Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-09-20 / 18. szám

4. OLDAL. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1957 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. NE HIGYJ A BABONÁNAK! \ Kordovány András térdig vízben állva sarlózta a füvet. Jó zsenge, fehérhátu szálas fü nőtt a házuk végén felfakadó pocsolyában. Szerette a Lám­pás nagyon. Jól tejelt tőle. De csak így déltájt lehetett jól vágni, mikor a nap átsütötte a sekély vizet. A déli Urangyalát kezdte huzni a féllábu Gerő. András ugy-ahogy leszikkasztotta lába­szárát a kötényével. Aztán megemelte tisztességtudóan a kalapját. Felnézett az égre, mely olyan kék volt, mint a Szűz Mária palástja a templom oltárszobrán. Aztán kötéllel ké­vébe fogta a lesarlózott füvet és beballagott az istállóba. Vetett a tehén elibe. Biztatta is: Egyél jószágom! Nagy lépésekkel nekiindult a pitvarnak. Orra tudakozódva szívta be a levegőt. — Ugyan mit főzött Rozi? Füstölthusszag csiklandozta az orrát. — Ahán, bableves lesz csü­lökkel! Benyitott a konyhaajtón. Rozi a meszelővei kirózsázott búbos padkáján ült. Fel se né­zett az ajtónyikorgásra. Meleg barnaságu arcán, — melynek színéért szép pénzt hagynának az úrasszonyok nyáron a koz­metikusnál, — lágy mosoly ült, Azzal volt elfoglalva, hogy keb­lét odakinálja egy édesen köve­telőző szájacskának. Az embere nem is szólt neki semmit. Ki­takarta a kenyeret a csikosszé­­lü ruháiból. Éppen megemelin­­tette, hogy lemesse az ebédre szükséges karajt, mikor egy jó­kora svábbogár indult eszeve­szett menekülésnek a kenyér­TöBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfi­zetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasz­tást adunk az előfizetési dij be- Vüldésére. ruhából. András nem volt fi­­nyás természet. Járt a háború­ban. Nem is mondott hango­sén semmit, csak magában gondolta: — Hess, te rusnya! Odament a tűzhöz és levette a levest. Éppen elindította ka­nalát a fazék felé, amikor egy j ólmegtermett svábbogár leve­tette magát a gerendáról. Tisz­tesség ne essék, de éppen a bab­leves közepébe. Úgy úszkált a lebbencstésztán, mint egy jó­féle babérlevél. Ez már sok volt András háborutviselt étvágyá­nak is. Súlyos koppanással vág­ta az asztalhoz a kanalat. Az­tán még súlyosabban lökte fe­lesége elé a szót: i — Piszokfészek vagy! Azzal szemébe vágta kalap ját és nekiment a főutcának. Egyenesen a kocsma irányába. Mikor hazakerült, hiába Totyo­gott a tűzön a rózsaszin-levü, kolbászos paprikáskrumpli, hír ába lefetyelte be Bodri az utol­só babszemig a kárvallott le­vest, mégis elcsattant egy-két erősebb simogatás Rozi ábrá­­zatján. Sőt ami a derekára ju­tott, az sem volt ölelésnek szá­mítható. Sirt az asszony, mint a záporeső. Ezt még sohasem tette András, pedig Kisasszony­napján kétesztendős házasok lesznek, ő benne is dagadozott az önérzet: — Nekem mondod, hogy pi­szokfészek, engem ütöttél meg? Engem? A gyereked anyját?! Andrásba letört az indulat. Sután nyakára dobta a szűrét és kitántorgott az istállóba aludni. Másnap olyan némaság fe­­ketlett a Kordovány portán, mint egy ravatalos házban Ro­zi nem beszélt. András se. A meszelt falon pedig vígan hen­­gerbuckáztak a háborúságnak okozói,' a svábok. Az asszony­ban kegyetlen gyűlölet kavaro­­dott fel ellenük. Sulykolta őket piszkafával, lapáttal. Hiába, ha százat elpusztított, ezer bujt elő helyette. Pedig Rozi tiszta asszony volt. Minden két hét­ben kimeszelt és minden szom­baton felmázolta friss sárral a földet. A hiba ott volt, hogy ré­gebben itt állt a falu mészár­széke. Akkor vették be magu­kat ezek a csúf jószágok. Már hozatott ellenük a városból Vastag Veronnal zöld port is. Sok csótány esett tőle, az igaz. Örömmel söpörte lapátra a rus­nyákat. A tyúkok pillanatok alatt felkapkodták a csemegét. Ettől baj lett megint. Hullani kezdett az aprójószág. Estére már a legkedvesebb is ott der­medt a Rozi kötényében. Még az se volt, akinek elsóhajtotta volna ezt a nagy bánatot. Az emberrel még mindig nem szól­tak egymáshoz. Rozi elhatá­rozta, hogy kipusztitja a csó­tányt. Zöld port már nem mert hozatni a házhoz. Andriska csúszni kezd, hátha belenyúl a méregbe. Hirtelen jó gondolata támadt. Teletöltött kalácsliszttel egy szakajtót. Egy pár tojást is nyomott a közepibe a nagyobb­­jából. Aztán elindult a felvég felé. Ott lakott Tengely banya, akinek mindenre van mondása. Mondjon a csótányokra is va­lamit. Nem kívánja ingyen. A fal mellett egy falócán ült Tengely banya. Furcsán enged­te ki a szavakat a szája sarká­ból, mikor Rozi elpanaszolta baját: — Öltözz nagypénteken haj­nal előtt abba a ruhába, amit husvétvasárnap veszel fel a nagymiséíe. Kerüld meg a há­zat háromszor, mielőtt felkel­ne a nap. De közben ne szólj senkihez, még akkor sem, ha megszólítanának. Amit mond­tam el ne mondd előre valaki­nek, mert akkor nem ér a va­rázslás. Ha pontosan megcsiná­lod, ahhoz megy a férög, aki először gyújt tüzet nagypénte­ken a faluban, — fejezte be Tengely banya a mondókáját és unokájával beküldte a kam­rába a lisztet. Rozi alig várta, hogy a nagy­péntek fel virrad jón. Még a csil­lagok is látszottak, mikor kiló­­pódzott. Legszebb ünneplője volt rajta, a mályvaszínű se­lyem. Hozzálátott megkerülni a házat. Igen ám, de hátul a A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. mocsolya volt, balról meg a fös­vény Bajráték kertje. Kicsit habozott mielőtt a selyemro­kolyával belépett volna a mo­­csolyba. óvatosan felemelte a szoknyáját. Abban a pillanat­ban szökött magasra előtte egy anyányi béka. Sikoltani akart, de még ijedtében eszébe jutott Tengely banya szava. A selyemből megfolyott a mályva szinü festék. Rózsaszín lében ázott a hat keményített fehér alsó. Szürkülettől tegnap estig vasalta ropogósra tegnap előtt. Cifra kifakadás tört utat a száján. Alig tudta lenyelni idejében. A mocsolyán már át­jutott. Nem lehet rámondani, hogy szerencsésen. A fösvény Bajráték kerítése terpeszkedett előtte. Éppen feljutott a lécek hegyébe, mikor éktelen zörgés­sel kanyarodott arra a Csárdás Imre kocsija. Vásárra mentek be a városba. — Hé Rozi, mit csinálsz? Megbolondultál?— kiabál Imre felesége a kocsiról. Rozi vörö­sen a méregtől, nagyot rántott a derekán. Végig hasadt vala­mi hátul. Hallatszott a hasadás hangjáról, hogy a selyem. Azt hitte menten meghal a méreg­től. Ezek most tolvaj hírét vi­szik! Oda a szoknya is. Csak Bajráték kertjében meg ne lás­sa senki! A vér se mosná le ró­la, hogy tolvaj, ő, akinek még egy porszem sem tapadt a má­séból a kezéhez. LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk. írjon a feltételekért. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­­titáaára, mert a szavak mellett fii van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, <n n j- n tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára .............. vó.OU Vidékre 20 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom