Kis Dongó, 1958 (19. évfolyam, 6-24. szám)
1958-11-20 / 21. szám
1958 november 20. KT« DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL Gyermekrovat A PICI PACSIRTA A pici pacsirta, mért zeng: olyan szépen — Ha a rózsahajnal felpirul az égen?'' Azért zeng oly szépen a pici pacsirta: • Mert kedves zenéjét az Ur Isten irta. Mi is úgy gondoljuk, hogy szépen danolunk, Hisz apáink nyelvén, ime szép dalt mondunk. Nem is mondanék ám, sem szóban sem dalban: Ha rá nem tanitnak magyar iskolában. így mi tudni fogjuk, hogy magyarok voltunk; S nemcsak voltunk, hanem azok is maradunk.----------------------—— A BÉKA ÉS AZ EGÉR Egy egér futkosott a patak mellett s át szeretett volna azon iutni, de mert úszni nem tudott, ez lehetetlen volt. Meglátott egy békát és kérdezte: Miként juthatnék át a vizen? A béka azt a tanácsot adta, hogy üljön a hátára, majd ó átviszi. De nehogy lecsússzon róla, hát egy vonalat vett s a lábához kötötte egyik végét, a másik végét pedig az egér farkához. A béka, — hátán az egérrel, — beugrott a vizbe és úszni kezdett. Mikor azonban a viz közepén voltak, kezdett lemerülni, a vizbe s maga után húzta az egeret a viz alá. Az egér, látván a béka szándékát, hogy a vizbe akarja fullasztani, küzdeni kezdett a békával s mig igy tusakodtak arra repült egy héja, meglátta a vizben küzködő egeret, lecsapott rá és felrepült vele. A béka, mely a fonállal az egérhez volt kötve, vele együtt. A héja azután fészkébe repült s mind a kettőt megette. így járnak az álnok emberek is, akik kárt akarnak okozni, felebarátjukkal igazságtalanul cselekedni, önmaguknak is ártanak. Elpusztulnak azzal, akit el akarnak pusztítani. TÖBBEKNEK Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, irjoc egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij be küldésére. A JÓ GYÓGYSZER Meggyógyult egy kedélybeteg, akin a tudomány nem tudott segíteni. A Kis Dongó első számát a betegágyban olvasta s mire közepére ért, felkelt s azóta majd kicsattan az életvidámságtól.--------------------------SZÉP KILÁTÁS ZSUGORI: Ah, plébános ur, már érzem, hogy meg kell halnom, bárcsak elvihetném magammal aranyaimat. PAP: Ne kívánja ezt, mert azon a helyen ahová Ön kerül, úgyis elolvadna az. — Mindig szenvedélyem volt a nyelvtanulás. Most kezdek tanulni eszperantóul. — Akkor egy jó tanácsot adok: olyan mestertől tanulj, akinek ez az anyanyelve!----------------------------GYERMEKSZÁJ — Mondd, fiam, mit csinálsz akkor, ha a tested piszkos? — kérdi a nagynéni. — Fogok egy szappant és megmosom, — feleli Pista. — Nagyon jó! No és ha a lelked piszkos? — Akkor gargarizálok.--------*aSy —-----■ SZERKESZTŐSÉGBEN — Hoztam egy tucat verset szerkesztő ur, — mondja egy fiatalember. — Mi a foglalkozása? — kérdi a szerkesztő. — Költő vagyok. — Imi, olvasni tud?---------sej --------PRAKTIKUS EMBER Férj: Vedd tudomásul Anyukám, hogy jelentkeztem egy éjjeli őri állásra. Feleség: Miért? Férj: A gyerek egész éjjel sir, aludni nem tudok, hát miért ne keressek pénzt, — ha már úgysem alszom — az alatt az idő alatt is.--------------------------VENDÉGLŐBEN Vendég: Pincér, ez a marhaszelet kicsi és kemény, alig lehet megrágni. Pincér: Akkor örüljön neki, hogy kicsi, mert ha kemény nem kell sokáig rágni s igy legalább nem törnek bele a fogai. A NAGYENYEDI KÉT EÜZFA (VERSES ELBESZÉLÉS) Jókai Mór hasonló cimü elbeszéléséből irta: TRIZNAI JÓZSEF (2-ik folytatás) A labanchoz átállt, hogy meg ne ismerjék, Megváltoztatta a régi kuruc nevét. Megpróbált magának olyan nevet adni, Mit a bolond kuruc nem tud kimondani; Ha csak ki nem töri benne saját nyelvét, De maga se tudta a neve értelmét. Éppúgy más nevük volt a kuruc basáknak, Kik rendszerint oláh neveket használtak. Abban az időben két nagy veszedelem Zavarta Enyednek nyugalmát szüntelen. Az egyik Balika, kurucok basája; Rettegett a környék neve hallatára. Tordai-Hasadék sziklás barlangjában, Úgy élt, mint egy várúr, dúskált lakomákban. Ezért a barlangot ma is a nép szája Ügy hívja ottan, hogy a “Balikavára.” A másik két labanc, előbbinek mása; . Trajtzigfirtzig vezér s Borembukk a társa. Amilyen tréfásak ezek a csúf nevek, A viselőik is olyan ügyetlenek; Sőt néha kegyetlen, vérengző alakok, Kikről a közhír jót sohase mondhatott. Velük ijesztgette az anya rossz fiát, így csúfolta egymást az enyedi diák. Kálvinista gyerek, — ha volt esze annyi, — Ha tudott lúdtollból kalamust faragni; Anyja pogácsát tett bőrtarisznyájába, Apja meg csizmát vett neki a vásárba’; Azzal őt szekerén elvitte Enyedre S a nagy kollégium udvarán letette. Otthagyva rábízta a maga sorsára, Azontúl nem is volt több gondja reája. A fiúcska felnőtt, széles lett a válla, Megemberesedett, kinőtt a szakálla. Teletömték fejét, — Isten tudja hánnyal, — Sokféle érdekes, hasznos tudománnyal. Zene, tánc tiltva volt, de egyéb vígságok Sem örvendeztették a benti diákot. Minden kisértéstől gondosan elzárták, Vigyáztak reája, őrizték az álmát. Óvták a gonosztól, védték ifjú lelkét; Egészségben, hitben szépen felnevelték. Csináltak belőle papot, szolgabirót, Vagy tudós professzort, deákul tanítót; Amire kedve volt és az esze tellett, — Kicsi, vagy éppen nagy szerencséje mellett, — Anélkül, hogy apja és a szülőanyja Egyszer is a fejét törte volna rajta. Ez a kollégium volt az édesanyjuk, Falai közt telt el örömük bánatuk. Fogadott fia e tisztes matrónának, Minden évben kitett legalább hatszázat. Százezer forintnál több volt jövedelme, Melyből a fiait szépen felnevelte. Híres tanárai, hatalmas könyvtára, Nagy hatást gyakorolt mindegyik diákra. A tudós Tordai-Szabó Gerzsony uram, Mint rektor tanított a kollégiumban. Nagytiszteletü volt a megszólítása, És megsüvegelte mindegyik diákja. Sok szép tudománynak bölcs nagy mívelője, Ezért a diákok tartottak is tőle. Mint a jó erkölcsök hü oltalmazója, Jámbor természetű s igy jót mondtak róla. (Folytatjuk) EGYHÁZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásos színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue, San Bernardino, California.