég tekintélyes sere­gére, hogy csak vagyona miatt ostromolják. Szőke, magas nö­vésű leány volt. Olyanfajta szépség, amely minden hódí­tásra képes, őzikének becézték családi körben és bizalmas ba­rátai. Noviczky, látva betegségének konokságát, türetlmetlenül vár ta, hogy olyan ember tűnjön fel háza tájékán, akire végül is rábízhatja gyermekét és vagyo­nát. Igen ám, csakhogy ez eset­ben is, nem egészen a Margit szive szerint jöhetne létre a há­zasság, hanem az éleslátó apa Ítélete alapján. Margitnak volt már sok ké­rője. Volt köztük orvos, katona, birtokos, kereskedő, de még ha tetszett is ezek közül egyik vagy a másik a leánynak, az apa nem találta őket alkalmas­nak arra, hogy közülük akár­melyik is az ő veje lehessen. Maga Noviczky keményvágásu egyéniség volt. őszinte és nyers, az álkedvesség, a sima modor, az óvatos társalgási forma fel­bőszítette s az udvarló sereg, amely Margitot körülvette, sok bosszúságot szerzett ezért No­­viczkynak. Minél jobban ked­veskedtek a leánynak, annál inkább váltak előtte ellenszen­vessé. Nem szerette a gerincte­len csacsogókat, ő megalkotott magának egy emberideált a sa­ját képmására s ilyet keresett Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő. baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában Margitnak. És, minthogy ez, az ilyen eladó-lányosháznál szokás, nyakrafőre találtak ürügyet estélyek adására. Itt azután megjelentek mindazok, akik valamiképen számításba jöhettek. Ilyen estélyek hozták össze Margitot Ozoray Jánossal és Dévény Miklóssal is. Az előbbi egy patikus, a másik egy ki­sebb birtoknak a tulajdonosa. Margit szükebb választása e két emberre esett, de Noviczky to­vábbra is hajthatatlan maradt. — Ezek közül egyik se az én ízlésemre való. Ozoray sem és Dévény sem. Várjunk még — mondotta az apa, — ha nem jön olyan ember érted, akire én is azt mondom, hogy ez az iga­zi, ezekhez még akkor is rá­érünk. A leányt napokra elkeserí­tette apjának az ilyen kijelen­tése és egy alkalommal kitört belőle a keserűség: — Tudja meg apa, nem me­gyek férjhez! Kár is bárkit in­vitálni ezentúl hozzánk. — Leányom — szólt az öreg szigorúan, — ebbe nekem is lesz valamelyes beleszólásom. Jövő héten azértis megünnepel­jük a születésnapodat s eiTe az alkalomra ismét meghívok egy­­pár uj vendéget. Megértetted? A leány vállat vonogatva, minden ellentmondás nélkül kiosont a szobából. Noviczky, aki egyébként is szófukar ember volt, ilyen es­télyek alatt komoran ült a he­lyén, pipázgatott vagy szivaroz­­gatott s úgy figyelte a leánya körül lelkendező ifjúságot. Úgy ült az asztalfőn, mint egy szo­bor, aki se nem lát, se nem hall, valójában pedig éppen az ellenkezője volt. Pislogó szeme mindenkit keresztülvilágitott s az estély után megint csak azt motyogta magában, hogy: egyik sem! De eljött Margit születésnap­ja. A régi vendégek között két uj név is szerepelt a meghívot­tak listáján. Az egyik Kerekes Tihamér miniszteri osztályta­nácsos, a másik: Dán Gergely, volt huszárkapitány, aki most egy vállalat igazgatója. Az es­tély egy szombati napra esett s a meghívottak-csaknem vala­mennyien megjelentek. A régi hódolók egész serege vonult fel s a hódolók egész erdeje vet­te körül az estély hősét, a sző­ke Margarétát. Dán Gergely is megjelent. Polgári ruhában is keménytar­­tásu katonás férfi. Amint be­lépett az ajtón, rögtön magára vonta a társaság figyelmét s maga Noviczky fogadta s oda ültette közel a helyéhez. És ahogy ez már ilyen estélyeken szokás, minden vendégnek volt egyegy kedves bókja, egy kis udvariaskodó mondanivalója az ünnepelthez. Csak Dán Ger­gely ült komolyan a helyén, nem beszélt, nem bókolt, nem TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol /agy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előfizetési dij be­­vüldésére. kedveskedett, pedig ö is a leány miatt került a meghívottak lis­tájára, de ő, bárha ezt jól tud­ta, mégsem erőltette magára a mások kedveskedő, beszédes szokását, hanem megmaradt a maga természete mellett. A ke­mény, katonás, egyenes Dán Gergely maradt, aki meleg te­kintettel cirógatta Margitot, de nem árulta el, amit ő e perc­ben gondol. Szép teremtés, je­gyezte meg önmagában, kár, hogy annyi léhütő veszi körül s ezzel már el is intézte a szive ügyét s beszélgetésbe bocsátko­zott az öreg Noviczkyval. Ugyanakkor megszólalt egy ifjú: — Margitka, valami nagyon szépet, Önhöz méltót szeretnék mondani ez ünnepélyes alka­lommal, mielőtt poharamat ürí­teném az egészségére. De csak azt mondhatom, ami szerény ékesszólásomtól kitelik. Kö­szöntőm e sivár földre tévedt mennyei tündért, nemes No­viczky Margitot, születésnapja alkalmával s kívánom neki, hogy legalábbis százötvenszer ünnepelhesse velünk együtt ezt a napot. — Éljen! Éljen, a tündér! — harsogott a férjjelöltek hada. Dán Gergely mosolygott és szó nélkül vett részt a koccin­tások özönében. Most aztán megindult a tósz­­tok áradata. Mindenki túl akarta szárnyalni a másikat. Az egyik humorral, a másik ér­­zelmességgel, a harmadik ko­molysággal akart babérokat aratni s közben valamennyi szónok odapislogott Noviczky­­hoz, várva a mindent eldöntő hatást. De az öreg feléjük sem hederitett. Dán csak ült szótlanul és ko­moran a helyén és nagyon un­ta ezt a sok légüres hadarást. Noviczky is némán ült a he­lyén, erősen fújta a füstkari­kákat. Nem érdekelte a szócsa­ta. Ezerszer hallott bókok, el­csépelt frázisok, erőltetett szel­lemességek röpködtek a levegő­ben s hogy mindebből semmit ne is hallhasson, közvetlen ma­ga mellé ültette Dán Gergelyt s elbeszélgetett vele. Hogy mi­ről beszélgettek? Mindenről, ami vonatkozásban van a mai élettel. Szóba került az ipar, a kereskedelem, a politika, az ag­rárkérdés, csak éppen Margit nem. Noviczky éles tekintete \ TÁRSASÁG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja jiekik az abban olvasott vic­ceket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom