Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-07-20 / 14. szám

1957 julius 20. KTS DONGŐ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL Most verjük a vasat, amig tü­zes! S megfogja az asszonyt és megint jól megrázza. — Segítség! segítség! Meg­bolondult, megöl! sivalkodik Lidi. De a következő pillanat­ban már ismét nekiront a Mar­ci képének. Már éi*zi is a kör­meit az arcán. — Ahá, az ördög most kezd legjobban haragudni, ezek már az ő karmai — gondolja Marci. Az az okos Szikora bácsi meg­mondta ezt előre! Azzal ismét megfogja az asz­­szonyt és megrázza, csak úgy ropogtak a csontjai — és köz­ben mondogatta a varázsigé­ket. — Jaj, gyilkos! rabló! — si­koltozik Lidi kétségbeesve. Föl­hagyott azzal, hogy birkózzék Marcival és csak azon iparko­dik, hogy kiszabadulhasson en­nek a rettenetes embernek a kezei közül. De Marci újra át­­nyalábolja és újra megrázza kon. Te részeges korhely... nem nyitod ki mindjárt! Csu­rom vizesen itt hagyni kint az asszonyt a hidegben! Nyisd ki, azt mondom, mert különben megkeserülöd! Szeptemben közepe volt, az éjszakák már meglehetősen hűvösek voltak és bizony nem lehetett valami nagyon mulat­ságos dolog ott künn ácsorogni. De Marci pontosan követte az utasítást, amelyet tanító­­mestere adott neki. Az ördög minden pillanatba kész, hogy újra belebujjék Lidibe. Azért hát csak dideregjen még egy kicsit odakinn, máskülönben füstbe megy az egész ördög­űzés. — Nem lesz semmi bajod se odakünn! — Mondja neki Mar­ci és másik oldalára fordul. Egy félóra múlva megint jön az asszony. — Nyisd ki, azt mondom! Te iszákos, fekszel a meleg ágyban, én meg idekünn fagyoskodhatok. — Hát csak fagyoskodj! — hangzott a Marci felelete. Az öreg Szikora ugyanis azt mondta neki: — Ameddig csak a legkisebb nyoma látszik ben­ne az ördögnek, nem szabad engedned. Egy félóra múlva ismét hang­zott az assszony szava az ab­laknál. — Nem jön meg már az eszed. Én nem bírom ki tovább. Nyisd ki, mert mindjárt betö­röm az ablakot! Az ember meg se moccant. üzés fenyegeti, mind jobban kezdett uralkodni magán. Ör­vendezve látta Marci, hogy az asszonybői a veszekedés ördöge lassanként teljesen elpusztul és igy igazán öröm volt mind­kettőjükre az élet. Marci nem volt többé részeg s Lidi felha­gyott a veszekedésekkel. A ravasz Szikora Máté pedig magkapta az Ígért kékhasu tí­zest. Bizony meg is érte a ta­nácsa. f ■>--------------------­FALUSI VENDÉGLŐBEN Vendég-: Vendéglős ur, nyul­­pecsenye az, vagy macska? Vendéglős: ízlik önnek? Vendég: Igen. Vendéglős: Hát akkor mit kérdezősködik? Jobb az olyan macskasült, amelyik Ízlik, mint az olyan nyulpecsenye, amely nem Ízlik.--------------------­— Nagy szárazság van —• mondja a bérlő cselédjének — ha még sokáig nem lesz eső, minden kisül és eleség hiányá­ban elvész a marha. — El ám — válaszolt a cse­léd; — csak a nemzetes uramat tartsa meg az Isten!”--------------------­CSAK AZ EGYIK! Szörnyen deklamál a piac közepén az összegyűlt népség előtt a követ jelölt. ígér nekik napot, holdat, ha megválaszt­ják. Egyszerre csak elkezd egy juhászembernek a szamara, iszonyú hangon szelet kiabálni. Erre egy stentori hang onnan a tömeg közül felhördül rend­­reutasitólag: — Egyszerre csak az egyik beszéljen!----------------------­KÜLÖNÖS ÓHAJ — Én édes Istenem! — só­hajt feí az éhes cigány, — mi­ért nem vagyok és most malac, hogy nyársra húzhatnám, meg­süthetném s megehetném ma­gamat !

Next

/
Oldalképek
Tartalom