Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1957-09-05 / 17. szám
4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1957. szeptember 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. AZ ARATOK EBEDJE Ameddig a szem elláthat, mindenütt sárga kalásztengert rengetett a szél. A piros pipacsok, kék búzavirágok bágyadtan kandikálnak ki az aranyló hullámokból. Tudják jól, hogy már nem sokáig kacérkodhatnak a pajkos napsugárral, mert pár nap múlva kasza öleli át karcsú derekukat és megszakad könnyelmű életük szines fonala. A szűk gyaloguton, mely a faluból vezet a mezők közé, csendes álmodással lépeget Dani bá’( az öregebbik Cserepes. Félszemmel az eget kémleli, melyet fürtös bárányfelhők borítanak. — Világos felhőnek, mosolygós menyecskének soh’ sem lehet hinni — gondolja magában és megnyujtogatja lépéseit. Mert hát nem haszon ám a kenyérnek, ha markon megázik. — Igaz a krumpli, kukorica kívánná a nedvességet, a sarjunak sem ártana, de a gabona tönkremenne, kicsirázna tőle és kenyér helyett is szaladost ehetne a szegény ember. Megemeli kalapját az utszéli keresztfa előtt és tovább szövi gondolatait. Pedig ugyancsak szépen Ígérkezik az idén. No, de el is kell ám a tavalyi pocsék esztendő után, mikor a vetőmagot is csak alig-alig, hogy meghozta a föld! Dénes bácsi aztán szép sorjában kiokoskodta, hány keresztet várhat a Hangáról, mennyit ad majd a hegyalja és hálás megelégedéssel tekintett a kéklő magasságba. — Na, ha a nagy Úristen szerencsésen rásegít bennünket a betakarításra, jövő ilyenkorig nem szorulunk meg kenyér dolgában! Talán még eladó is marad. ó, bár csak maradna, de lenne helye az árának! Az anyjuknak ünneplő kellene, a gyerekek lábeliből vannak kiszakadva, magának se ártana egy pár fejelés, meg aztán . . . — Ejnye fékomadta! — csattant fel mögötte hirtelen egy katonás menyecskehang . — Olyik ember, de igen könnyen van! — Még aratás derekán is ráér sétafikálni, mint az urak! Dicsértessék a Jézus neve! TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij be- Vüldésére. Dénes meg sem fordul, mégis tudja, hogy Felvégi Horváthnével hozta összes véletlen. Elárulja bokorugrós szoknyájának suhogása és pörlekedő nyelvezete. Kötekedve veszi át a szót: — Mintha bizony te a búzatáblán hajladoznál! — Engem ne hasonlítson magához, mert a fehérnépet nem a mezőre teremtette az Isten! De azért mégis oda tartok. — Nem látom a sarlódat! — De azt a nagy kerek kosarat csak látja a fejemen? Ebédet viszek az aratóknak! — Akkurát abban járok én is! — mondja Dénes és meglóbázza a gyékénycekkert. — Maga hordja az ebédet? — Dolgom felől megtehetem, mert ahogy a Sándor-tagot be végeztük, az István sógornak eltörött a kaszagráblája. Mondok faragjon egyet fűzfából, én meg addig hazalépek az ebédért, úgyis délre jár már. — Hát a Nani hol van? Miért nem hozza az el? — Lám, mondom, magam is ráértem érte menni. Meg aztán nem való még neki annyi járás, mert még igen gyenge szegény. Biztattam is, hogy ha elálmosodott, dűljön le egy kicsit. Éjszaka úgy sem igen nyughatik. — Talán rossz a piciny? — Az ám a szentem. Sir-ri, mint a lánc. Szegény anyja alig tudott megfőzni mellette. — Azért biztosan valami igen jót főzött! — érdeklődött az asszony a másik konyhaművészete felől. — No nem mondhatnám, hogy valami különösen. Levest abból löttyentett, amiben a kolbászt kifőzte, aztán egy kis gáncát pirított hozzá. — Hm istérgáncát! — mondta fitymáló hangon Horváthné és gúnyosan félre rándult a szája szöglete. — Miért ne! — csattant fel a gazda. — Szombat lévén, éppen ennek van a napja. Juli komámasszony adott hozzá egy pár uborkát. Bizony mondom, még az uraság sem eszik sokkal különbet dologtevő napon, pedig az geróf. — Hát a te kosarad talán királypampedlivel van tele? No csak erre várt az asszony! Bezzeg megoldódott a nyelve s csak úgy ontotta a nagyképü dicsekvést. — Hát izé, én is csak egész közönséges hétköznapi ebédet viszek. Cifracsipkedett levest, meg egy kis karmanádlit sütöttem, meg aztán . . . Dénes bácsi arcát elöntötte a melegség. Hogy ezeknek a más tarlóján nevelkedett zsellérivadékoknak, akik csak véletlenül pottyantak bele a birtokba, mint Uj gazda Istók a kátyúba, hogy ezeknek a száraz étel napján is telik húsra, más' tisztességes embernek meg még a csuszpájz mellé sem kerül egy kis javítás! Igen-igen össze kellett fogni a száját, hogy ki ne törjön belőle az elfojtott méreg. Csak annyit mondott a foga között: — Fene jól megy nektek! Még szombaton is karmanádli! Mink meg már kitudja mikor láttunk utoljára! A menyecske megrezzent és kissé alább hagyott a fennhéj ázással. — Mi sem igen élünk vele, de A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. ilyen szorgos dologidőben már csak ki kell rukkolni. Megilletik a szegény aratók, eleget küzködnek. Az ember nem felelt, csak magában füstölgött. — Megilletik, megilletik! Még a száraz kenyeret sem! Bolond ura összecsőditi aratásra a félvármegyét, hogy alig jut egyre három kaszavágás, mégis rajta piszmognak hétszám! Mink meg az István sógorral izzadunk, kutyálkodunk étnap, még sem érdemiünk egy kis jobb sorsot! Mogorván, szótlanul haladtak egymás mellett. Mindenik érezte, hogy a másik jelenléte kellemetlen. Az asszony jött rá először és a régi temetőnél nem is állta tovább. Átcsapott egy kereszt-ösvényre. — Erre közelebb! Isten vele Dénes bátyám! — Menj Isten hírével! — Hogy vigyen a kánya! — tette hozzá gondolatban. Az asszony befordult a dűlő végén: Meg nem állhatta, hogy diadalmasan vissza ne tekintsen a lefőzött emberre. Hátra nézett. De jaj, megbotlott egy kiálló kőben és egész hosszában végigmérte a mesgyét. Leesett fejéről az ebédhordó kerekkosár is. Dénes látta és káröröm csiklandozta a szivét. — Most csak egye meg a karmanádliját! De azért csupa illendőségből a pór ülj árt segítségére sietett. Horváthné éppen akkor tápászkodott fel a földről. Mellette hevert a levesesfazék. Tartalmát mohón itta a kiszáradt föld. Odébb a felfordult karmanádlis lábas rejtegette ínycsiklandozó bélését. LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk. írjon a feltételekért. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, *z angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett f íl van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. H. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra c a CJ A tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára....... _ Ct . O V Vidékre 20 cent portókoitség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.
