Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-06-05 / 11. szám
4. OLDAL.KIS DONG0 — CLEAN FUN 1958 junius 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. “MIHÁLY SÓGORT MEGGYILKOLTÁK” A júliusi nap tarkára csókolta a szőlőszemeket s a nagy, csipkés levelek között megbújt fürtök vidám szüretről, kurjantós farsangról regéltek. Kárász Mihály bácsi tenyerével a szeme elé ernyőzött, átnézett a Dunán a “Tusó félre”, aztán meg dörmögött: — Jó idő lesz. A levegő jáccik. Azzal bement a szobába, aliol Juli néni éppen a Ferkó gyereket agyabugyálta, mivel öltöztetés közben észrevette, hogy a huncut sehonnaija már megint kicsuszkálta a bugyogóját, pedig csak a minap vetette rá a nagy bársonyfoltot az ura rossz nadrágja szárából. Mihály bácsi megvárta, mig az asszony kiadta a gyereknek a mindennapi rendes adagját, akkor aztán közelebb lépett hozzá: ját, hát igy, meg úgy lesz, felkanyarodott a padlásra, vágott egy darab szalonnát, aztán kenyér mellé tette, belehengergette a fehér kendőbe s mikor elkészült vele, a tarisznyát urának nyújtotta: — Mikorra gyün ke haza? Mihály bácsi vállára csapta a tarisznyát: — Urangyalra, — mondta tompán, aztán lassú, kimért lépésekkel elballagott a szőlőhegy felé. Csak a pipája felcsapó füstje jelezte, hogy merre jár. Ment-ment. Magasan járt már a nap, mikorra a szőlőbe ért. Meleg volt szörnyen. Mihály bácsi megizzadt, meg el is fáradt, meg hát a mandulafa alatt olyan szép puhán zöldéit a fü, meg hát az árnyék is odavetődött, meg hát, mit árt azzal, ha egy kicsit leül a mandulafa árnyékába arra a szép puha fűre? Van még elég idő estéiig. Akár a lelkét is kidolgozhatja, ha éppen arról van szó, — gondolta Mihály bácsi, azzal letenyerelt a hüs fűbe és lassan leeresztette magát a mandulafa alá. Pompás ülés esett. Hátha még hanyatt is dőlne! Miért ne? Ha már egyszer pihen, senki sem kéri tőle számon, hogy fekve pihent-e, vagy ülve. De meg nem gyerek ü, hogy vigyázzák a tetteit. Azért is hányát fekszik! És hanyatt feküdt. — Tegyé a tarisznyámba valami harapnivalót. Az asszony ránézett: — Emén ke? — E\ — Hová? — A szőlőbe. Az asszony nem kérdezett többet. Miután még megfenyegette a gyereket, hogyha még egyszer kicsuszkálja a nadrágSZFRETFTTEL kérjük ÖNT ha hátralékban van előfizetési dijával, iziveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize tési dijat lejáratkor meg fizeti. Az ég tiszta, nyílt tekintete az arcába kéklett, csend volt, mély, édes paradicsomi csend, csak néha dongott a darázs a tarkáló fürtök között. Mihály bácsi nézte az eget, hallgatta a darazsak dongását s mindez olyan nagyon jó volt, a gyermekkorát juttatta eszébe és úgy érezte^ mintha a puha fü volna a bölcső, a darazsak dongása az altató dal és . . . és . . . Mihály bácsi bozontos szempillái húzódoztak, kinyíltak, laposabban, s egyszerre csak lecsukódtak és úgy maradtak. Mihály bácsi elaludt . . . Már dél volt . . . Már este volt . . . Már a csillagok is lekandikáltak az égről . . . Mihály bácsi még mindig aludt. Juli néni főzte a vacsorát s mikor a harang Urangyalra kondult, kiállt a kiskapuba. Mihály bácsi nem jött. Juli néni beszaladt a konyhába, megkeverte a paprikás krumplit. Mihály bá9si még mindig nem jött. Már a Ferkó is megkapta a magáét úgy a vacsora, mint a fenekelés szempontjából, már le is feküdt, már a tűz is elaludt, már Juli néni ötvenszer is kiállt a kapu elé, de Mihály bácsi csak nem jött. — Hun a csudába lehet ez az ember! — emésztette magát Juli néni. — Bizonyosan bementek a pincébe. Oszt csak éfélre keveredik haza. Dult-fult, nyugtalankodott s ezer keserves sóhaj tozás közben csak úgy ruhástul lefeküdt az ágyra. De biz’ éjfélt is elütött az óra, de már hajnalodott is. Mihály bácsinak még csak hire se volt. Mikor a reggel is elérkezett és Mihály bácsi még mindig nem keveredett haza, Juli néni mérgelődése hirtelen félelemre változott: — Megőték! Ecsaták. Oszt bedobták a Dunába! összecsapta a tenyerét: — Szentséges Isten! Arra ment a szomszéd, az esetet elmesélte neki. Aztán a komának is, aztán mindenkinek, aki csak a háza előtt elment. Utóbb már tudta mindenki, hogy Kárász Mihály bácsi-elveszett, megölték, beledobták a Dunába. Annyi ember álít a ház előtt, mintha processzióra gyülekeztek volna és a hátborzongató, rémes történetek csak úgy röpködtek a levegőben. Mindenki tudott valami hasonlót, az eltűnés felől mindenki más véleményen volt, csak afciban az egyben voltak biztosak, hogy Mihály bácsit megölték. A sógornak hirtelen gondolata támadt: — Ki köll dobultatni. Oszt, aki tud rula, jelenese be! A nép elszaladt a községházára, a dobos nyakába akasztotta a dobot és dobolt. Mire végigjárta az utcasarkokat, már dél felé járt az idő. De biz a dobolásnak sem volt eredménye. — A jóságos Isten tuggya csak, hun lehet a’! — sóhajtozott a komaasszony — a főd nyet-e el, az ég szakatt-e rá, az Isten tuggya! Fazekas Gyuri kiszólt a tömegből: — Hová ment tegnap, mikó elment? — A szőlőbe. A legénynek gondolata támadt: — Hátha ott van, — okoskodott. — Nézzük meg! A tömeg fölkerekedett s mint rajzó méhraj, megindult a szőlő felé. Elől ment Juli néni, utána a komaasszony, aztán a sógor, a koma, — az egész falu. Mihály bácsi meg ezalatt aludt, hortyogott, viaskodott az álommal. Fazekas Gyuri megjárta a harcteret, értett hát a terep átkutatásához, azért hát azt javasolta a népességnek, hogy fejlődjenek rajvonalba, mert úgy jobban át lehet kutatni a szőlőt. A tömeg hát raj vonalba fejlődött, minden barázdába került egy ember, aztán Fazekas Gyuri jelére megindultak. Nézték, keresték Mihály bácsit. A komámasszony barázdája vezetett a mandulafa alá. Amint a tisztásra ért, megdöbbent, aztán nagyot rikkantott: — Krisztus, anyám! A tömeg a fa alá tódult. Mihály bácsi aludt, álmodott. Azt álmodta, hogy kisgazdaképviselő-j elölt s a választói tisztelgő látogatást végeznek előtte Juli néni ráborult az urára: — Mihál, én jó emberem! Mihály bácsi az ismerős hangra felpillantott, aztán felült. A tömeg kimeredt szemekkel suttogott: — Él! A kisbiró szörnyű zavarában a dobra vágott. Mihály bácsi szeme felragyogott a tömeg láttára, azt hitte, az álom folytatódik és megszólalt: — Tisztőtt választó polgártársaim! Buy U.S. Savings Bonds Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 Inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ára szállítási díjjal 1 dollár Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigai — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
