Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)

1958-11-20 / 21. szám

1958 november 20. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Mikori az újság? Nincs rajta dátum. Dehát minek is? Nem mindegy-e, hogy hétfőn történt az eljegyzés vagy szerdán? Ré­gen nem történhetett, mert a hirlap papirosa még fehér. A fő az, hogy Márta megvált tő­lem, félretett. Félretett!!! Fél­retette a szivemet. Lehetsé­ges-e? Lehetséges e, hogy ő is csak olyan cifra értéktelen mint más olyan nő, hogy aki­nek a nyakába dobják, ahhoz simul? Mintha hideg kigyók kanya­rogtak volna át a mellemen. Micsoda csalódás!!! S még csak azt sem gondol­hatom, hogy erőltették. Mert­­hiszen, ha leány szüleit menti meg valami nyomorúságtól, an­nak van mentsége. Dehát kit ment ő? Nem mondhatja-e meg őszintén annak a férfinak, hogy nem szeréti? Nem mondhatja-e akár az oltárnál is: kényszeri­­tettek! Úgy éreztem, mintha leom­lott, eldult, elégetett, kihalt vi­lág volna a lelkem, s a gondo­lataim némán átszálló hollók csupán. Élhetek-e tovább? Mi célja annak, hogy tanuljak, küzköd­­jek, vergődjek? Márta a másé, a másé! A világrend felfordult az ér­zésemben: mintha az Isten trónjára a Sátán hágott volna, s ezen a reggelen adták volna át neki a mennyország kul­csait. Hogyan mentem ki a házból, nem tudom. Csak egyszer ott álltam a Dunaparton. Emberek jöttek, mentek, nyüzsögtek. Mit jönnek, men­nek nyüzsögnek?! Az élet merő értelmetlenségek zűr zavara. Bolondok! Csak egy ér vala­mit: Meghalni, meghalni! Fe­küdni a földben, még ott is há­tat forditva a világnak, és nem érezni többé semmit! Mennyien mennek a hajóra. Hova megy az a hajó. Arrafelé, amerre ő lakik. Hátha én is mennék? Belevetném magam a vizbe. De nem ott, feljebb, fel­jebb, csaknem Pozsonynál. Úszók ha az élet-ösztön kész­tet, de végre is elmerülök, egyet horkantok még, aztán csak a viz visz tovább némán, hide­­gülten. És visz a viz, és visz, ringatja a holttestemet: és oda­teszi majd szépen a park aljá­ra, a kanyarodéhoz, ahova a holttesteket szokta sodorni. Csakhamar megismernek, ő is megnéz... De nem: irok neki előbb! Hi­szen az eljegyzésre illő, hogy gratuláljak! Oh gratulálok, gratulálok! Bementem egy trafikba. Le­vélpapirost kértem. Megírtam ott a pulton. “Márta, Márta! Neked nem­csak az élők gratulálnak, ha­nem egy halott is.” A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Az hittem elájulok, mikor alájairtam a levélnek a neve­met. A mellemre mintha ma­AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­tításán, mert a szavak mellett i íl van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, «. n (- n tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára .......... «P . O U Vidékre 20 cent portóköitség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legailkalmasabb az angol nyelv megtanulására. lomka nehezült volna, a lélek­­zetem elállt. — Kérem kisasszony, — re­­begtem a trafikos leánynak, — irja rá a cimet, olyan reszkető ma a kezem. Bedobtam odakünn a levelet a postaládába. Egy bosnyák ácsorgott ott. A portékái közül valami a sze­membe csillant: egy revolver. Nagy durva, feketeagyu revol­ver. Az agya a szokásos bos­nyák cirádákkal van beöntve. — Van-e patronja is? — Az nincs, de itt a vasárus­nál adnak. Megvettem a revolvert. A patronokat is. Biztosabb, ha szivén lövöm magamat és úgy dőlök a vizbe. Betettem a re­volvert a kabátom külső zsebé­be, s a hajóra mentem. Egy perc múlva indult. Kiül­tem a padra a korlát mellé, s néztem a vizet, — a siromat. Márta! Márta! Á neved eddig édesség volt nékem, mint a mézcsepp, mely a nyelven elolvad. Ma keserű, mint az épeszin méreg, amely­ből egy korty lélekzetszoritón megbágyasztja a szivnek dobo­gását. Márta! Márta! A neved nékem napfényem volt eddig, meleg napfény, aminő tavasszal bimbót, virá­got fakaszt a réten, erdőn. Hi­deg felhő ma, amelytől elsá­pad a Duna fényes tükörképe is, s a fázó virág arcán har­mat ül. Márta! Márta! A neved eddig szivem zenéje volt, egy láthatatlan kisangyal­­bandának üdvösségét zümmö­gő zenéje. Ma a neved csak egy halk jaj kiáltás. Jaj kiáltás szivem mélységében! Jaj kiál­tás, amelytől összeomlott szép reményeink tündérpalotája. Napja kialudt. Csillaga lehullt. S maradt utána fekete sötét­ség, — hideg halotti csend... Egy utazó telepedett mellém a padra s egy percre kizavart a gyászos gondolatokból. De az­tán megint elmélyedtem. Könnyben lábbogó szemmel bá­multam a vizre. Csak arra ocsúdtam fel, mi­kor az utazó megszólalt: — Fiatal barátom, mi baja magának? Ez a szó: Mi baja? megrá­zott. A könny elöntötte a sze­memet, s végigcsordult az ar­comon. Hát van valaki a vilá­gon, aki azt kérdezi, mi bajom? Rátekintek. Potrohos öregur: fehér bajszu és piros arcú. Csu­pa jólét és egészség. Még a fü­le is vastag és piros, mint a kopasz angol hizóé az Ákos ur majorjában. A kezében kame­­ol-fogantyus sárga nádbot. Ap­ró ráncos szeme, meleg, jóaka­­ratu, szinte nőies. — Maga nem jóban töri a fe­jét, — mondotta szelid-dor­­gálón. És a zsebemhez nyúlt: kivet­te a revolveremet. Olyan köny-JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 nyen beledobta a Dunába, mintha narancshéj volna. — Az élet nagy érték, fiatal barátom. A revolver nem nagy érték. De ha sajnálja, megfi­zetem. S rátette a kezét a kezemre. Szerető hangon kérdezett: — Mi baja? Szerelmes maga! Fogadok, hogy szerelmes. No­csak vallja meg. Bolondság. A nő csak addig érték, ameddig angyal. Azontúl nem érdemes egy gondolatba sem. Csak bámultam rá. Úgy érez­tem, mintha apám lett volna, arra jogosult valaki, hogy a sorsomról beszéljen. A könny dőlt a szememből. — Igaz, — mondottam szinte fuldokolva. — De ez a nő gyermekkoromtól párom volt nekem. És én soha nem hittem volna... soha nem hittem volna... soha nem hittem volna... Nem bírtam többet mondani. Beszélt, vigasztalón beszélt, ahogy csak az életet ismerő öregurak tudnak. De én csak a hangját hallottam. Csak akkor kezdtem figyelni rá, mikor már a sirás megköny­­nyebbitett. — Nézze barátom, — mon­dotta, — maga gyökeresen ki­heveri ezt az izgalmat, ha kii­mát és miliőt változtat. Kik magának a szülői? Elmondtam neki, ki vagyok, mi vagyok. (Folytatjuk.)----------------------­— Nézd meg- az estilapot, meglátod benne a legújabb di­vatról a képeket. — Biztos, hogy abban lesz a legújabb? Nem jelent meg az­óta egy újabb esti lap, mely a legeslegújabb divat képeit hozza?. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom