Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-07-20 / 14. szám

2-IK OLDAL trr<3 nnvr^rn?<v v'jvk 1957 julius 20. Kis Dongó regénye A SZERELEM NEM KISKUTYA — Nagyon örülök, hogy ma este itt van. Lisa kissé megrezzent, de az­tán nyugodtan szólt: — Vagy úgy, ez a program­hoz tartozik! — Nem, ez szivből jött. De ... most ön mondjon nekem vala­mi kedveset. Lisa nyelt egyet, aztán bát­ran igy szólt: — ügy látom, hogy ön ma nagyón . . . nagyon kedves. — Ha önre nézek, nem is le­hetek más. Olyan mint valami virágtündérke. — ön pedig kétségtelenül a legelegánsabb ur itt, legfeljebb házigazdánk szárnyalja túl. — Tehát Darland barátom mégis jobban tetszik? — kér­dezte az ügyvéd féltékenyen. Lisát mulattatta, hogy igy beszélhet Warren doktorral. — Hogy megtartsuk a pro­gramot . . . nem, ön mégis job­ban tetszik nekem. Dar land kissé túlságosan komoly. — Köszönöm, hogy vissza­adja életemet! Lisa fürkészően nézett rá. — Olyan fontos önnek, hogy jobban tessék nekem? — Végtelenül fontos! Lisa legyezőjével hütötte ma­gát, mintha nagyon melege lenne. — Olyan szép ez a kastély, mint a mesepalota, — mondta, hogy másra terelje a szót és kö­rülnézett. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE O. WAGNER, temetésrendez« 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 vagyunk itt, — mondotta za­vartan. — Igaz, de olyan kellemesen hűvös van itt. . — Azt hiszem, már vacsorá­hoz ülnek. — Akkor vissza kell men­nünk a nagyterembe. Kár... ha most elválasztanak egymás­tól, akkor félek, hogy egészen megfeledkezik majd szerződé­sünkről. — Nem, egész biztosan nem, nem szeretnék mégegyszer bo­csánatot kérni. — Olyan nehéz volt? — Meglátja, milyen nehéz, ha egyszer önre kerül a sor. — Bánom is én! — mondta a férfi túlozva és nyugodtan. Lisa felujjongott. — Doktor ur, ez az első szá­mú kisiklása. Most bocsánatot kell kérnie. A férfi megint kezet csókolt és halkan, bensőségesen mond­ta: — Ez a kisiklás szándékos volt. Csak be akartam bizonyi­­-íATrh, TiürytJL kpfiiwyii-bfc-I csánatot kérni. Kérem, bocsás­­j son meg és ne haragudjék rám. (Folytatás.) — Mondhatom, Darland ur, hogy Herrenberg olyan szép, mint valami mesebeli kastély és nagyon hálás vagyok, hogy meghívott. — Ez csak természetes volt, kedves Lisa kisasszony. Én már sajnáltam, hogy Altwiesen a minap nem volt alkalmam ön­nel megismerkedni — felelte Gert és titokban kutató pillan­tást vetett Heinzre. Az ügyvéd egy intéssel értésére adta: ide­je már, hogy többi vendégével törődjék. Gert engedelmesen elbúcsúzott és mosolyogva ment odább. Lisa és Heinz magukra maradtak. A férfi meghajolt és karját nyújtotta. — Ha megengedi, Lisa kis­asszony, megmutatom önnek a 1 kastélyt • Ä kisi&ny habozva-tekintett rá. — Ha olyan kedves és körül­vezet? — Nagyon . . . nagyon szí­vesen! — Ma nagyon kedves hoz­zám, doktor ur. — Tudja, hogy milyen bájos ebben a rózsaszín ruhában? Egészen olyan, mint valami fel­nőtt fiatal hölgy. Lisa ragyogó pillantással né­zett fel Warrenre. — Tetszik a ruhám? — A ruha is tetszik! De a vi­selője még sokkal jobban! —I---—-------------------------—---­A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. — Doktor ur, hiszen ön va­lósággal bókol! — Csak az igazat mondtam. — De ilyen kedves még soha­sem volt hozzám. — Igazán nem? Talán csak nem vette észre. Tulajdonkép­pen eddig mindig csak kedves voltam. — Na, köszönöm! — Miért, önnek más a véle­ménye? — Egészen más! — Kár! Hogyan győzhetném meg arról, hogy mindig kedves szeretnék lenni önhöz? Meg­engedi? Lisa mélyen elpirult. — Micsoda kérdés! — kiál­tott fel. — ó! tehát megint kesztyűt dob nekem? Kössünk legalább ma estére fegyverszünetet. Van egy. javaslatom .Jitn'ekgzaink j mindketten barátságosak és I kedvesek lenni egymáshoz, ta­lán sikerülni fog. Olyan kedvesen és melegen beszélt, hogy Lisa zavarba jött. De aztán elnevette magát és igy szólt: — Nem bánom, legyünk ked­vesek egymáshoz. — Aki pedig megint vissza­esik a régi hangba, áz rögtön büntetést fizet, vagyis azonnal bocsánatot kér. Lisa ragyogott, el volt ragad­tatva Warrentől. — Jó, hát kezdje ön és mond­jon valami kedveset. A férfi mélyen a kislány sze­mébe nézett és melegen mond­ta: Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. ÁRA CSAK 50 CENT, \ szállítási dijjal együtt 60 cent Eis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michiga* — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — t • # < — Bizony és ön jól beleillik ebbe a környezetbe, mert maga a megtestesült mese. Lisa zavarában újra vadóc lett. — Ne fecsegjen ilyen buta­ságokat! A férfi meghajolt. — Első kisiklás! Kisasszony­­kám, most szerződésünk értel­mében bocsánatot kell kérnie. — Ezem ágában sincs! — ki­áltott Lisa, hogy elrejtse zava­rát. — ó, szerződésszegés? Ez újabb hadüzenet. Keressem eb­ben a rózsaszínű ruhában me­gint a csitri lányt? Azt remél­tem, hogy ma este végleg el­búcsúzott tőle és most nagyon szomorú vagyok, hogy igy le­ránt a hetedik menyországból. Lisa bizonytalanul nézett lo­vagjára. Valóban egész szomo­rúnak látszott. — Doktor ur! A kislány egész félénken mondta ezt. — Kisasszonyom? — Doktor ur ... igazán ki­siklás volt... kérem ... kérem, bocsásson meg A férfi megfogta Lisa kezét és mély áhítattal csókolta meg. — Köszönöm ... nagyon kö­szönöm ... ez a kérés igazán kedvesen hangzott.­­* A leány hevesen húzta el ke­zét. — Vissza kell mennünk a többiekhez ... egészen egyedül Lisa mélyen elpirult. — Szívesen megbocsátok... ma nagyon kedves hozzám, doktor ur. Bizonyár'a azért, mert már felnőtt hölgy vagyok. De most vissza kell mennünk a terembe. A férfi meghajolt, karját nyújtotta a kislánynak és be­vezette a terembe. — Most érdeklődnöm kell, hogy melyik hölgyet vezetem asztalhoz, ön pedig várja meg itt szomszédját. Tehát kérem, ne felejtse el szerződésünket. — Nem, semmiesetre sem! (Folytatjuk.)--------■■■■■ - — A PÁRBAJ — Mi lelte a te képedet? — Hadj engemet, én párba­joztam. — És kivel? — Hát a feleségemmel. A TARSASAG KÖZPONTJA lesz ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja jiekik az abban olvasott vic­ceket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom