Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-09-05 / 17. szám
1957. szeptember 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) Csak a szeme maradt meg az emlékemben, az a két csodálatos szeme, az én elrabolt két milliót érő kék gyémántom. Talán azért is maradtam nőtlen. A házasság virágos kocsija negyvenéves koromig nem egyszer állt meg az ablakom alatt, s intett hívón: Jer! Meg is néztem, ki ül benne? Tetszett is néha. De mindig a gyémántokra gondoltam: olyan kell, csak olyan, olyan szép kék, olyan tündéri! Aztán lassankint megöregedtem. De itt még mindig nincs vége a történetemnek. Tavaly nyáron, hogy fürdőhelyre készülök, egy borsodi földesur barátommal találkozom a vasúti állomáson: — Te Károly, — azt mondja, — ha te okos ember vagy, most' ahhelyett, hogy abba az unalmas fürdőhelyre mennél, eljösz velem, hozzám: vadászunk egyet. Hacsak egy napra is. Ha nem mondta volna, hogy unalmas, nem mentem volna vele. 1 Egyet gondolok, belecsapok a tenyerébe: — No egy napra, nem bánom. S váltok jegyet Bécs helyett Borsodba. Másnap reggel korán kimeA “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. gyünk a faluból kocsin a kukoricásba, foglyokra. Ahogy leszállunk az országúton egy kopott szürü, farkatlan és csupa-csont vén gebe vonszol előttünk egy taligát. A taliga meg van rakva, púpozva zöld paprikával. És egy borvirágos orrú vén parasztféle ül rajta. Veri a gebét: — Gyühü te! A cudar irgalmát! Rá akarok szólni, hogy ne istentelenkedjen azzal a szegény állattal. Abban a pillanatban megismerem Izsákot. — Hé Izsák barátom! — kiáltok rá. Az a ló is érez! Az ember rám-bámul.: — Honnan tetszik engem ismerni? — A hiribül vén pogány! Benne volt a miskolci újságban, hogy az ilyen lovak hóhérját meg kell büntetni állatkínzásért! Az embernek minden szin elszállt az arcáról, csak az orra változik kékre a vörösből. Lekászmálódik a taligáról, és elképedten ballag tovább a lova mellett. Tán máig is azon gondolkodik, hogy ki vagyok? Szinte gépiesen fordultam arra, amerről Izsák jött, s ime távol a völgyhaj lásban meglátom a ceruzahegyü vörös-tornyot. Valami különös jóérzés borzongott rajtam át. Mintha a mesebeli életvizzel öntöttek volna végig. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyitványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sök más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos leve'ek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában Huszonhároméves lettem egyszerre. S mintha valaki azt susogta volna: — Ilka vár délután két órára. Vár! Hogy is szól a gerle? Gyönyörűm, gyönyörűm, jer gyönyörűm várlak! Hátha csakugyan elmennék? Ha Ilkát nem is látom többé, végigsétálok az erdei utón, s megtalálom az elvesztett érzéseimet! Az elvesztett érzéseimet! Egy-két aranymorzsát a fiatalságomból! A barátomnak nem szóltam semmit, csak elkértem ebéd után a bricskáját. Azt se mondtam meg miért. S délután három órakor már ott voltam a faluban. A falu végén leszálltam. — Maradj t itt, — mondottam a kocsisnak. Aztán úgy egy óra múlva állj a templom melllé. Ott várj rám. Gyalog akartam végigmenni a falun, mint ahogy akkor jártam, hogy teljes legyen az illúzióm. Először is a nádashoz sétáltam, hogy ha még ott a kunyhó, onnan induljak el. Hát bizony a kunyhó eltűnt már. A kákás-nádas pocsolya helyén gondosan megárkolt kö-1 vér rétet találtam. Hanem a falu az csakaz, ami akkor volt. Nem épült ott a harminc esztendő alatt egyetlen egy ház se. Benéztem a kerítésen át az iskola udvarára. Egy ablakos tót kocogtatott ott egy ablakszárnyat, s előtte egy nagytermetű, kövér falusi öregur pipázott, hosszuszáru tajtékpipájából. Áll és eregeti a füstöt, s érdeklődéssel nézi a tótnak a munkálkodását. Felém tekint: nagy kerek arc, nagy szürke bajusz, ferde kinai szemek ... — Jó napot Karó tanító mester! — kiáltok reá. — Alászolgája, — feleli a fejét fölkapva. És, hunyorogva szemlél, miközben hozzám ballag. Átnyújtom a kezem a kerítésen: — Talán nem is ismer? — Bizony... — No csak gondolkodjon, majd eszébe jut. Hát a gyerekek? Vagy nem házas? — Nem, még nem ... Majd kiesik a szeme, úgy vizsgál. Ott hagytam. Äem akartam, hogy az ismeretség okán hozzám csatlakozzon. Az iskolától kezdve az erdei házig huszonhárom éves akarok lenni! És valóban, alighogy elhagytam iskolát, a mellemben megmozdult valami: — a régi érzés. Erre jártam vele, ezen az utón, ezek között a jegenyefás házak között! Itt a tarló. Itt tépte le a pipacsot. Itt az erdő. Mintha csakazok a fák állanának benne, hűségesen, lombosán. A madarak is csakúgy pity-JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 tyegnek, füttyögnek. Kopog a harkály. Álmodozva sétálok az erdei utón. íme a patakocska. S nem nagyobb, se nem kisebb. Szitakötők cikkáznak fölötte. A színén hallgató molnárkák korcsolyáznak. íme itt a kaszáló is. Három boglya széna. Füillatok. Hol vagy Ilka? Hol vagy kékszemü gyönyörűségem? És megálltam a boglya mellett. Néztem a helyét, a helyét, a helyét... Mintha csak tegnap történt volna. Mintha ma volna annak a vasárnapnak a hétfője. Elmenjek a házig? Talán jobb lenne visszafordulni? Az emlékezés pohara már itt színig teljes, — hátha ott kiesik a kezemből? Bizony jobb lett volna nem mennem tovább. Dehát mentem, sétáltam andalogva. Hogy vert a szivem, mikor a házikót megpillantottam! Csak a tetejét először, aztán a falát, ahogy átfehérlett a lombokon. Aztán a vén szilfát előtte... a zöld selyemplüssel bevont derekü vén szilfát. Az idő, a harminc év teljesen kiesett a tudatomból: azt éreztem, amit akkor, mikor két óra tájban festeni siettem hozzájok. (Folytatjuk.)----------------------------BIZTOS JEL — Igaz-e házmestemé, hogy a háziúr megbolondult? — Az ám, már a bolondokházába is szállították. — Aztán miről vették észre, hogy megőrült? — Hát csinált az sok mindenféle bolondot. De mikor a házbért leszállította, akkor már nem kételkedett senki, hogy megbolondult. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998
