Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-10-05 / 18. szám

1958 október 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Megrándult, mintha szivén szúrtam volna. — Ne mondd azt Kelen! Mért mondasz ilyeneket? — Nekem olyan. — Csalódok Csak nem tu­dom . . . És megvonagíott. Az arca pirosra vált. S hallgatva álltunk, ő a kak­tuszokra nézett, én a kőfal mo­hos tetejére. És az én arcom még mindig szomorú volt. — Istenem, — szólalt meg végre. Tüdőm, hogy haragszol rám ... És én olyan nehezen vártam, hogy megjöjj... Any­­nyira megleptél: megváltoztál... Tudom, hogy haragszol rám. — Nem, — feleltem szomo­rún, — dehogy... — De haragszol. És azt is tudom miért. — Miért? Visszapillantott a kertbe, az­tán egyszercsak átkapta a nya­kamat : hosszan szoritott ma­gához. Megcsókolt. És az arca az arcomon maradt. Percekig éreztem a lélekzete forróságát. Aztán nedves szemmel, fülig pirosán nézett a szemembe. — Haragszol még? — Nem, — feleltem boldo­gan. S akkor megindult a beszél­getésünk a régi bizalommal. Márta elmondta, hogy őt nem adják többé iskolába. A házban marad. Átvette a kul­csokat és ő rendelkezik. Csak zongorát tanul tovább meg nyelveket. Aztán meg én mondtam el, mik töíténtek velem, mióta nem láttuk egymást. — Igen rossz helyem volt, — panaszoltam. Egy kamrából csinált szobácskábán laktam és kályha nem volt benne. 'Sajnálóan nézett rám. — Szegény Kelen, csakhogy túl vagy rajta. A jövő évre ne menj oda. így beszélgettünk a régi test­véri együttérzéssel. —Kijön este? — kérdeztem a végén. — Nem, — felelte nyugod­tan. Hiszen beszélgethetünk nappal is. Most már nem va­gyok annyira rab. Ide jöhetsz minden ebéd után, mikor a bá­csi alszik. Hallgattunk. Aztán ő mintha nem is szakadt volna szünet a beszélgetésünkbe, olyan han­gon folytatta: — Már akartam neked mon­dani, hogy miért magázol en­gem? Nem vagyunk már gyer­mekek. És te úri ember leszel. Jó? Elpirult. Visszatekintett a kertbe. — Most már megyek. És átölelt. A vállamra haj­totta a fejét, mint kisgyermek korában szokta. És a fülembe susogott: — Most már nem haragszol ugye? * Mikor a nyolcadikba járok, irok május elején a tanítóm­nak, hogy az érettségire fekete ruhát kell vennem, éshogy én restellek már továbbra is az Ákos ur erszényén élősködni, hát arra kéi’em: menjen fel a kastélyba, és kérjen abból a kétezer egynéhány forintból, amit az Ilona asszony hagyott reám. A tanítóm küldött ötven fo­rintot, s megírta, hogy Ákos ur bosszankodott: ha eddig nem resteltem elfogadni a pén­zét stb. A levél végén két sor: “Tudod talán, hogy himlő dúlt nálunk a télen. A kastély­ban is: szegény Márta kisasz­­szony, nem ismersz reá!” Megrendültem. Csak bámul­tam a levélre, mintha benne látnám Mártát, himlősen ék­telenül. Aztán a könny kibugy­­gyant a szememből. Szegény Márta! Szenvedett, feküdt, kín­lódott, — és én nem is tudtam róla! Az volt a szerencsém, hogy mindig jó tanuló voltam, mert az érettségi előtt volt he­tekben többet gondoltam Már­tára, mint a bizonyítványomra. Hogyan irjak neki? A tanitó semmiképen át nem adja a le­velemet. A kastélyba szóló leve­leket kulccsal zárta be a posta­mester a bőrtáskába. A másik kulcs Ákos urnái van. Az ugyan nem adja át az én leve­lemet. Ki ápolta? Ki vigasztalta? Az a zord ember bizonyára fe­léje se nézett. A nevelőanyja már akkor nem élt. Azon az őszön halt meg. A vén Luki is. Uj cselédek váltották fel a ré­gieket. Hogy ápolták azok Már­tát, akik csak pénzért ápol­ták? Nyomott szívvel utaztam ha­za az érettségi után. A tanítóm azzal fogadott, hogy a jegyzőnk kérdezett: se­gítő kellene neki. Még abban az órában meg­egyeztem a jegyzővel: teljes el­látás és tiz forint havonkint, meg a paksus-kraj cárok. Nekem a teljes ellátás tet­szett legjobban: legalább a nyárra már nem fogadok el Ákos úrtól támogatást. — Akár ide is szállhatsz már ma este, — mondta a jegyző: itt az iroda díványra szokták vetni a segédnek az ágyát. Kaptam rajta. Átvittem a holmimat. Magam raktam be a ruháimat a szekrénybe. És csak akkor eszmélkedtem: hogyan találkozók én ezentúl délutánonkint Mártával? hi­szen bent kell ülnöm napestig a hivatalban. S hogy péntekre megint csü­törtök következzen, másnap, mikor az Ákos ur látogatására gombolom a fekete kabátomat, egyszercsak betoppan az iro­dába. — Ni már itthon vagy? — Az este érkeztem. Épp most készültem, hogy . . . — Fölösleges. Nem szeretem JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 a hálálkodást. Mutasd a bizo­nyítványodat. És micsoda sza­márságokat Írtál a tanítód­nak? Elköltenéd azt a kis pénzt és mikor kilépsz az életbe, nincs semmid. A bizonyítvány jó. Mi pályára lépsz? — Jogra gondoltam. — Az nem szegény embernek való. Légy pap. Jelentkezz az esztergomi szemináriumban. — De . . . — Semmi de. Ha én azt mondom pap légy, hát másra ne is gondolj. Akarom, hogy pap légy. S elfordult. Adó-ügyben kereste a jegy­zőt. Emelték az adóját, bosz­­szankodott. A jegyző alázatosan magya­rázta, hogy a tiz hold uj sző­lőnek magasabb az adója, mint a szántóföldeké. Könyveket kapkodott elő, hogy bizonyítsa az igazát, s a homlokán verejték gyöngyö­zött. Azonban Ákos ur nem várta meg: bosszúsan fordult sarkon, elvonult, mint a dörgő zivatar. — Nem hagyom annyiban, — mondta a jegyző. Megharag­szik, megharagszik. Beküldőm neki a kisbirótól. — Felvisszem én magam, — feletlem, — délután felviszem. — Felviszed? No derék fiú vagy. (Folytatjuk.)----------—--------------­A MODERN FESTŐ — Egy férfi volt itt s azt kér­te, hogy másitsam meg egy kis­sé a festményen az orrát, — magyarázza barátjának a festő, aki egy kép előtt áll. — S mi a baj? — Nem tudom, hogy ezen a modern képen hova festettem az orrát? vévnApra, születésnapra VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján­dék minden magyar részére. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan äl&almas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­tításáig mert a szavak mellett I íl van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, «. n j- « tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára .......... >P £t. O U Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására..

Next

/
Oldalképek
Tartalom