Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-10-05 / 18. szám

4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1958 október 5. Amerikának, az egész világnak üzen Széchenyi, a “legnagyobb magyar” SZENT ISTVÁN KORONÁJA, ANGYALOS CÍMER, A KÁRPÁTOK HEGYGERINCE HIRDETI NÉPÜNK FELSZABADÍTÁSÁBA VETETT HITÜNKET A WASHINGTONI KOSSUTH EMLÉK­BÉLYEG ÜNNEPSÉGEKEN Maga Kossuth Lajos állapí­totta meg az országépitő Szé­chenyi Istvánról: “íme, a leg­nagyobb magyar..Illő te­hát, hogy az Egyesült Államok székesfővárosának eleddig leg­jelentősebb magyar vonatkozá­sú ünnepségén, az amerikai Kossuth szabadság-bélyegek ki­bocsátásakor Széchenyi fohá­szát, imádságnak is beillő jel­mondatát idézzük: “Magyarország nem volt; hanem lesz!” Az Amerikai Magyar Szövet­ség titkára közkívánatra kiesz­közölte a postaügyi minisztéri­um engedélyét, hogy ilyen kör­­feliratu diszpecséttel is ellát­hassák az ünnepség színhelyén beszerzett emlékboritékokat a bélyeggyűjtők. A valamennyi­,o^,ÁG% 'fwifi'Hi# ünk szivéhez szóló jelmondat közé Koszorús Gabriella festő­­művésznő nagy gonddal rajzol­ta be az angyalos címert — úgy, ahogyan arra a kivándo­rolt. magyarság óriási többsége visszaemlékezik. A hagyomá­nyos címert tartó két angyal a történelmi Magyarország déli határán áll, a Kárpátok vonala pedig szivárványként dicsfényt, glóriát fon a fejük felett... Kossuth Apánk bizonyára boldogan tekint le az Égből, születésének 156-ik ünnepén. A tiszteletére 160 millió pél­dányban kibocsátott amerikai emlékbélyeg ugyanis annak a közjogi ereklyének, a koroná­nak a képével indul útjára — amit inkább elásott, csakhogy a magyar nép elnyomójának a fejére ne kerülhessen! Bizonyá­ra boldogan látja, hogy a tör­ténelmi óhaza szimbólumát annak az ősi rögnek a körvo­nalai övezik, amiért oly sokat küzdött; de amit sohasem lát­hatott viszont, miután örökre búcsút vett az idegen túlerőtől ósszeroppantott Szülőföldtől. Széchenyi, a “legnagyobb magyar” és Kossuth, minden idők legkimagaslóbb “bujdosó” kivándoroltja ily módon Wash­ingtonban fogtak egymással kezet, az amerikai Belügymi­nisztérium disztermében. A SZÜCSMESTER VASLÁB AJ A Daughters of the Divine Redeemer R. D. #1 BOX 357 ELIZABETH, PA. KEDVES MAGYAR TESTVÉREINK, NAGYLELKŰ JÓTEVŐINK! Az Isteni Megváltó földön jártában egyszer igy szólt hall­gatóihoz: ,‘Bizony mondom nektek, ha bármit tesztek egynek is legkisebb atyánkfiái közül, nekem cselekedtétek.” Vagyis bárkivel szemben gyakoroljuk a .szeretet erényét, Ő úgy veszi mintha személyesen Neki tettük volna s úgy is jutalmaz meg érte. Meg vagyok győződve, hogy ti, kedves Magyar Testvéreink, hitelt adtok Krisztus szavainak. Ezért bátorkodunk hozzátok fordulni, hogy az ő. nevében segítséget kérjünk tőletek szük­ségünkben. Anyaházunk évről-évre szükebbnek bizonyul rendtagjaink befogadására. Ujoncnővéreinknek nem tudunk olyan megfe­lelő otthont adni, s ami még fájóbb, öreg és beteg nővéreinket nem tudjuk olyan ápolásban és gondozásban részesíteni a meg­levő épületben, amilyent a felebaráti szeretet gyakorlásában el­töltött élet alkonyán nekik nyújtani szeretnénk. Tehát az épít­kezést nem halaszthatjuk tovább. A Mennyei Atya gondviselő szeretetére és embertársaink, főleg a mindenkor nagy megér­tést mutató Magyar Testvéreink nagylelkű támogatására szá­mítva hozzáfogunk a Nagy feladathoz. Ugy-e nem zörgetünk hiába jó szivetek ajtaján? Ugy-e segittek felépíteni és berendezni egyelőre a legszükségesebb épületszárnyat, hogy a munkából kiöregedett és megrokkant nővéreink, valamint az Isten és felebarát szolgálatára készülő ujoncnőink otthont találjanak benne? Mindennapi imáinkkal fogjuk hálánk adóját törleszteni kérve Isteni Megváltónkat, hogy árasszon el titeket áldásai bőségével, álljon mellettfetek minden szükségetekben s ő maga legyen igen nagy jutalmatok itt és a boldog örökkévalóságban. Hálás szeretettel és imával, Mother M. Innocence Provinciális Főnöknő Tisza Pál szolgabirósága ide­­jénjén, Biharmegyében lakott egy szücsmester, aki arról volt hires, hogy egy olyan nagy vas­ládája van, amelyet helyéből elvinni nem lehet, mert nagyon nehéz, a tűzben nem éghet el, mert vasból van, feltörni, vagy idegen kulccsal felnyitni meg éppen lehetetlenség, mert tit­kos zára van úgy, hogy aki nem tanulta ki a módját, egész hol­ta napjáig babrálhat rajta, mégsem nyitja ki. Egy lakatos fia volt a szűcsnek, az csinálta neki a ládát remekbe. Lön, hogy egy szegény em­ber hallván a láda hifét, mi­után éppen egy nagyobb pénz­összeghez jutott, amit nem tar­tott bátorságosnak magánál tartani, azt gondolta magában: “Elmegyek a szűcs komámhoz, megkérem, tegye el ő ezt a pén­zemet a ládájába, ott aztán tel­jes biztonságban lesz.” A szűcs átvette a pénzt, be­tette a láda fenekére. “Úgy meg lesz az itt őrizve, hogy még a napvilág se jut be hozzá” — mondotta. írást persze még ab­ban az időben nem igen volt szokás adni semmiről. Az adó­sok akkor még nem tudtak írni, a hitelezők pedig nem tud­tak olvasni. Eljött azonban az ideje, hogy a szegény embernek szüksége volt a pénzre s elment a szűcs komához, hogy visszavegye. A szűcs koma ránézett cso­dálkozva és azt felelte: — Miféle pénzről beszél kend? Én nem emlékszem sem­mire. Sirt, könyörgött a szegény ember, de a szűcs nem emléke­zett a háromszáz forintra s még ki is nevette a szegény tu­lajdonost. Nagyon elbusult a szűcs rö­vid emlékezőtehetsége miatt a szegény ember s elment pa­naszra Tiszához. — Tekintetes uram, igy meg így jártam. — Hm, az bizony nagy baj, — mondta a főbíró — kivált, ha tanúi nincsenek. — Nincsenek kérem alásan. — Hát tudja mit, jöjjön el holnap, addig kigondolok vala­mi okos dolgot ehhez az ügy­höz. A szegény ember eljött más­nap. Tisza vidám arccal fo­gadta. — No, atyafi, l^t majd csak csinálunk mi is valamit. El fog menni kend a szűcshöz s még egyszer kérni fogja a pénzét. — Hiába való, — felelte — voltam én már ott tízszer is, rám se hallgat! — Ne okoskodjon, ha egyszer én mondom. A hajdúmmal fog­nak elmenni, csakhogy a haj­dúm átöltözködik tnarhakupec­­nek. A hajdú bemegy hozzá előbb, akkor kis vártatva kend nyit rájuk s kéri pénzét... A szegény ember a fejét csó­válta lehangoltan. De azért másnap mégis elmentek a haj-KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Cornier Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

Next

/
Oldalképek
Tartalom