Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-09-20 / 18. szám
1957 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL (Folytatás) S ime, hogy teljesen megbolonduljak mi történik? Ahogy a ház elé érek, a szilfa alatt a malomkő asztalnál ott ül Ilka. A tizenhét éves! A fehérruhás, a baba virágarcu, nagyszerű gyönyörűség! Az inam megrogyott. A botom csaknem kihullt a kezemből. Megőrültem-e? Vagy micsoda káprázat játszik énvelem? A leány ült és kötött. Valami női hang szólt a kapun belülről hozzá. Megismertem, hogy az agg néni hangja. A leány akkor megpillantott. A szeme fölé ernyőzte a kezét. Nézett. Én csak lépdelek meredő szemmel, mint a holdkóros a hold felé. S odaérkezek. A lélekzetem elállt. Nem birtam megszólalni. Csak éppen annyi erőm maradt, hogy a kalapomat megemeljem. t> A leány levette a kezét a szeméről. Fölkelt. Akkor láttam, hogy a szeme fekete. A vonásai, a termete, minden csakaz volt, ami az Ilkáé, csupán a két kék gyémánt változott fekete gyémánttá. S idegenül nézett reám. No, akkorhát szóhoz jutottam: — Jónapot kisasszonyka! — mondottam még mindig remeA “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. gő hangon. Ugye magát Ilkának hívják. — Annak, — felelte méginkább elnyiló szemmel. Ekkor, hogy beljebb is pillantottam, a vak hölgyet láttam meg. A szokott fehér fej kötő, csak épp a ruhája más. Felém fordította az arcát. A szemöldöke összébb vonult. Pillogott. Látszott rajta a tűnődés: — Ki ez? De ez mégsem az én vakom! — eszmélkedtem, — hiszen ez fiatalabb, s az arca ráncai sem olyan mélyek ... S ekkor a vak pillái méginkább szétvonultak. Két homályos szemet láttam, homályosat, mint az elfakult fehér bádog. Megrázkódtam: — Ilka — mondottam megrendülve. Maga az Ilka? Erre méginkább megzavarodott. A szeme pillája szaporán rezgeti. A kezét nyújtotta, s mosolygott: — Ki is... maga? — Egy álomkép a múltból... De már el is tűnök. Azzal megfordultam és sietve elmentem, nehéz lett a szivem, Inert a valóság látása lerombolta az emlékezés délibábos képeit. 30 év után nem lehet meglelni egy régi ifjúkori ideált... * # * Ötvenöt éves, beretvált paparcu ember. Afféle kőből faragott képű, amilyenek az angol parlamentben ülnek. A ruhája is angol szabású. Szivar helyett is kis angol pipát szi. Szinte furcsa, mikor a nevén szólítják: — Kovács Imrus. — Hát te mért nem házasodtál meg Kovács Imrus? * Magam se tudom. Elfelejtettem. Vagy nem akartam. Vagy nem volt rá időm. Vagy hogy el is felejtettem, nem is akartam, nem is volt rá időm. Nem tudom már mi volt az igazi oka. De különös, hogy valahányszor ezt a kérdést intézik hozzám, mindig olyan, mintha franciául kérdezne valaki. És mindig egy nefelejcs jut az eszembe, egy csinált-virágocska meg egy akvarel-képecske. Ha rágondolok arra a finom Ha rágondolok arra a finom nék érte. Álomszinekkel festett gyönyörű képecske volt. Vörös selyem tokban tartották. Mosolygó szőke leányt ábrázolt. Az a mosolygó szőke leány ... Ma is furcsállom — hogy az az egy leánykép, két nőnek volt az arcképe. Kissé különös történet.! De ma se tudom megítélni: szerencsém-e vagy szerencsétlenségem? Úgy harihinc éves koromig mellszurásokat okozott. Azontúl sokideig csak mosolyogtam rajta, s ellegyintettem. Hát az én történetem abban időben kezdődik, mikor az érettségi után kimentem külföldre. Az apám akarata volt, hogy nyelvtanárságot tanuljak Svájcban. A plébánosunk biztatta rá. Én már akkor is éreztem, hogy nem nekem való pálya. Festő szerettem volna lenni, noha csak afféle iskolai ornamentumokat festet t e m, mint amüyenek akkor divatoztak a rajz-tanitásban. Dehát apámmal nem ellenkezhettem. Kemény ember volt, afféle nagytáj tékpipáju szolgabiró. Éshát abból a kis fizetéséből hat gyermeket taníttatott okleveles emberré. Igaz, hogy uj ruhát mindig csak a legidősebbik kapott, a Péter bátyám. Amint az aztán kinőtt a ruhájából, a következő testvér öltötte fel. Mikorra énrám jutott, már kétszer megfordította anyám, s a kabátot hosszúra hagyta, hogy ne lássák a nadrágon a foltozás. Haj de keserített engem az a hosszú kabát! Mindig hibáztattam a sorsomat, hogy én születtem hatodiknak. Hát még mikor kikerültem az elemiből’és gimnazista lettem! ... Addig az apám mellett ültem, ő rakta a tányéromra a jó falatokat: A csirke máját, a kakas taraját. Hanem amint feljutottam a latin iskoMinden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, képíények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 lába otthon leszállítóitak az asztal végére. — Most már nagy fiú vagy: illő, hogy Respektáld bátyáidat. S nekem respektálnom kellett szüntelen az öt bátyámat. Nekem minden tálnak az utolsó maradékocskája jutott, az almának leghitványabbja, diónak^ lyukasa. Respektálnom kellett a bátyáimat. Nekem már nem volt öcsém, hát engem már nem respektált senki. így éltünk. Mindig azt kellett éreznünk, hogy sokan vagyunk, sokan! I Az én iskolázásomra aztán már a bátyáim is pótolgattak. Apámnak akkor már valamelyes adóssága is volt. Nem sok De igen neheztelte. — Már ezt tik fizetitek meg gyerekek! — mondogatta. Hiába sokan vagytok, sok kell! — Ponciusát, — morogta igy az egyik bátyám, — nem is házasodok én meg, hacsak olyan lányt nem kapok, akinek négyökrös szekérrel szállítják majd hozzám a pénzét. (Folytatjuk.) A NAGY BAJ — A feleségem nem tud énekelni. — Azért ne lógassa úgy az orrát, az még nem olyan nagy baj. — Igen, de azért folyton énekel.----------------------Az van jól, ami úgy van, ahogy Isten akarja. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998
