Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-06-20 / 12. szám

1958 junius 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Mi a házasság? Még ez is kérdés? — monda­ná a két galamb. Hát: turbéko­­lás, csókolódzás, kerengés a bol­dogság szárnyain a menyország' í'ószás felhői között. Vagy be­széljünk röviden: A házasság vállalkozás arra, hogy az egy­­beházasulók boldogok legyenek egymással. Itt a hiba! A házasság nem csupán bol­dogsági társasvállalat. Szenve­dések is vannak az életben. Tehát az egybekelők azokra a szenvedésekre is vállalkoznak. Ccakhogy addig kiki a maga baját szenvedte, az egybekelés után már a másik baját is. Nem minden hónap május. Vállaljuk, hogy együtt éljük át a májust, vállalnunk kell, hogy együtt éljük át a későbbi viharokat is, rossz terméseket, fagyokat, sovány éveket. Erről persze csak a pap be­szél mikor esket. De a pohárkö­szöntők a nászasztalnál, a ró­zsaszínű telegramok csak a bol­dogságról beszélnek. S a két kábult fiatal mit is gondoljon egyebet: — Végre hát itt a boldogság! Ezentúl nincs az életben sem­mi egyéb, csak boldogság! A házaságnak mindig az együttérzés a fundamentuma. Az együttérzés. Egymás körül kerengő por­szemek vagyunk a végtelenség egy sugarában. Nő és férfi azo­nos porszemnek látszik, azonos léleknek. És mégse azonos. Va­lamiképpen kétféle. Miért két féle? A mindenség egy rejtett világának titkai kö­zé tartozik. De a kétféle lélek, a kéféle élő porszem, nagy összevissza­ságban kevereg egymás körül. És társulást keres. Mindenkinek megvan a ma­ga társa. Mintha a két lélek egy volna, ott ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a Földön, ezen a rendetlen csil­lagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egy­mást, különben örökre hiány­zik a szivének a fele. S ha meg nem találja egy­mást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedé­sét, szivének a hiányosságát, csonkaságát. De ha megtalálja egymást és egyesül a földi társadalmi for­mák szerint, amelyek neve há­zasság, akkor a két lélek együttélése szent és megnyug­tató. A nőtlen embernek csak la­kása van. A családosnak ottno­­na. Ha nincs is gyermeke, ak­kor is otthona. És aki megta­lálta az igazi párját, az ugyan nem gondol olyanokat, hogy a férfi a nőnek az életét szolgálja a maga életével. Mert a nő éle­te az ő élete. Tehát a maga életét szolgálja, mikor a nőnek az életét szolgálja is; valamint­­hogy a nő is, mikor a férfit szolgálja a maga életével, a ma­ga életét szolgálja. Az ilyen házaspárnak a szi­vében mindig zeng az angyalok zenéje, a szeretetnek minden muzsikánál szebb harmóniája. Ti ketten-hárman nem azt néztétek a nőben, ami benne becsülni való, hanem azt, ami gyöngeség benne. S ha nézté­tek is, láttátok is, nem azért nem vettétek el, amit gondol­tok, hanem azért, mert lelke­­tekben nem éreztetek vele együtt, nem voltatok eggyek. Mi az egység? Csak én tu­dom. Gyerekkoromtól fogva éreztem én azt, és akkor érez­tem leginkább, mikor érzéste­­len emberek elválasztottak tőle, a felemtől. Dehát elmondom én is, hogy hogyan maradiam agglegény? * Az én történetem annyira a gyermekkoromban kezdődik, hogy nem is emlékszem rá, ho­gyan kezdődik. Az első emlékem az, hogy egy vén cseléd-asszony agyba­­főbe csapkod a tenyerével, s vé­gül rúg is egyet rajtam, hogy az utca porába bukók. — Ki vettetlek a kastélybul! — rikoltja. Cudar kölyök! Ki­vettetlek. Nem játszol többet a Mártával! S kézen ragadja a Mártának nevezett leánykát: hurcolja a kastélyba. Mert az volt a bűnöm, hogy a kastélybeli kisasszonykával kiosontam a parkból. Muzsika­szó zengett a faluban. Búcsú volt vagy mi. A faluvégen a kocsmában táncolt a fiatalság. A kocsma mellett meg a gye­rekek táncoltak. Márta is meg­mozdult: forgásnak indult. II- legette a lábát, ringatta a de­rekát. Szól a muzsika. Márta karon kap: — Táncolj hát! Mit tehetem? Táncoltam vele. Kis, inges-gatyás, mezítlá­bas gyerek voltam akkor. És én is a kastélyban laktam. Az igaz, hogy csak a cselédek között. De ott laktam. És játszótársa voltam Mártának. Az én apám ugyanis bognár volt az uradalomban. Öt éves se voltam, mikor meghalt. Akkoriban történt, hogy a kis Márta a kastélyba került. Ő meg még' nálamnál is árvább volt. Az uraság lett a gyámja. A kisleány akkoriban sokat sirt. Hiába adtak babát és ké­peskönyvet a kezébe, az any­ját rivogatta. — Hol a mama? Mamához vigyenek! Az anyám valami ügyben járt akkoriban fenn a kastély­ban, és én is vele voltam. A kis Márta rámbámult. Én az anyám szoknyája mögé búj­tam. Márta utánam kandikált. Bújtam a másik oldalra. Márta kacagott. Anyámnak ott kellett JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 hagynia aznapra. Másnap reg­gel már küldtek értem. így szoktam be a kastélyba, így szokott meg Márta is. És­­hogy az anyám is meghalt, en­gem bentmarasztottak a kas­télyban. De mondom, én ezekre már nem emlékszem, csak nagyobb koromban hallottam már. Én csak arra napra emlékszem tisztán, amikor Ilona asszony megvert és fenyegetett, hogy kivettett a kastélyból. A verést csak elviseltem vol­na, de hogy kivetnek, gondo­latnak is gyötrő volt. Hova menjek, ha kivetnek? Ki ad ennem? Kalácson éltem, ke­nyeret se kapok? Hol hálok? Éshát örökre el leszek-e szakít­va Mártától? Elszorult mellel követtem őket, — félő távolságban per­sze. A kis Márta riva futott a siető asszony mellett. Én bizo­nyára sápadt voltam. Befordultak a nagy cifra vaskapun. Átmentek a napsü­tötte előkerten. Bementek a kastély tornácának az ajtaján. Én künn maradtam. Szepeg­­ve füleltem: verik-e Mártát odabent? (Folytatjuk.)----------------------------­(►- yyg, L a jtfm a __ LEGÉNYKEDÉS — Ugy-e nem mersz velem verekedni, — mondja egyik ember a másiknak, akik italo­zás közben összevesztek, az­után, hogy az italmérőből han­goskodásuk miatt kiutasítot­ták őket. —Merni merek, csak nem akarok, mert a feleségem ki­találná, hogy verekedtem s ő azt nem szeretné. — Hogyan találná azt ki? — Mert látná, mikor az or­vos elmegy hozzátok, hogy be­kötözzön téged. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli »telefon: LOrain 7-7998 AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett írt van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, ey er» tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára............. «P äi . ö U Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden uj’onnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom