Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-09-20 / 17. (18.) szám
4. OLDAL. KIS DONGÖ - CLEAN FEN 195 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Városi kert. Az utcák között hirtelen kilombosodó paradicsom. Gondosan megnyesett pázsit. A locsolónő, mint mesebeli kígyó tekereg a százszorszépek között. Viruló virágok, viruló gyerekek. Fürödnek a napban, mint vidám rucák a friss patakban, hajladoznak, viháncolnak. A virágok is, a gyerekek is. Korán van még. A nyár melegét ringató őszi délelőtt. A vonalasra gereblyézett, sárgahomoku utón két kisfiú játszik. Az egyik szőke, mint a búza. A napsugár úgy fénylik a haján, mint a kardlapon. A másik rövidhaju fekete. A teste is fekete, mint a cigányoké. Öt-hatéves formák. Egymás mellett guggolnak a földön pipacsszinü kis kantáros ruhában. A szemük is egyforma, csodálkozó, fényes angyalszem. Pedig nem testvérek, nem is ismerik egymást. Dehát a játék közben minden gyermek testvér, mint a felnőttek a munkahelyükön. Ott a munka, itt a játék rajzol közös vonást az arcra, közös mosolyt a szembe. A pirosra mázolt padokon ketten ültek egymással szemközt. A szőke fiúcska édesanyja és a fekete fiúcska édesapja. Az asszony horgol. A pamutgombolyag ide-oda gurul a pad vályújában, mikor a vékony ujjak rántanak rajta. A szőke asszony néha felemeli a fejét és rámosolyog a kisfiára. — Ne áss mély árkot, Péterke, mert jön a csőszbácsi és kikapunk . . . A férfi újságot olvas. Otthonról hozhatta, mert az átkötő rok, a fakó városi fák és a fakó TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, irjoD egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij betüldésére. papírszalag ott hever a pad mellett. Szemüveget visel és olyan közeltartja szeméhez az újságot, mintha szagolná. Pár sor után ő is megemeli a fejét, homlokára tolja a szemüveget és úgy pislog a fiúcska felé. — Nem vagy éhes, Palika? Süt a nap. Gyönyörű forró, aranyhullámokba gyűrűzik a fák lombja között. Süt a nap és kitárult, boldog mosollyal köszönti minden, a gyep, a bokvárosi gyerekek . . . Péter és Pál nem figyel a szavakra. Péter nem ás mély árkot és Palika nem éhes, mert süt a nap és ez most mindennél fontosabb. Péter az árokból kikerülő homokot szépen a váj at szélére rakja bádogvödrének élével. Két kis kövér tenyerével le is dögönyözi. Pál nem tud ilyet játszani. Jobbkezében egy görbekerekü nyomorékká lapított autót tart. Néha leteszi és rátenyerelve tolja maga előtt. De Pál ezt nem játékból teszi. Minden figyelmét Péter köti le, amint serényen ássa a titokzatos árkot. Pál nem tudja, mi lesz belőle, éppen azért érdekli a dolog. Közben azt gondolja, hogy az árok kiválóan alkalmas volna az ő autójának. Versenypálya. . . . Éppen beleférne. De sokáig töpreng, hogy egy lépéssel is közeledjék . . . Végre megunja a dolgot és odafut az apjához. — Apika, mért nincs nekem is olyan vödröm, mint annak. — És szurtos kis kezével oda mutat. — Neked autód van, kisfiam, abban is lehet homokot hordani. — De nem lehet árkot ásni, — topog Pál két apró fekete lába és a sirás első hangtalan hulláma ráncba gyűri a száját. Az asszony felnéz a horgolásból. Szemét pár pillanatig lehunyja, mintha az erős napsütés bántaná, azután odamegy a kisfiához. Kisimítja a fia homlokába hullott friss hajfürtöket, végigtörli a felhevült kis arcot, aztán valamit sugdoz néki. Mikor felegyenesedik hangosan mondja, hogy a túlsó pádon is meghallják. — Játszatok szépen együtt ... — Aztán visszaül a helyére és tovább villognak a horgolótűk. Péter leteszi a vödröt. Hol a vödörre néz, hol Palikára, akinek arcán most mázolgatja el a könnyeket az apai zsebkendő. Péter két lépést tesz a pad felé, aztán visszapislog az anyjára. Az asszony biztatóan mosolyogva bólint. Erre Péter karjait lóbálva elszántan lép Pál elé. De nem szól. Pál még szipog és az orrát dörzsöli az öklével. — Látod, ez jó kis fiú ... — mutat Péterre az apa. — Ez nem sir, nyafog mindjárt. — Hogy hívnak, kisfiam? Péter nem válaszol, de megfogja Pál karját. — Gyeje játszani, odajadom a vödjöt... Pál szeme felvillan. Még ugyan hitetlenül nézi a “jófiut” és tanácstalanul néz az apjára. Az apa összetolja a gyerekeket. — No, menjetek szépen. Palika, köszönd meg a vödröt és vigyázz rá, hogy szépen visszaadhasd. A két gyerek megindul. Öszszeakasztott kezük egymásba marad. Egyszerre Pál megszólal, az idősebb, erősebb hangján. — Azt hiszed félek tőled? ... — és sötét szemét összevonja. Péter nem válaszol, de elengedi Pál kezét. Erre az nekiiramodik és ráborul a vödörre, mint fotball-kapus a labdára. A vödröcske, persze begörbül, meghorpad, de ezt Pál nem veszi észre, csak diadalmasan üvölti: — Most már az enyém, most már az enyém ... Péter azonban látja a horpadást. Az apró kezecske ökölbe szorul, de mielőtt üthetne, felcsattan az asszony kemény hangja: / — Péter! És a méregbe szorult kis kéz kisimul. A szőke fürtök ráhullanak az édesanya vállára. Most már ő is bömböl. — Nem jeszek jó fiú, nem jeszek jó fiú ... Pál is sir az apja ölében, de ő attól, amit az apja tenyerétől kapott a. pirosnadrág puhább felére. A két siró gyerekfej felett az asszony és a férfi összepillant. A férfi pillantása bocsánatot kér, az asszony elnézően mosolyog és megbocsát. Pál büntetésből a pad mellett áll háttal a virágoknak, bacosan, sötéten néz maga elé. Az apja odalép a szőke aszszonyhoz. Bemutatkozik. Balkezében a horpadt vödör. — Holnap megveszem a vödröt, amit a kisfiam tönkre tett. — Szót sem érdemel, — válaszol az asszony és odábbhuzza a pamutot. — Tessék leülni! A férfi szemüvegére süt a napfény. Bántja a szemét a nap sütés hát leveszi szemüvegét és megtörölgeti, úgy int a szemüveg nyelével a fia felé. — Meg kellett büntetnem. Csúnya szokásai vannak. Sok pajtásától rosszat lát, sajnos, én csak ilyenkor, rövid szabadságidőm alatt, lehetek vele. Máskor az ovóda, házi leány — És az édesanyja? — szólt közbe az asszony. — Két éve temettem, szegényt, — válaszolta halkan a férfi. Mély csend lett. Az asszony kezében megálltak a tűk. Maga elé nézett a földre, ahol Péterke árka futott szabályos körbe. — Én is két éve temettem az uramat... A pamutgomolyag lecsúszott. Péterke és a férfi egyszerre kaptak utánna. Péter gyorsabb volt. — Most az enyém. — Dobd, majd elkapom. És labdáztak. Péter a könynyein át mosolygott és a férfi visszanevetett rá. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. ■■■■■■■■■■■■*■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■• Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGTAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára szállitási díjjal 1 dollár Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
